A Gaara család

7

*Itachi szemszöge*

Hála az égnek és minden fele isten aki fent van hogy nem hibaztat engem és még mindig szeret... Nem is tudom hogy én megérdemlem őt..

Nem bírok levegőt venni. Mi a franc van rajtam?.. Ja, Naruko. Már teljesen elfelejtettem...
Jobb lenne a leszállna rólam vagy végleg el fogunk köszönni.. Próbáltam többször is elforgatni minket de csak szorított a karjával engemet és "HM" hangokat adott ki. Jelezve hogy az ötletem ellen van.

Sikerült az oldalunkra feküdni és túléltem.

--hmmmm.. Hova mész..?--kérdezte Naruko miközben dörzsölte a szemét hogy jobban lásson. És szorította meg az ölelését, nehogy elhagyjam.

--Nyugi csak reggeliért megyek el. Ígérem hamar visszatérek.. A te kajád ott van az asztalon a tálcán.. Az én reggeliért megyek. --és egy gyors puszit adtam a homlokára és el engedett.

--Jól van.. Ugye nem hagysz el engemet...? --

--Persze, hogy nem, drágám. Csak maradj az ágyban és ne nagyon mozogj.--simogattam meg a fejét és egy kicsit elpirult és a fejét a párna a túrta hogy el rejtse a vörös arcát és mert az én mellkasom helyett a párnába turta a fejét hiszen ugyan olyan az illatunk.

Ahogy kifelé mentem Kisame-vel összefutottam.

--Szia Itachi. El magyarázd ás hogy mi történt mert nem nagyon jött össze a kép nekem hogy még támad minket egy anbu és utána pedig ide hozzuk hogy még mentsük.--

Én elmagyaráztam röviden.

Ő csak bámult és gratulált nekem hogy sikerült megint elinditani a régen megszakadt szerelmi dolgokat.

Inkább sietek nehogy mérges legyen Naruko.

--Látom most az egyszer aludtál egy jót. Gondolom Naruko nem engedett el az öleléséből. Gratulálok.--suttogta Konan és egy kicsit a könyökével megbökött engem.

--Igen, és az adósod vagyok hogy még mentetted őt. Ha bármiben kell segíteni akkor nyugodtan szólj.--köszöntem meg Konannak a segítségét.

--Majd úgyis hívlak ha kell segítség. Meg az adósság nélkül is segítenél rajtam.. Most hogy eszembe jut. Naruko egy Anbu ha nem tévedek. Szóval hogyan fogjátok megoldani hogy eggyütt legyetek és a többi Anbu ne tudjon róla?--és elkezdte szedni a reggeliét.

Én csak megfagytam és nem is gondolkodtam erről...
Vajon megint el kell válnunk?
Vagy ő itt marad velünk és belep az akatsuki-ba?
Nem. Az nem lehet hiszen neki még vannak testvérei akik hazavárják őt.
Én maradjak náluk és lépjek ki ebből a csapatból?
A testvéreit idehozzuk és belepnek hozzánk?
Elmegyunk egy másik országba és új életet kezdünk?
....
Nem tudom...

Ezt majd vele kellene megbeszélni. Majd ő választ. Nekem mindegy mit választ. Csak tartsuk a kapcsolatot gyakran ha lehetséges... Nem akarom megint egyedül hagyni... Teljesen összetörné az én és az ő szívét is....

--Tippelek. Nem is gondoltál erre a kérdésre. Igazam van?--már ment is el a szobája felé.

Én már készen is voltam a kaja szedéssel.
Remélem nem megint Kakuzu főzött mert nem akarok egy hajszálakkal teli kaját soha többé.. Hideg is kirazott amikor a hajszálakat kellett majdnem minden falatnál kiszedni.
Sasori legalább tud rendesen főzni.

2perc és visszatértem a szobámhoz.

Hangos beszédeket hallok a szobából és arra léptem be hogy mind a 2 szőke beszélgetnek.

**Ebben Deidara is csaj. Csak szólok. Lehet csinálok egy female deidara x reader könyvet.**

--Miről beszélgettek ha szabad tudnom?--kérdeztem miközben leraktam a reggelimet az asztalra.

--Nőies dolgokról. És majd máskor folytatjuk a beszelgetésünket.--egy ököl pacsival elköszöntek egymástól.

Mind a ketten leultunk az agyamra és elkezdtek enni a reggelit. Körülbelül 10 óra lehetett most szóval már tizorainak lehetne számítani de már mindegy.

--Szóval, ki tudnál lépni az Anbu-ból...?--kérdeztem miközben próbáltam nem megfulladni a reggelimen.

--Hááát... Nem tudom.. majd meglátjuk... Remélem hamar ki fogok tudni lépni. Ha akarod akkor át is jöhetsz hozzánk egy párszor. Hiszen Gaara is majdnem megőrült hogy minden nyomot amit lehet megszerezzen rólad hogy megtaláljon mert ő szerint ha megtalálna téged akkor én többet törődnék velük. Hiszen annyit törődök velük amennyit szabad mert ők nem tudják de parancs a adtak nekem hogy nem szabad túl sokat beszélni velük. Csak annyit amennyi muszály. Amúgy nagyon jó a reggeli. --közben habzsolta be az ennivalót.

--Szerintem úgy lenne jó hogy egy hétig itt leszel és utána pedig megint egy hétig ott leszek nálatok. Ha sikerül kilepned az Anbu-ból és nem vesznek engem észre az avarrejteki katonák. Hogy hangzik a terv?--

--Szerintem jó lesz. De nekem mindegy mi lesz, ha veled lehetek és a testvéreimmel lehetek akkor felőlem rendben van.--pirult el egy kicsit.

Szia helló mindenki
Remélem tetszett ez a rész is.
Nézd meg a többi könyvemet is.
Nyugodtan írjátok kommentet és Megpróbálok válaszolni rá rögtön.
Viszlát.