Gyerekként mindig is azt képzeltem, hogy karácsony estéjén, a kisjézus az óriási karácsonyfával betipeg a pici kis lábain, figyelve , hogy nehogy elessen a küszöbben. Mások (Amerikában) a mikulást várják, miközben az ágytakaró alatt lapulnak egy zseblámpával. Mi azt december 6-án várjuk. Mindig csizmát takarítunk és kirakjuk az ablakba. Valamikor a cica bújt be a csizmába, gondolva ő az ajándék. Ezek a kedves kis karácsonyi gondolatok, mindig megdobogtatják a szívem.
🎄
- Ez lesz a legszebb karácsonyunk - mondta Anna, nagy mosollyal az arcán.
Visszamosolyogtam rá, remélve hogy így lesz. Eközben ő már gurította a legkisebb hógolyót, melyre majd rákerül, a répa mint orr, magok mint száj, egy puha sál, és egy régi kalap. Ezeket én már hoztam is, miközben Füles futott utánam lihegve a hóban.
- Öltöztessük fel őt is! - kiabált Anna
Mamára néztem, mert ugye még is csak az ő kutyája, de ő rábólintott. Már hoztam is az újabb sálat és kalapot. Szegény kutyus úgy nézett ki, mint aki nem igazán érti az időjárást ; szalmakalapban és meleg téli sálban tündökölt.
Kész van Füles és a hóember is, de Annának mindig van új ötlete. Azonnal hoztuk a szánkót, és csúszkáltunk a kertben, a dombon. Ezután kimentünk a közeli rétre és ott húztam őt.
Féltünk hogy ez a szép havas táj holnapra, karácsonyra már nem marad meg.
- Ezért kell most kiélvezni.
Nagy egyetértésben visszatértünk a dombra és onnan csúszkáltunk. Füles körülöttünk ugrált és futkosott, míg meg nem érezte a mézeskalács illatát, amit Mama hozott nekünk. Azonnal odaszaladtunk, és csemegéztünk belőle. Még a kutyusnak is adtunk.
Már sötétedett, mikor meghallottuk azt a bizonyos csengőt ; itt az idő. Gyorsan beszaladtunk a házba és az ajtóhoz tapadva vártuk hogy kinyitódjon. Amikor kinyílt azonnal berohantunk és bontottuk az ajándékokat. Anna azonnal beleszeretett abba az ajándékba, amit én adtam neki ; egy kis színező könyv tele karácsonyi képekkel. Én egy kedves kis rajzot kaptam tőle, amin ott volt az egész család, mindenki mikulás sapkában volt rajta és havazott.
Láttam ahogy a felnőttek összesúgtak, de tudtam miért. Mama egy nagy dobozt hozott, tele mikulás sapkákkal. Mindenki felvett egyet és kimentünk a kertbe valóra váltani a rajzot.
Már állítottam a kamerát amikor Anna megszólalt ;
- Nagyon kedvesek vagytok de ez mégsem az igazi.
- Miért nem? - kérdezte az egész család
- Mert nem esik hó
Ahogy ezt Anna kimondta az első hópehely rászállt az orrára. Másodpercek múlva már nagy pelyhekben esett a hó. Mindenki beállt és valóra váltottunk Anna rajzát.
Ezután visszamentünk a házba és elfogyasztottuk a Szenteste-i vacsorát.
Gondolom Annának igaza lett . Ez volt az eddigi legszebb karácsonyom.
🎄 Mindenkinek Boldog karácsonyt kívánok! 🎄
Ezt már karácsonykor kiraktam, de külön könyvben, szóval most áthoztam ide
