11.

939 57 4
                                    

A családról való beszélgetést muszáj volt kiheverni és, hogy ne egész nap bent üljünk a kellemes melegbe, inkább elindultunk sétálni. Úgy is fel akartam fedezni jobban a környéket és Jungkook-kal sokkal jobban esett.

Már egy ideje csendben sétálunk egymás mellett el az üzletek előtt, kikerülve néhány emberkét.
- Egy ideje gondolkoztam Chim, mi lenne, ha csinálnánk rólad egy fényképsorozatot, amit majd felhasználhatnánk? - kérdezi Jungkook.
- De ahhoz egy ügynökség is kellene, nem? - kérdezem.
- Kellene, de nem minden esetben. - válaszolja.
- Ezt hogy érted?
- A legtöbb modell kicsiben kezdi és sokuknak nincs is ügynökségük. - válaszolja. - Te is kicsiben fogod kezdeni, de mondjuk, ha szólok az érdekedben pár szót, akkor talán még a cég arca is tudnál lenni.
- Nem. - rázom meg a fejem. - A saját erőmből szeretnék fenebb jutni és segítség nélkül. Nem kell protekció és az érdekemben szólni.
- De...
- Jungkook, köszönöm de nem. - rámosolygok. - De lehet a modellkedésről lemondok.
- Miért?
- Valahogy nem érzem a magaménak. - válaszolom. - Neked modellkedem, de csakis neked, senki másnak és kirpóbálom magam valami más téren.
- Mit akarsz kipróbálni?
- Az írást. - válaszolom és elmosolyodom. - Egy dédelgetett álmom az, hogy írhassak azt, amiről akarok és ahogy én akarom.
- Mindegy, hogy mit csinálsz Chim, én melletted leszek és támogatlak. - mondja mosolyogva, ilyenkor meg szokott puszilni, csak kint vagyunk.
- Köszönöm Jungkook. - rámosolygok.

***

Hétfő reggel kissé nyűgösen ébredtem meg, de azért Jungkook még így is kapott puszit. Az éjjel megint lehúzta rólam a takarót és rúgdosni is elkezdett, persze visszarúgtam és abbahagyta.

A reggeli tusolás után felveszem szokásos fehér ing és kivételesen szürke zakó kombinációmat. Lefőztem mindkettőnknek kávét és hagytam egy cetlit neki. Sokkal korábban kell bejárjak, mint ő, így csendben teszek-veszek körülötte.

Tizenöt perces buszút következik és sajnos mindig ilyenkor vannak a legtöbben, muszáj elviselni a tömegbe paszírozást és szagokat is, amiket nem kedvelek.
Fellélegezve szállok le a megállomnál és megigazítom magamon ruhámat.
Egy kevés sétát követően megérkezem munkahelyemre és neki is látok feladataim elvégzésének.

Ebédszünet előtt még elolvasok egy cikket, ami nagyon elnyerte tetszésemet. Ki is nyomtatom, hogy minél előbb a Namjoon kezébe kerülhessen és átfuthassa ő is.

Nem megyek nagyon távol a munkahelytől, mivel van még elintézendő dolgom, így csak egy gyors rament eszek meg.

***

Korábban érek vissza az irodába és a kinyomtatott cikket Namjoon irodájában szándékozom lerakni. Sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy nem kopogok és azonnal benyitok mindenhova, ennek meg is lett az eredménye.
Amikor benyitok, épp SeokJin inggel fedett hátával szemezek, amin főnököm összekulcsoltolt ujjaival öleli magához. Az ajtó nyitódására azonnal megállnak minden tevékenységben, én pedig elnézést kérve hagyom magukra és gyorsan becsukom az ajtót magam mögött.

Visszasietek az asztalomhoz, majd a székre rogyva temetem tenyerembe kezeimet.
- Édes jó ég! - mormolom tenyerembe. - Csak is én kerülhetek ilyen helyzetbe.
Sajnos hamarabb utolért a vég, mint azt hittem volna. Az ebédszünet lejárta után öt perccel láttam, ahogy SeokJin kijön Namjoon irodájából, főnököm utánna, majd felém int. Azonnal tudom mit kell tennem, így sóhajtva állok fel és megyek be főnököm után az irodába.
- Ülj le Jimin. - mondja kimérten, de én így is állva maradok. - Ott nem csináltuk. - teszi hozzá és feszengve ugyan, de leülök.
- Még egyszer elnézét kérek Namjoon, nem tudtam, hogy ilyen helyzetbe talállak titeket. - szabadkozok azonnal, bár tényleg az őszintén mondom.
- Nem tudhattad, mert nem kürtölöm világgá. - mondja azonnal. - Kérlek, tanulj meg kopogni, e miatt bajba is kerülhetnél.
- Tudom.
- Szerencséd van, hogy nemcsak a főnököd vagyok, hanem az ismerősöd is. - mormolja orra alatt, de így is meghallom. - Mit szerettél volna?
- Van egy cikk, ami igazán jó. - válaszolom a kérdésére. - Átküldjem vagy behozzam?
- Hozd be. - válaszolja. - És a kollegáknak egy szót se.
- Értettem. - bólintok. - Még egy kérdés. Együtt vagytok?
- Még nem. - válaszolja, majd az ajtó felé mutat.
- Hozom.

A nap hátra levő részét igyekszem csendben megcsinálni és tökéletesen is, mivel nem akarom, hogy gond legyen velem. Namjoonnak nagyon tetszett a cikk, így azt le is hozzuk a következő számban. SeokJinnal is megbeszéltük a dolgokat, ő sokkal jobban leszidott a kopogás miatt, mint Namjoon, de így is mindkettőjük előtt szégyenkeztem egy kicsit.

Csendben utazom a buszon hazafele, a reggeli időponthoz képest nincsenek olyan sokan, így még le is tudok ülni.
Megnyomom a leszállóhoz közeledve a gombot, ami jelez a sofőrnek, majd leszállok. Alig várom, hogy hazaérjek és felszusszanjak egy kicsit.

Felsétálok a másodikra, a kulcsommal kinyitom a bejárati ajtót.
- Megjöttem! - kiálltom el magam, mire megjelenik Jungkook feje a hálószobából.
- Üdv itthon! - üdvözöl mosolyogva. - Egy pillanat és jövök.
- Csak nyugodtan. - mondom neki. Lehúzom cipőmet és táskám is a helyére rakom, majd a zakómat is leveszem magamról. Kilazítom a nyakkendőmet, majd egy nagyot szusszantok.
- Itt is vagyok. - ölel át hátulról és nyakamba puszil. - Milyen napod volt?
- Egész jó, ameddig rá nem nyitottam a főnökömre és a munkatársamra. - válaszolom. - Éhes vagyok. Ettél?
- Nem, téged vártalak. - arcomra puszil lágyan. - Csináltam vacsorá... - válaszoloja, majd megakad. - Mi történt?
- Evés közben elmesélem. - válaszolom sóhajtva egy nagyot.

A szépen terített asztalhoz ülünk, majd Jungkook tálalja az ételt, ami fenségesen néz ki. Enni is kezdünk, majd elmesélem a történteket.
Természetesen Jungkook sem marad ki a szídásból, de teljesen átérzi a helyzetemet. Elmeséli nekem, hogy rajtakapta a bátyját és a sógornőjét a nappaliban. Neki sokkal kínosabb lehetett, mint nekem.

A vacsora után segítettem elpakolni mindent, majd egy gyors tusolás után az ágyba bújtunk.
- Chim?
- Igen? - figyelek azonnal Jungkook-ra.
- Baj lenne, ha hétvégén Danielt áthoznák és vigyáznánk rá? - kérdezi félve.
- Nem baj Jungkook. - vállára hajtom fejem. - Mennyi idő is pontosan?
- Két éves. - válaszolja, magához ölel, kezeit óvatosan mozgatja derekamon, ami hihetetlenül jól esik nekem.
- Akkor lesz vele tennivalónk. - szusszanok egy nagyot. - Aranyos lehet.
- Az is. - helyesel Jungkook, hajamba puszil. - Jó éjszakát Chim!
- Jó éjszakát Jungkook!

~Daniel életkora a koreai életkor szerint értelmezendő, ami azt jelenti, hogy európai szerint Daniel egy éves kisgyerek.

Különleges (Jikook) ✔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora