Maddy vagyok de ezt már tudtátok.Sokat gondolkodtam azon hogy túl adagolom a Drogot vagy hogy csak szimplán szenvedettem magam a hiányában.Holnap megyek haza rehabról,nincs több Cannabisom ezért nem vettem be már két napja a kötelező gyógyszereim.Tegnap este rosszul lettem de nem érdekelt csak hívtam a felügyelőt aki csak annyit mondott hogy majd elmúlik és hogy 1 nappal korábban mehetek haza.Úgyhogy ha jól számoltam akkor 1óra 16perc és 26 másodperc múlva mehetek haza.Mivel egy országgal arrébb vagyok mint az otthonom ezért repülővel kell mennem amit utálok,plusz biztos hogy a pánik rohamom kifog jönni.Eltöltöltem az időt a könyvem társaságában amit már csak két nap és vissza kell vinnem a könyvtárba, viszont a spórolt pénzemből fix hogy megveszem de akkor nem szabad elköltenem narkóra.Meg is érkezett a taxi értem ami elvitt a reptérre,egyből ki is rakott meg se kérdezte hogy tudom e hogy hol van a kapu amin át kell mennem.Konkrétan olyan volt mint akit kilökött volna.Hatalmas volt ez a reptér,az AB-21-s bejárathoz kellet mennem ami Olaszországba visz.Onnan még 1 és fél óra haza egy busszal amit szintén utálok mert túl sok ember megnéz.Átjutottam az ellenőrző kapun,és még mielőtt felmerülne bennetek a kérdés hogy hova raktam a kábszer zacsikat arra az a válaszom hogy jó sok papír törlőt és fertőtlenítő kendőt elsummaszttotam a rehabi szobáról és abba becsomagoltam a reptéren.Aztán megkerestem a monitort ami megmutatta mikor indul a gépem.Amikor megláttam azt hittem majd kiugrik a szemem helyéről,ugyanis azt írta hogy 12 perc és indul.Megtudakoltam hogy merre van a bejárat a gépbe.Egy egész kedves kis aranyos olyan 30-32 körüli nő megmondta.Fel is szálltam a gépezetre.Szerencsére nem ült mellém senki,úgyhogy kedvem szerint üldögélhettem ide-oda a három ülés között.
YOU ARE READING
Kiút a Drog fogságából
Teen FictionMaddyline a nevem de inkább Maddy.Kiskoromban mindig képzelődtem és ha valaki rám szólt akkor sírtam,szüleim elvittek orvoshoz, akik igazából egy csomó hülye betegséget felsoroltak de egyikre se tudták megmondani biztosra hogy az van nekem.Sokat jár...