Bántalmazásból Szerelem

3.

Jimin:

Mikor ki nyitottam szemem szembesültem vele hogy ez nem az én szobám. Az egész helyégben a fekete és a szürke dominál. Egészen jó szoba lenne ha nem lennék itt. Minél hamarabb ki kellene jutnom valahogy

Az ablakon hátha sikerül. Gyorsan oda mentem de sajnaltatomra pont ekkor nyílt az ajtó.

-Helyedben meg sem próbálnám.-mondta egy ismerős hang. Meg fordultam és szembe találtam magam Yoongival.
-Yoo...ngi.-néztem rá értetlenül.
"Hogy kerül ő ide?"mint ha hallota volna a gondolataimat:
-Majd el mondok mindent de most van fontosabb dolgunk is. Úgy hogy gyere. - jött közelebb de én vele együtt hátráltam. Féltem tőle.
-Jimin nem bántalak. - láttam a szemében a csalódotságott. De nem tehetek róla hogy félek.
Sóhajtott egy nagyot majd meg ragadta kezem és el kezedt húzni. Sírhatnékom volt ahogy húzzot amiatt is hogy nem tudom hogy hol vagyok a másik pedig azt a kezemet fogja amelyik fáj. Egy nagy fekete ajtó előtt meg álltunk Suga be kopogott és egy "gyere" után be nyitott. Bent egy 30-as éveiben járó férfit volt szőke hajjal mellete egy kicsivel idősebb férfi volt akinek fekete volt a haja.
-Biztos vagyok benne hogy érdekel hogy miért vagy itt. - mondta a szőke hajú. Erre én csak bólintottam.
-A fiam egy kicsit el vette a sújkott így el ájultál de nyugodj meg biztonságban vagy itt. - mosolyogot rám kedvesen de hiába így is halál félelmem volt.
-Mi a neved? - kérdezte a fekete hajú kedvesen.
-Park Jimin. - mondtam halkan.
-Értem és hány éves vagy? - jött közelebb. Emiatt összébb húztam magam.
-16.-mondtam remegő hangal.
-Jézusom de fiatal vagy.-kapott szája elé a fekete hajú. Yoongira néztem akinek az arcáról nem lehetett semmit sem le olvasni.
-Miért vagyok itt? - jött vissza a hangom.
-Ezt nem mondhatom még meg. - mondta a szőke hajú.
-Miért? - kérdeztem.
-Nem tettem semmi rosszat sem. - zokogtam keservesen. Haza akarok menni és el bújni mindenki elől. Mivel érdemeltem én ezt ki senkinek se ártottam a világon. Én miért nem lehetek sose boldog. Csak sírtam és sírtam keservesen.

-Figyelj. - emelte fel az arcom a fekete hajú.
-Tudom hogy félsz de hidd el neked nem fogunk bántani téged ha nem adsz rá okot. - nézett mélyen a szemembe.
-Oké? - kérdezte. Mire én szipogva bólintottam.
-Most pedig gyere. - emelt fel a fekete hajú mint egy zsák krumplit.
-Eszel te rendesel?-nézett rám kérdően. Én csak le sütöttem a szemem.
Dobot rajtam még egyet majd ki vitt a helységből. Vissza vitt az előző szobába majd le tett az ágyra.
-Pihenj egy keveset majd jövök. - mondta. Majd ki ment. Egyedül hagyva a gondolataimmal.

Jungkook:

Épp a szobámba voltam mikor Jin szó szerint be tört a szobámba.

-JUNGKOOK HOGY A FENÉBE VOLT MERSZED EGY ÁRTATLAN 16 ÉVEST EL RABOLNI. - kiabált rám.
-Hyung nyugodj meg.-mentem oda hozzá.
-Még is hogyan hmm? - nézett rám.
-Tudom hogy nem szabadott volna el hoznom de te is tudod jól hogy ezt kellet tennem hogy biztonságban legyen.-néztem rá. Tudja ő is hogy el kellet hoznom másképp bármikor meg öltek volna.
-Tudom de akkor is nem kellet volna így.-nézett rám haragosan.
-Akkor hogyan? - néztem rá.
-Talán azt kellet volna mondanom neki hogy "Hé gyere velem mert meg akarnak ölni." - mondtam.
-Nem de lehetél volna gyengédebb is. - mondta.
-Te is tudod jól hogy az nem én vagyok.-néztem rá.
-Tudom... De szegénykém annyira meg van rémülve. - mondta szomorúan.
-Hol van? - kérdeztem.
-Vendégszobában de... Probálj meg kedves lenni vele még csak gyerek. - mondta a véget nyomatékosan.
-Meg próbálok.- Ez után ki ment a szobából utána én is el indultam elsőnek is meg kellene keresnem Sugat. Nem is kellet sokat keresnem,
meg is találtam drága legjobb barátom karjai között.
-Min. - kiabáltam oda. Mire mind ketten szét rebbentek.
-Kook. - nézet rám megszepenve Tae.
-Mond. - jött ide Suga.
-Mit tudd Jimin?-törtem egyből a lényegre.
-Semmit sem tudd. - mondta.
-És a balesetről?- kérdeztem.
-Az apja azt mondta neki hogy neki mentek egy fának és mivel Jimin túl kicsi volt így nem emlékszik rá. - mondta. Erre én csam bólogatam.
Akkor minden el kell mondanom neki de jó.
-Rendben.-mondtam.
-Legyél készen létben mert biztos hogy szüksége lesz majd rád ha meg tudja az igazat. - néztem rá komolyan. Ő csak bólintott.
-Na mentem. - intettem és el indultam a kiscicához.

Jimin:

A gondolkodasomból az ajtó nyitodása zavart meg oda néztem es egy elég ismerős arcot láttam de nem tudom hogy hol látam már.
-Szia. - köszönt.
-Ömm szia? - ez inkább hangzott kérdésnek mint köszönésnek
-Biztos érdekel hogy ki vagyok. - nézett rám. Mire csak bólintottam.
-Jeon Jung Guk vagyok az Északi Maffia örököse. - mondta. Várjunk azt mondta maffia. Most már biztos hogy meg fogok halni.
-Ne nézz így. - mondta nevetve.
-Nem fognak bántani kivéve egyesek. - mondta ijesztő mosollyal.
-Mi? - leltem én is hangra.
-Semmi inkább térjünk a lényegre. - ült le az ágyra.
-El mondom mi lesz én kérdezek te pedig válaszolsz. - mondta.
-Oké. - mondtam.
-Na szóval kezdjük is. - csapta össze kezét.

Jungkook:

Láttam szegénykémen hogy fél de ha most kedves vagyok vele később is el fogja várni tőlem.

-Tudod hogy apád mivel foglalkozik? - kérdeztem tőle.
-Nem igazán szokott a munkáról beszélni de, pár napja kapot egy hívást és elég ideges lett miatta.
-Értem.-bólogatam. Akkor ő arról sem tudd hogy az apja el menekült így őt halálba sodorta.
-Apád fegyvereket és drogokat árul fiatal kora óta. Akkor hagyta abba mikor édesanyáddal találkozott mivel tudta hogy nem szabad őt veszélybe sodorni pár évere rá te meg születtél akkor már apád egy vállalatnál dolgozott mint menedzser. Csak hogy nektek jó legyen ez egy ideig sikerült is. De apád nem bírt így élni ezért fel mondott és vissza állt drogot árulni. Ezzel titeket életveszélybe sodort,ezt anyukád meg tudta így el akarta hagyni apádat ami félig sikerült is. - húztam el a számat a végén. Láttam rajta hogy még emészti a dologokat.

-Hogy érted hogy félig sikerült?-nézet rám kíváncsian. Ami nagyon aranyos volt tőle.
-Úgy értem hogy az nap történt egy baleset.-itt ijedten rám kapja tekintetétt.
-Milyen baleset? - kérdezte remegő hanggal.
-Szerintem te is tudod. - mondtam. Kíváncsi vagyok hogy ő mit tudróla.
-El mondod hogy te mit tudsz a baleset napjáról? - kérdeztem.
Nyelt egy nagyot majd bele vágott:
-Az nap apa nagyon ingerült volt fel alá járkált a házban valami után kutatva. Mikor anya haza ért a munkából engem fel küldtek a szobámba játszani de én nem fogadtam szót így hallgatóztam valami munkáról mehetett a vita de nem nagyon értetem, hogy miről lehet szó. Aztán annyit hallottam, hogy anya fel kiabál hogy pakoljak össze és el megyünk a nagyiék. Mikor el indultunk anya nagyon feszült volt nem tudtam hogy miért. Utána már csak egy csapódást és egy sikítást hallotam.-mondta szipogva. Szegénykém tényleg össze van törve.
Oda mentem és meg öleltem nem tudom hogy miért tettem de nem is érdekel.
-Sss... Nincs semmi baj oké? - néztem le rá. Mikor rám emelte tekintetét el tudtam volna benne veszni. Látni a szemeiben a fájdalmat pedig ő az ég világon semmit sem tett.
-Folytatnád? - néztem le rá. Mivel meg mindig ölelt de nem bántam.
-Uhum. - motyogta.
-Mikor fel ébredtem akkor egy kórházban voltam  nem értem hogy miért vagyok ott utána rá jöttem hogy balesetünk volt. Mikor apa bejött hozzám a szeme ki volt dagadva és vörös volt nem értetem hogy miért, és amikor el mondta hogy anya nem élte túl bennem ott valami összetört magamat hibáztatom anya halála miatt. - mondta zokogva.
-Nézz rám. - mondtam neki lágy hangon.
-Nem a te hibád volt anyukád halalá oké? - kérdeztem.
-Ez mind apád hibája ő küldte a halálba őt és nem te. - mondtam
-De még valamit el kell mondanom. -néztem rá
-Akkor az nap nem baleset volt hanem meg gyilkolták őt téged is meg akartak csak nem sikerül nekik ezért élted túl. Mai napig vadásznak rád.-mondtam.
-Miért vadásznak rám? - kérdezte.
-Apád miatta de ha rajtunk múlik nem esik bajod rendben? - mondtam neki.
-Rendben.
-Most már pihenj le egy keveset. - mondtam. Álltam volna fel mikor meg fogta pulóveremet.
-Nem maradnál velem amig el alszok. - nézett rám ártatlanul. Baszki az a nézés. Nyeltem egy kicsit és be fekudtem mellé ő egyből rá feküdt a mellkasomra.

Egy idő után már csak az egyenletes szuszogását hallottam. Ez után engem is el nyelt az álmom világ...