9

12 1 0
                                    

*Itachi szemszöge*

Ezek szerintem Jonin, vagy már Sensei ek is lehetnek. A chakrájukból ítélkezve. Remélem nem ismerik fel az enyémet..

--És Naruko. Tudnál egy kicsit mesélni, hogyan találkoztatok és hogy csattant el az első csók mert látom a nyakadról hogy biztos több érdekes dolgok történtek. Persze ha akarod.--mondta kuncogva Kurenai. Naruko csak elpirult és próbálta eltakarni amit adtam neki.

--H-Hát jól van. Már gyerekkorunk óta ismertük egymást és valamikor randiztunk is. De ugye én homokrejtekben és ő avarrejtekben laktunk. Ezért nem nagyon ment a kapcsolat és eltávolodtunk egymástól. Most hogy újra találkoztunk megint beindult a szerelem. Elötörtek a régi érzések és a nosztalgia. Hamar összejöttünk újra hiszen mindkettőnknek hiányzott a másik. De még nem nagyon indult be annyira a kapcsolatunk.--mondta miközben a rámenjét befejezte.

Én amint meghalottam hogy nem annyira indult be a kapcsolatunk ráraktam a kezemet a combjára és mondtam neki hogy
--Biztos hogy nem indult be annyira a szerelmünk?--

Ő egy élő paradicsom volt és hátbavert. Asuma csak nevetett, ő is biztos csinálta ezt. Vagy együttérez velem.

Már ők is befejezték a ráment. Esküszöm többször kellett volna idejönnöm. Ez a rámen isteni.

Ők meg nem indultak de mi már igen.
Talán Naruko nem hallotta hogy ők beszélgetnek de én igen.

--Szerinted is Itachi volt az a maszkos csávó?--próbálták halkan beszélni.

--Igen. De szerintem jobb ha csak békénhagyjuk őket. Úgy néznek ki mint egy boldog pár. Csak a szemünket kell rajta tartani. Ha nem csinál semmi bajt akkor nem látom okát hogy megtámadjuk.--

--Igazad van. Naruko nem esne semmi genjutsu alá. Ő észrevenné azt könnyen. És szerintem ne is mondjuk el nagyon senkinek hogy ő itt van. Csak felesleges dráma lenne.--és indultak is el valahova.

Egy nagy kő esett le a vállamról. Tudva hogy nyugodtan lehetek itt és nem kell feleslegesen átváltoznom más emberré.

Akkor már csak meg kellene ismerni a testvéreit. Azt hiszem Gaara volt az aki bábmester. Ja nem, Kankuro a bábmester.
Temari a szellőztető.
És Gaara az aki keresett engem gyermekkora óta.

Útközben megálltunk egy boltnál mert Naruko kirántva a karomat állított meg engem hogy vegyek neki egy ajándékot.

Hála égnek hogy eddig a vérdíjakat csináltam ahogy Kakuzu ajánlotta. Legalább nem kell tétovázni hogy van-e elég arra és most pedig csak aggódás nélkül tudom elintézni a dolgokat.

--Na akkor már itt is vagyunk mindjárt de azért ne lepődj meg ha Gaara letámad téged ezer kérdéssel. Készülj fel mentálisan.--mondta miközben már kezdtem látni hogy otthon van a három testvére.

Már megnyomta a csengőt Naruko és átkaroltam a derekát hiszen megtehetem.

--Ki van ott?--kérdezte miközben óvatosan kinyitott az ajtót és furcsálva nézett rám hogy valahonnan ismerős vagyok neki, gondoltam én.

--Temari! Kankuro! Hazatért Naruko a szerelmével!--szólalt fel Gaara

Naruko oldalamba könyökölt és rábólintott Gaara felé, jelezve hogy Gaarával beszéljek.

--Gaara, ha jól emlékszek az a neved, tudnánk 4 szem közt beszélni?--kérdeztem miközben ő rábólintott és olyan arcott vágott mintha a legrosszabbat várná.

Amiután odaértünk a szobájához.

--Akkor mi lenne az amit így akarsz megbeszélni? Oh, tényleg még nem is tudom a neved. Elmondanád hogy hogyan szólítsalak?--

--Pont erről akartam beszélni. A nevem.. Uchiha Itachi. Gondolom ismerős a név hiszen még Naruko mondta nekem hogy jó pár évig kutatták utánam de az Anbu azért ért a dolgához és eltakarított minden jelet. Kérdezzhetsz bármit. Amit csak akarsz.--mondtam el miközben levette a maszkot és néztem a sokkolt Gaara.

Hirtelen elővett egy kisebb könyvet és elkezdett kérdezni meg az elejétől. Attól amikor volt a nagy fesztivál meg homokrejtekben. A nosztalgia megütött. Kár hogy már azok az idők elmúltak.

Miközben én egy kis kihallgatás vettem részt addig a lányok és Kankuro elvoltak egymással.

--Naruko hála az égnek hogy itthon vagy és hallom van egy pasid. Legalább jól néz ki? Erős? Biztos. Hiszen te választottad ki. És mi történt amióta elszakadtál--kérdezősködött Temari miközben Kankuro csak halkan figyelt.



Szia helló mindenki
Remélem tetszett ez a rész is.
Nézd meg a többi könyvemet is.
Nyugodtan írjátok kommentet és Megpróbálok válaszolni rá rögtön.
Viszlát. 

A Gaara családWhere stories live. Discover now