Veszélyes Szerelem ~ Kol Mikaelson FF

III.

Miutan megbeszeltuk Kollal a buli dolgot rogton indultam a "szobamba" mivel konkretan itt lakok... Tehat felmentem a lakreszembe majd kivalasztottam egy combkozepig ero fekete ruhat ami ugyebar elegge kimutatta az alakom es minden mast is. Feldobtam egy sminket es a hajamat is megcsinaltattam Rebekahval.
- Tehaat Kol elvisz randizni? - kerdezte szinte visitva Rebekah.
- Uristen Bekah dehogy is... Mit gondolsz? Ez csak egy buli! Semmi tobb! Kikapcsolodunk egy picit de nem randi! - mondtam picit bunkon - nah mindegy koszi a hajamat! Majd erkezem!
Mikozben nyitottam volna ki az ajtot epp Kol volt elotte.
- Sok sikert - mondta kacsintva majd elsuhant.
- Mondtam hogy szep legyel de erre nem szamitottam Dragam. - mondta ramkacsintva mikozben vegig vezette tekintetet rajtam.
- Te se panaszkodhatsz Szepfiu! - vigyorogtam ra.
- Tehat Szepfiunak tartasz? - kerdezte felhuzva a szemoldoket.
- En ezt egy szoval se mondtam csak hivni akartalak valahogy - kuncogtam el magam.
- Te tudod Kedvesem, de ugy is mindent megtudok! De most... mehetunk? - nyujtotta felem a kezet.
- Igen mehetunk Szepfiu! - majd megfogtam a kezet es az ajto fele indultunk.
Ekkor egy nem vart szemely allitott meg. Meghozza a nagy es gonosz hybrid. Gyorsan vegig vezette a szemet rajtunk majd azon megakadt a tekintete hogy egymas kezet fogtuk.
- Hova hova ocsikem? - nezett kerdon Klaus Kolra.
- Bulizni megyunk Ariadneval! De mellesleg amugy semmi kozod hozza... - nezett ra furcsan a battyara Kol.
- Menjetek csak nyugodtan... Jo szorakozast vagy mi... - mondta eros feltekenyseggel a hangjaban.
- Amugy is mentunk volna - vigyorgott Kol.
Miutan megvolt ez a beszelgetes beultunk a legfiatalabb Mikaelson kocsijaba es elindultunk.
Egyszercsak azt ereztem hogy Kol a kezet a combomra csusztatja es hulyevkujjaval simogatni kezdte a teruletet.
- Ha zavar akkor se veszem el a kezem ugye tudod? - nezett ram oldalasan.
- Nem zavar amugy. - mondtam halkan.
- Tenyleg? - nezett ram nagy szemekkel.
- Miert zavarna Szepfiu? - mosolyogtam ra majd megerkeztunk a buli helyszinere.
Mikor epp ki akartam szallni Kol megjelent az ajtonal majd kinyitotta nekem.
- Holgyem! - majd felem nyujtotta a kezet.
Belekaroltam majd egyutt elindultunk befele. Erosen duborgott a zene es voltak egy paran. Az alkohol szaga durvan erezheto volt. Kol mellett setaltam a pultig majd kertunk egy-egy italt.
- Es Kedvesem tancolunk? - nezett ram.
- Persze Szepfiu! - majd mosolyogni kezdtem.
Kolon latszott hogy nem mumosoly van az arcan hanem igazan mosolyog. Ovatosan huzott a tancparkett fele majd kezet a derekamra tette en pedig a nyaka kore fontam az enyeimet.
Kol kozelebb vont magahoz majd szinte mar egymashoz simulva tancoltunk. A tarkojanak simogattam a fiut aki ezt azzal dijjazta hogy egyre kozelebb huzott magahoz egeszen addig teljesen egymashoz lapulva nem voltunk. Ezekutan simogatta a derekam es olelgetett.
- Ilyenkor olyan aranyos vagy... - mondtam halkan hatha nem hallja de persze ez nem igy lett.
- Tenyleg igy gondolod? - kerdezte csillogo szemekkel.
- Persze! Miert kerdezed? - neztem ra furan.
- Senki sem mondta meg hogy aranyos vagyok... Tudod en vagyok a kegyetlen Kol Mikaelson a gyilkos. - majd halvanyan elmoolyodott es ujra olelgetni kezdett en pedig tovabbra is simogattam a tarkojat es neha a hajaba turtam.
Rengeteget beszelgettunk es ittunk is nah meg persze tancoltunk.
- Elfaradtam Szepfium! Haza megyunk?
- Igen! Gyere Dragam... - majd megfogta a kezem es egeszen az autoig huzott majd mikor beszalltam becsukta utanam az ajtot. O is neult a jarmube es elkocsikaztunk a Mikaelson Rezidenciara ahol egy Klaus Miakelson fogadott minket.
- Hol voltatok draga fiverem ilyen sokaig? - kerdezte duhosen es ismet az a kis feltekenyseg latszott a szemeiben.
- Ahj Nik mondtam mar hogy buliba mentunk! Mit varsz hogy ujjat mondok? - nezett battyara unottan Kol.
- Elmondtam mar VELEM NEM BESZELHETSZ IGY KOL! EZ AZ EN HAZAM AZ EGESZ AZ ENYEM! - ordibalt Klaus.
- Ez a csalad haza nem a tied fiverem - vigyorgott Kol tovabbra is.
- Latom szeretnel alukalni egy kicsit ocsikem... - szorongatta a torkat Niklaus az occsenek - SZERINTEM AZT IS ELMONDTAM MAR HOGY SZALLJ LE ARIADNEROL! NEM IGAZ? HIHETETLEN MENNYIRE EGY ERTETLEN IDIOTA VAGY! - vagott mindent a fejehez szegeny Kolnak.
A fiatalabbik mindent elturt ahogy ordibal vele ahogy szorongatja a nyakat es vegig engem nezett. A szemebol latni lehetett hogy ez mar nem az elso alkalom...
- Klaus kerlek tedd le! Hagyd beken! - neztem ujra Kolra aki igazabol nem mutatta ki de szenvedett - Engedd el o az ocsed!
- NEKED EBBE NINCS BELESZOLASOD!
- AZT MONDTAM TEDD LE! - orditottam ra mire kitort az osszes ablak amit eloszor eszre se vettem annyira duhos voltam - TEDD LE ADDIG AMIG NEM CSINALOK BAJT!
Majd Niklaus elhajitotta az occset es elem suhant. A nyakamnal fogva szoritott a falhoz es mozdulni se tudtam. Eselytelen volt hogy ezt most tulelem.
- OT NEM BANTHATOD! - majd hirtelen odebb hajitotta a battyat Kol - NE MERJ EGY UJJAL SE HOZZA ERNI! - furta gyilkos tekintetet a Klauseba.
Ezzel Klaus megvillamtotta hybrid arcat es megjelent Kol elott. En viszont az occse ele suhantam es en is megmutattam sarga szemeimet. Ezzel elertem egy hatast es Niklaus csak duhongve elment vampir sebessege segitsegevel.
Lassan Kolra emeltem a tekintetem majd megoleltem.
- Koszonom Szepfiu! - majd mellkasaba furtam a fejem - ugy sajnalom... Egyszeruen erzem hogy mar nem eloszor tortenik ez veled tudom hogy mar csinalta ezt! En ugy sajnalom Kol... - olelgettem es simogattam tovabb.
- Dragam... Errol nem te tehetsz, es szolj ha bantani mer oke? Nem akarom egyszeruen nem akarom hogy bantson! - majd egy lagy csokot nyomott a fejemre.
Aznap nehezen aludtam el de sikerult. Egyszeruen felfogni nem birtam azt amit valszeg Kol erezhetett 1000 ev alatt.