Különleges (Jikook) ✔

12.

A következő hétvége hamar elérkezett, aminek nagyon örültem, hiszen nagyon vártam Danielt. Meg akartam ismerni a kisfiút, ahogy a szüleit is, de elsősorban arra voltam kiváncsi, hogy Jungkook milyen lesz vele.

Reggel kelés után igyekeztem minden olyan apró eszközt elrakni, ami esetleg kárt okozna a kicsiben. Jungkook mosolyogva tűrte ezt a cselekedetem és majdnem rángatnia kellett reggelizni, mindent akkor kaptam meg, mikor nem kellett volna.
Nem is csoda, hogy gyorsan végeztem a reggelivel és azonnal nekiláttam takarítani, hogy minden fényes legyen.

Aztán megcsörrent Jungkook telefonja, amitől görcsbe szorult a gyomrom és azonnal őt figyeltem.
- Jó, lemegyek és beengedlek titeket. - mondja a telefonba. Néha a tömbház ajtaja nem nyílik a kódra, már többen panaszkodtunk, de nem akarják megjavítattni.
- Itt várok. - suttogom Jungkook-nak, ahogy feláll. Az előszobába megy, míg beszélget a bátyjával és cipőt húz lábaira.

Idegesen ülök a kanapén, mikor nyílik a bejárati ajtó és megpillantok Danielt. Betotyog lábain, én azonnal odamegyek, mert a vedégeink és így illik.
- Ahnnn. - üdvözöl a kisfiú. Legugolok hozzá és rámosolygok.
- Szia! - köszönök neki mosolyogva. Felém nyújtja kezét, amit megfogok és meg is rázok. Olyan puha kezecskéje van.
Felnézek a felnőtt sokaságra, majd felállok.
- Szia! - köszönnek egyszerre Jungkook bátyja és felesége. Jungkooknak igaza volt, hogy a bátyja jól néz ki, de Jungkook jobban elnyerte a tetszésemet.
- Sziasztok! - üdvözlöm őket. - Park Jimin vagyok, örülök a találkozásnak!
- Ő itt a bátyám, Junghoo. A felesége Yiren. - mutatja be Jungkook őket. - Gyere Dan, vegyük le a kabátot.

Jungkook azonnal a kisgyerek segítségére siet és levetkőzteti. Bézs szinű pulcsiján egy kék autó van, lábain egy mackónadrág, ami barna szinű, mintha ő maga is maci lenne.

Mindannyian leültünk a kanapéra, míg Daniel a játékaival játszott, bár mind nekem mutogatta, hogy mi mit tud és aranyosan gügyögve magyarázott nekem az ő kis baba nyelvén.
- Úgy látom, hogy megkedvelt téged. - mondja Yiren mosolyogva, mire a nőre nézek.
- Szerintem azért, mert új ember vagyok a számára. - mondom el az okot. - Igazán aranyos kisfiú.
- Lehet, de nem mindenkivel ilyen barátságos, mint veled. - teszi hozzá. - Az apját se tűrte el azonnal.
- Egy hónapig dolgoztunk, míg nem sírt a kezemben. - teszi hozzá Junghoo. - Az öcsköst első pillanattól kezdve szerette.
- Mert nem rontottam hozzá üvöltve meg kisírt szemekkel. - teszi hozzá Jungkook. - Ronda látvány vagy akkor.
- Yiren másképp gondolja.
- Nem, tényleg csúnya vagy. - mondja halál komolyan, mire elnevetem magam. - De úgy szeretlek.
- Én is szeretlek. - kacsint feleségére Junghoo, mire Jungkook-ra nézek, szemeit forgatja.
- Mikor szeretnétek indulni? - kérdezi kertelés nélkül barátom, mire megrázom a fejem.
- Még van egy óra a foglalásunkig. - válaszolja bátyja az órájára nézve. - Máris elküldenél? Ennyire ne akarj megszabadulni tőlünk.
- Yerin maradhat, te mehetsz nyugodtan. - hesegető mozdulatokat tesz kezével.
- Valld be, hogy azért akarsz elküldeni, nehogy Jimin is belémessen, ahogy az eddigi barátaid...
- Kezdődik. - sóhajtja Yerin, mire elkuncogom magam. - Bocsáss meg, túl nagy egója van a férjemnek, mióta Jungkook egyik exe szerelmet vallott neki.
- Ugyan. - legyintek. - Engem nem zavar, bár tényleg nagy egója van Junghoo-nak, amit most le kell romboljak.
- Mi? - kérdezik mindhárman egyszerre.
- Én Jungkook mellett vagyok önmagam és úgy szeretem, ahogy van. - vallom be érzéseimet bátyja előtt. - Ne haragudj meg Junghoo, de nem vagy az esetem és ezt nem is tudod megváltoztatni. Jungkook-ot sose hagynám el, mégha fegyvert szorítanának a fejemhez, akkor sem.

Pár percig csak Daniel burrogását hallhattuk, ahogy az egyik autót tologatja a földön.
- Nahát. - eszmél fel először Yerin. - Ez nem volt semmi vallomás. Biztos, hogy itthagyjuk Danielt?
- Természetesen, miért vinnétek el? - kérdezem csodálkozva.
- Mert Jungkook mindjárt rádveti magát úgy néz. - válaszolja Junghoo, azonnal elpirulok.
- Van este. - mondom azonnal és szerelmemre nézek. - Bírj magaddal addig.
- Jó. - bólint egy aprót és hosszan felsóhajt.

Még csevegtünk a házaspárral, majd elköszöntek tőlünk úgy, hogy Daniel ne lássa őket. Sokszor sír utánuk, ha látja őket elmenni, addig pedig én foglalom le a pöttyöm emberkét.
Jungkook is csatlakozik hozzánk és egy labdával tér vissza.
- Honnan van labdád? - kérdezem csodálkozva, miközben Daniel nyújtózkodik érte.
- Még neki vettem, hogy tudjunk valamivel játszani, ha megunta a játékait. - válaszolja és odaadja a labdát. Mellém ül le és vállamra puszil. - Köszönöm a szavaidat.
- Nincs miért köszönni, tényleg szeretlek. - fejem az övének döntöm, miközben Danielt nézem.
Lecsüccsen a földre, majd felénk löki a labdát, Jungkook visszagurítja hozzá és ez megy jó sokáig, mígnem hozzám kerül a labda.

***

Sokáig játszottunk a kisgyerekkel, ameddig el nem álmosodott. Azonnal Jungkook-hoz bújik, miközben álmosakat pislog.
- Hol a cumija? - kérdezi Jungkook halkan.
- Az asztalon, hozom. - felállok a fölről és elveszem a cumit az asztalról, majd odaadom Danielnek. Azonnal szopogatni kezdi, majd idővel lehunyva a szemeit elalszik.

Jungkook feláll vele együtt és a kanapéhoz sétál, majd lassan dől el a bútoron. Magukra terít egy takarót, míg összeszedem a játékokat.
Odamegyek hozzájuk és mosolyogva nézem őket.
- Aranyos. - suttogom Jungkook-nak.
- A legjobb unokaöcsi. - szusszan fel Jungkook.
- Pihenjetek nyugodtan. - puszilok párom homlokára, majd ajkaira is. - Felkeltelek, ha itt vannak a bátyádék.
- Köszönöm Jimin. - suttogja, majd elalszik ő is.

Sajnos Junghoo-ék hamarabb jöttek, mint amire számítottunk. Daniel akkor már ébren volt, de Jungkook nem, így elszórakoztattam egy kicsit.
Ahogy megpillantotta szüleit nevetve futott oda hozzájuk, Yiren mosolyogva kapta fel a földről és ölelte magához a fiúkat. Kezdek irigykedni rájuk.
Jungkook persze azonnal megébredt Daniel nevetésére. Marasztaltuk még egy kicsit őket, de el kellett menniük, Daniel nem aludta ki magát kellő képpen és még hátra volt egy pár dolog vele.

Jungkook nem kímélt, ahogy elhagyták a lakást. Szinte azonnal letepert, de nem álltam ellen neki, sose teszem meg, mert szeretem.
Az ágyban kötöttünk ki, miután megtettük párszor. Vállán pihentettem fejem, míg ő a plafont nézte, nem voltam álmos.
- Jungkook, gondolkoztál azon, hogy gyereked legyen? - teszem fel a kérdést neki. Olyan jól bánt Daniellel, hogy bűntudatom támadt, amiért én nem rudok adni gyereket neki.
- De igen. - válaszolja. - Sajnos meleg pároknak nem adnak felügyeleti jogot, bár ki lehetne harcolni, de hosszas folyamat.
- Oh. - lepődök meg. - És másféle úton?
- Nem tudunk szülni Jimin, így azt elvetem. - válaszolja. - De miért kérdezed?
- Olyan odaadással vigyáztál Danielre, gondoltam...
- Most már értem. - szakít félbe. - Ha itt lesz az ideje Jimin, akkor megprobálkozhatunk a gyerekneveléssel. És nem szabadulsz egykönnyen tőlem.
- Sose szabadulnék meg tőled. - mosolygok rá, megtámasztom kezeimet mellette és ajkaira csókolok. - Szeretlek Jungkook.
- Imádlak Chim! - húz vissza magára, mire elkuncogom magam.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket minden olvasómnak!