Mostoha szerelem! - (Taekook)

5.rész

Jungkook szemszögéből:

Szúr a szívem. Meg akarok halni. Ez minden vágyam jelenleg. Tae szórakozott velem. Nem vette észre szavainak súlyát, pedig már megtapasztalta milyen mikor mások törtek össze. Egy boszorkához siettem. Egy szívkristályba zárta az érzéseim, de a kristály ahogy bele került minden érzelmem és a szívem tiszta repedt lett. Csak a remény tartotta egyben. Ha Taet meglátom valaki mással úgy a kristály apró darabokra fog törni és az érzéseim végleg el fognak tűnni. Tae te fogod a halálomat is okozni? Direkt törsz össze? Miért tetted ezt velem? Haza fele viszont Tae illatát érzem meg elég erősen. Egy odúba bújt el.

-Mit keresel ott? -kérdezem. A hangom is megváltozott. Semmi érzelem nem hallatszik benne.

Nem szól semmit. Olyan mintha mélyen aludna.

Óvatosan kiveszem onnan és haza viszem.

-Sziasztok! Jót dugtatok? -kérdezem bátyámat és Jint akik most lépnek ki a szobából mi pedig most jövünk be a házba.

-Igen nagyon jó volt. Most megyünk Jinhez. Ott alszom nála. -Vigyorog. -Mi van Taeval? -Kérdezi, Jin pedig egyből odajön, aggódó tekintettel. -Elájult. Jungkook mi a fenét csináltál vele? -Akad ki.

-Semmit. Persze ő ártatlan. -húzom el a számat és a kezükbe is adom. -Az persze nem számít, hogy játszadozott az érzéseimmel. Mikor meg már nem számított akkor nyögi be, hogy szeret. Akkor nem játszott volna velem. De már mindegy. Többé nincsenek érzéseim. -mutatom meg az eléggé repedt kis szívkristályt. A világon mindenki tudja mit jelent, ha valakinél egy szívkristály van.

Sokkolva néznek rám. -Tae sosem játszana veled. Tudom, hogy szeret. Ha szórakozott az csak is azért volt, hogy bedurvulj. Mármint szex közben. Lehet hülyeséget csinált, de ha elég érett lennél, és megbeszéltétek volna, akkor nem lenne mindez, és nem szenvednétek. -Morogja Jin, és Taehyungot a szobájába viszi. 

-Most már soha többet, nem lesznek érzéseid? -Néz rám Nam.

-Nem csak ha visszamegyek a boszorkához. De ha Tae eltöri soha többet nem lesz. De egyszer megbeszéltük, hogy ne játsszon az érzéseimmel, de újra megtette. Tudta jól mennyire nehezen viselem, főleg, mert a Jennis eset sem olyan rég volt. Na meg a kristály tele van repedésekkel. Nem kell sok, hogy eltörjék. -mondom bátyámat nézve.

-Beszél vele, ha felkelt. Nem hiszem el, hogy nem tudtok egy normális kapcsolatot kialakítani. Mindketten ugyanúgy hibásak vagytok! És most menj keltsd fel, és beszéljetek.

-Felőlem! Nekem már úgyse fáj semmi sem. -mondom mosolyogva. Be is megyek Taehez. Hogy kéne felkeltenem? Bár nem is kell megtennem. Magától nyitja ki a szemét.

Kíváncsian vezeti körbe a tekintetét. -Hol vagyok? Ti kik vagytok? -Néz rám és Jinre is nagy szemekkel.

-Ő Jin. A legjobb a barátod. Én meg a mostoha bátyád vagyok. Jungkook. Van még egy mostoha bátyád, Namjoon. Jelenleg pedig a szobádban vagy. -mondom el egyszerűen.

Csak pislog ránk. -Ki vagyok én? Mi folyik itt? -Kérdezi teljesen összeomolva, Jin pedig sírásba tör ki. -Szuper elveszítettük őt.

-Fogd már be és hívj egy orvost. -forgatom meg a szemeim. -Kim Taehyung vagy. Omega. Nem tudjuk mi történt egyszer csak elvesztetted az emlékeid. -ülök le mellé.

-Fogd be te! Hülye alfa. -Morogja, és a dokit kezdi hívni, Taehyung meg kíváncsian nézi a szemeimet. -Nem emlékszem semmire. -Rázza meg a fejét. -Csak annyira, hogy hirtelen elsötétült minden, és most itt ébredtem. Nekünk volt valami kapcsolatunk? -Kérdezi. -Olyan furcsa, ahogy rád nézek, fájdalmat érzek a mellkasomban.