Különleges (Jikook) ✔

1.

Öltönyben ülve, kezemben egy pohár fehér borral ülök a számomra kijelölt helyen és nézem a mulatozó tömeget.
Sose szerettem esküvőkön részt venni, félreértés ne essék, nem a szerelem undora miatt, hanem azt a sok nyálas boldogságot nem bírom. Mindenki elhiteti, hogy mennyire boldog, amiért az egyik rokonjuk megházasodik, pedig nem is ismerik egymást. Ha kétévente találkoznak az nagyon sok.
Talán az is lehet a baj, hogy a szerelem, ami rámtalált el is hagyott két éven belül. A hátam közepére nem kívántam egy ilyen eseményt, de mivel a vőlegény a barátom, így nem tiltakozhattam ellene. Helyette nyílvánosan unom magam.

Szabad kezemmel hátrafésülöm hajam, majd egy újabbat kortyolok a pohárból. Tekintetem végigvezetem a termen. A gyerekek síkoltozva szaladgálnak a táncoló emberek között. Sok rokon egymással beszélget és vitatják meg az elmúlt esztendőkben történt eseményeket.

- Jimin! - harsogja túl a zenét az egyik közös haverunk a vőlegénnyel, SeokJin. - Hamarosan Eunji eldobja a csokrot, odaállunk mi is?
- Minek? - kérdezem és felé fordulok, szájról jobban megy az olvasás.
- Poénból. - válaszolja. Látszik szemein, hogy van benne jócskán már alkohol, ahogy bennem is. Vállat vonok, ha már itt vagyok, akkor hülyéskedjünk egy kicsit.
- Miért ne? - teszem le a poharat a villám főlé.
- Király. - mondja. - Megyek, megnézem a többieket, ők is beszállhatnának.
- Vedd rá őket. - nézek rá jelentőségteljesen. A pletykák szerint valamelyikük rám bukik és én kapok az alkalman, hogy magamhoz csábítsam. Ez is az alkohol hatása, józanon nem lennék képes ilyenre.

SeokJin nem is várassa meg magát és tovább áll a többiekhez.
A zene lassan halkulni kezd és bejelentik, hogy a csokor dobás következik. Lassan állok fel az asztaltól, lehúzom a maradék boromat, majd odaállok a lánytömeg közé a többi bátor legénnyel együtt. SeokJin mellett jól leszek és ők olyan magasak, hogy nekem nem lesz esélyem az elkapásra. Tökéletes.
- Készen álltok lányok? - kérdezi a feleség, mire többen el is nevetik magukat. - És fiúk. - teszi hozzá.

Megfordul mosolyogva, amiről több kép is készül, majd a tömeg számolni kezd háromtól vissza.
Egy nagyot nyelek és figyelem, ahogy Eunji a csokor dobásra készül. Fülemet megüti az egyes szám, majd felnézek. A csokor egy szép ívet ír le a levegőbe, majd csak annyit észlelek, hogy a tömeg eldőlni készül és egy halom növény van az arcomba.
Óváció hallatszik, míg én kiveszem arcomból a csokrot. Felállok és meghajolok a tömeg előtt. Odamegyek Eunji-hoz és pusziban részesítem, míg ő gratulál nekem. Erről is készül pár kép. Végül a pasiseregről is, ahogy elalélnak a csokromtól, majd egy vagány kép is lencsevégre kerül.

Felszusszanok, mikor a desszertet kezdik el tálalni, így visszamegyek a csokorral a kezemben a helyemre. Imádom az édességeket, így már alid várom, hogy megehessem a saját részemet. Sütiket is ettem az este folyamán, mind egyszerűen isteni volt, a desszert is ilyen finom lesz én hozzámegyek a szakácshoz.

Egy újabb süteményt veszek el és jóízűen harapok bele, amikor is kattanásokat hallok. Tekintetem a fényképészre kapom, aki épp engem fotóz.
- Elnézést. - egyenesedik fel azonnal. - Nem akartam zavarni.
- Semmi baj. - motyogom félig megrágott sütivel a számban.
- Olyan ínycsiklandozóan haraptál bele a sütibe, hogy muszáj volt lekapnom. - magyarázza, mire elmosolydva rázom meg a fejem. - Kitöröljem?
- Ugyan, dehogy. A munkáját végzi. - nyelem le a falatot. - De szeretném látni azt a képet. - húzom ki magam mellett a széket, ami üressen állt az este folyamán.
- Természetesen. - foglal helyet, majd nyomkod valamit a gépén és felém tartja a készüléket, amin a képet láthatom.
- Azta. - bólogatok csodálkozva. - Ez szép lett. Kár, hogy elkenődött az a minimális sminkem.
- Szerintem így szép. - húzza vissza magához a kameráját. - Mármint...
- Semmi baj. - mondom azonnal. - Igazából nem érdekel a sminkem. Az első tíz perc számít itt igazán, utána az ember leszarja, hogy hogyan néz ki a másik. És ezt ön megörökíti.
- Jól érzem, hogy nem annyira van oda az esküvőkért? - kérdezi szórakozottan, majd újra nyomkod a gépén valamit és felém tartsa. - Ez a csokros képe. Itt igazán boldognak látszik.
- Csak megjátszva van. - mondom és beleharapok a sütibe. - Oh, istenem, adj egy csukrászt az éltemben.
Egy kuncogást hallok meg az oldalamról.
- A desszertért megéri maradni? - kérdezi mosolyogva.
- Nem csak a desszertért. - válaszolom. - Az egész menüért megéri. Az mellékes, hogy mennyit kell majd leadjak utána, de ez isteni. Kóstolta?
- Még nem volt alkalmam, tudja dolgozok. - válaszolja, zavar ez a magázás.
- Hagyjuk a magázást. - mondom azonnal, kezembe veszek egy nem túl édes süteményt, majd felé tartom. - Ezt kóstold meg. Enyhén sós, de mégis édes. - mondom a sütire nézve, amit még mindig elé tartok. - Na, gyerünk. Ne fogd vissza magad.

Látom, hogy egy kicsit habozik, majd mosolyogva rázza meg a fejét és leharap a sütiből egy keveset.
- Na, ez nem rendes kóstoló. - nézek rá kissé rosszalóan, ezt látva rászánja magát és megeszi az egészet.
Egy keveset várok, majd kíváncsian várom a véleményét.
- Na, mond, hogy ízlik. - nézek rá izgatottan.
- Igazán finom. - adja meg a választ, amire vártam és megnyugszom. - Van benne egy kis alkohol is, nem?
- Nem. - rázom meg a fejem. - Az lehet a kezemről van, leöntöttem egy kevés fehérborral.
- Oh, értem. - lepődik meg. A mikrofonból megszólal a felkonferáló hangja. - Mennem kell dolgozni.
- Csak nyugodtan. - bólintok mosolyogva. - Ha esetleg társaság kell, én itt vagyok. Láthatóan nem tolonganak a kegyeimért.
- Jövök. - neveti el magát. - Jeon Jungkook vagyok.
- Park Jimin. - mutatkozok be én is, majd sóhajtva nézek utána, ahogy visszaáll a munkába.

Az ifjú pár felvágja a tortát és megetetik egymást. Persze egy kis vicc is előkerül. A férj megkérdezi, hogy ki kéri az első szeletet, mire többen is bekiabálják, hogy az az ővék.
Mondhatni vártam a tortát is, marcipánnal van bevonva és az a kedvencem, így már alig vártam, hogy megkaphassam a saját szeletemet.

Jungkook idő közben visszatért hozzám és helyet foglalt mellettem. A bor helyett most inkább vizet fogyasztok, szédülni kezdtem miatta.
- Még egy kevés van hátra. - sóhajt fel, amint leül a székre.
- Hosszú? - kérdezek rá.
- Néha igen, mikor öt vagy hat fogás van, sokkal hosszabb. - válaszolja és felém fordul. - Olyankor a násznép is megcsappan, vagy már nem is tudnak enni.
- Van hat fogásos esküvő? - ragadom meg a lényeget.
- Van. - elneveti magát. - A következő egy ötfogásos lesz és többen megyünk a cégtől.
- Azta. - bólogatok elismerően. - Bár én a kisebb esküvőket kedvelem. Szeretem megkímélni a szingliket a bájolgástól.
- Miért is? - kérdezi.
- Egy összetört szívnek nem esik jól a sok bájolgás és boldogság. - válaszolom túl őszintén. - Még akkor sem, ha pár éve szakított a szerelmével, akiért mindent megtett volna.
- Értem.
- Aztán fogja magát, kiköltözik egy szó nélkül és te másnap mehetsz a kötelező katonaság miatt bevonulni, időd sincs kiheverni, ami történt, majd kikötsz egy esküvőn. - lovalom bele magam és mesélem el a történtemet röviden. - De az ételért megéri.
- Elhiszem. - kuncogja el magát. Mielőtt bármit mondhatna, meghozzák a desszertet és a szelet tortát, aminek megörülök.
- De jól néz ki. - nézem csodálkozva az ételt és gyorsan csinálok egy fényképet a telefonommal.

Lassan eszem az édességet, mivel nem akarom, hogy elfogyjon olyan hamar. Jungkook-ra nézek, aki a tortáról hámozza le a marcipánt.
- Nem szereted? - kérdezek rá, rámutatva a fehérkés szinű bevonatra.
- Nem annyira, néha meg tudom enni, de most nem kívánom. - válaszolja egy picit fintorogva.
- Elvehetem? - kérdezek rá kertelés nélkül.
- Persze. - mondja, majd gyorsan átteszem tányéromra az édes bevonatot. - Te aztán tényleg édesszájú vagy.
- Az egyik legnagyobb édesszájú a világon! - jelentem ki büszkén. - Baj?
- Nem, dehogy is. - rázza meg a fejét mosolyogva. - Egy édesszájúság édes megnyílvánulás.
- Tehát édesnek tartasz. - vonom le a következtetést.
- Így is mondhassuk. - bólint rá, én meg elmosolyodok.