Maffiának ítélve

Mr. Moon

-Jessica kelj fel! El fogsz késni!
Hallottam meg barátnőm hangját, mely át szelte a falakat közöttünk, és szinte érezni lehetett milyen ideges ma is.
Jane a legjobb barátnőm. Óvodás korom óta, együtt mentünk középiskolába és együtt jártuk ki az egyetemet is.
Mindig is korán kelő, kiegyensúlyozott életet élő lány volt.
Én viszont sosem találtam a helyem a világban!
Gyűlöltem a mókus kereket amiben élünk egy éve, felkelünk, dolgozunk, haza jövünk, itthon is dolgozunk majd meg nézünk egy filmet le fekszünk aludni és kezdődik minden elölről.
Apropó munka!
Ügyvédi asszisztensként dolgozunk egy leányvállalatánál .
Mire kikászálódtam az ágyból már hétóra körül járhatott az idő!
Így hát nem volt más választásom, mint hogy fel vegyem a fekete szoknyát, a fehér inget, és a fekete nem túl magas, de mégis lábat kiemelő magassarkút.
Jane már reggelit készített és zsörtölődött a maga szokásos módján mikor asztalhoz ültem.
-Jessica ma rengeteg dolgot kell elintézni. Szólalt meg, mire nekem egy fintor jelent meg az arcomon.
- Mr. Moon kérte hogy ebéd után menj be hozzá .
-Rendben. Feleltem és csodálkoztam hogy mit akar, hiszen sosem hivatott még. Talán egyszer vagy kétszer ha valami fontos ügyfél jött hozzá aznap.
Jane csak napirendet készít elő neki és fogadja az iroda hívásait.
Én pedig könyvelek, adatokat elemzek, és fontos dossziékat nézek át.
-Fél nyolc! Induljunk mielőtt elkésünk!
Negyed órával később már az irodában ültem és a szokásos reggeli kávémat készítettem!
Mrs. Greta lesz az első akit be írtam fel kilencre! A napokban halt meg a férje.
A végrendeletet jön intézni, pedig ha tudná hogy az öreg épphogy csak hagyott rá valamit. Gondolat menetemet egy kopogás zavarta meg.
- Jessica! Jó reggelt! Hogy vagy ?
Kérdezte Gregor.
-Szia, jól köszönöm és te ? Kérdeztem vissza, de mire hátra fordultam Greg már a láthatáron sem volt!
Fiatal jó vágású férfi, mogyoró barna szem és mindig csodás illat felhő vette körül . Ő is az irodában dolgozik, de nem jöttem rá mit is csinál itt pontosan.
A délelőtt a szokásos módon telt, Mrs. Greta dühösen távozott az irodából háromnegyed tizenkettőkor. Gondoltam meg kezdem előbb az ebédem utána pedig mehettem Mr. Moonhoz .
Legalább öt percet kutatva a táskámba azon gondolkodtam hogy vajon ki volt az a feledékeny aki otthon hagyta az ebédét?!
-Nagyszerű Jessica Gilbert! Morgolódtam magamban. Úgy tűnik kissé hangosan, ugyanis Mr. Moon hangját véltem felfedezni. Az ajtóban állta. Vajon mióta áll ott ? És miért? Tettem fel magamban a kérdéseket halmazát.
- Szeretnél velem ebédelni ? Kérdezte, már már kissé kijelentő módban! Amire zavaromban nem is tudtam mit mondjak.
Épp hogy csak ki tudtam mondani egy igent melyre csak intett hogy kövessem.
Mr. Moon legalább két méter magas volt. Izmos alkat , szürke szem párja már már igéző volt!
Talán a húszas éve végén járhat.
Mellette sétálva rá jöttem hogy az én 165 centim szinte elenyésző. Ez a gondolat menet mosolygásra késztetett. Nagyjából ötperces séta után megszólalt.
- Megérkeztünk! Hangja erőteljes és rekedtes,mély es figyelemfelkeltő.
Körbe néztem és egy csendes kis éttermet láttam magam előtt. Azt sem tudtam hogy van ilyen a közelben! Bár nem túl sokat járok el otthonról. Szinte csak vásárolni.
Le ültünk az asztalhoz és egy vékonyka kis pincér jelent meg az asztalunknál.
- Jó napot mit hozhatok? Kérdezte
- Két salátát melle sült halat és édes vörösbort . A pincér már el is tűnt mire én megszólaltattak volna. Hal? Saláta ? Bor? Nem randevúzni vagyunk és egyébként is munka időben inni? Helyettem is választani? Elképesztő, gondoltam magamban.