A Gaara család

2.

*Gaara szemszöge megint*

--És hol is lenne a lakásunk?--kérdezte komolyan a nővérem.

--Itt van a kulcs. És egy anbu tag fog elkísérni oda mert titkosított.--és oda is dobta a kulcsot amit az öregapó dobott neki.

Egy kínos csendben utaztunk odafelé. Persze az a ház az messze van mindentől, vagyis egy biztosított hely egy vagy több fontos ember számára.

Még mielőtt bementünk volna még egy utolsó látást a falura mert egy ideig nem fogják látni ezt a falut.

Meg így néz ki a házuk:

--Mindenki tudja a dolgát. Pakoljon ki a szobájában és találkozó a nappaliban.--azzal mindenki el ment a saját szobája felé.

Vagyis csak egy véletlenszerű szobához mentünk ahol jó helyen van.
Én rögtön a homokomból kiraktam a dolgaimat szóval nekem könnyebb vokt ez, mint a többieknek. Persze az egyik falra még valamiért kiraktam az egész ilyen "nyomozói" képeket és infókat amivel megtalálhatnám.... Aha! Az öregbácsi az biztos tud valamiről. Majd megkérdezem őt hogy vajon ki lehet az.

Jobb lenne ha legalább körül nézek a faluban. Hátha találkozok megint azzal a fekete hajú uchihával. Ő biztos tudni fog valamit.

--Narukó! Én elmentem körül ez i a faluban! Sotetedesre visszajövök!--mondtam, de tudtam hogy az egyik klónját az árnyékban fogja tartani hogy megfigyeljen.

--Vidd magaddal Kankurót és Temari is. Ők is biztos menni akarnak.--válaszolt a testőrünk.

Már dél felé volt az idő és az egész falu ide-oda mozog, legalább elvesződünk a tömegben.

--Keressünk valami kaját mert én éhezek.--mondta Kankuro miközben már a szeme kopogott az éhségtől.

--Fogd már be. Ne tégy úgy mintha 2 éve nem ettél volna.--és a tarkójára ütött gyengén Temari.

--Találjunk valami kajáldát, én is éhes vagyok.--mondtam amire mind a kettő felfigyelt.

--Jó de ebben a tömegben hogyan fogunk találni valamit is? Ha egyáltalán van még egy üres étterem is.--mondta Kankuro

Ameddig nem figyeltek én addig a harmadik szememet a falu fölé raktam, amit senki se vett észre és így találtam egy rámen éttermet.

--Gyertek. Kövessetek ha akartok enni.--mondtam és nyújtottam ki a kezem hogy el ne veszítsük egymást.

Egy kis hezitálás után megfogták a kezem de a homokon keresztül ami ugye mindentől megvéd.

Pár perc után már végre megtaláltuk ezt az Ichiraku nevű rámen éttermet, és szerencsénk volt, hiszen 6 szék volt és pont volt 3 üres számunkra.

Amikor beléptünk egyből leesett hogy kik voltak ott. Azok akikkel előbb találkoztunk meg az a fekete hajú uchiha.

--Ti meg mit kerestek itt?--kérdezte egy kicsit felriadtan az uchiha.

--Talán gond hogy itt vagyunk?--kérdeztem de egy kicsit hezitálva rázta a fejét egy nemet mondva.

--gondolom nem voltatok itt egyszer se szóval 3 Narutó menüt nekik öreg ember!--mondta lelkesen a sárga hajú fiú

Mi csak néztünk egymásra hogy milyen lehet a naruto menü de egyikünk se járt itt meg nem is ismertük ezt a sündisznó hajút szóval csak reméltük a legjobbra.

Amikor készen lett a 3 rámen akkor vettük észre hogy ezt a nagy adagot talán nem tudjuk megenni.

--És miért jöttetek ide? Mármint nem úgy értem hogy el lehet menni, csak kíváncsi vagyok--mondta az uchiha

--Küldetés. Többet nem mondhatunk. De. Nekem is van egy pár kérdésem neked.--mondtam amiközben előkészítettem a fejemben a kérdéseket amik kellenek a személy megtalálásához.

Helló akárki aki olvassa ezt.
Remélem tetszett ez a rész. Lehet a közel jövőben be fogom tudni fejezni ezt a könyvet. Jó várakozás a kövi részig.