Bántalmazásból Szerelem

9.

Jimin:

Mikor fel ébredtem nem egyedül voltam a szobában hanem melletem ült Kook egy széken miközben aludt. Mióta lehet itt talán itt is aludt ahh nem hiszem ő ilyet sose tenne hisz nem vagyok fontos számára.Olyan zavaros most minden számomra és a legrosszabb az ,hogy át aludtam a születésnapomat pedig annyira vártam.Magam mellől mocorgást észleltem mikor oda fordultam egy komás nyuszival találtam szembe magam esküszöm,hogy ezzel a kinézettel senki nem hinné el hogy egy gyilkos.

-Oh felébredtél?-állt fel fel a székből majd le ült az ágyra.Válaszként csak sutám bólintottam.

-Hogy érzed magad?-fogta arcom két keze közé.Mikor szemébe néztem aggódást láttam meg bennük "talán még se olyan szívtelen mint amilyenek hittem".

-Jól vagyok de még is mi történt?-kérdeztem tőle miközben jobban bújtam kezei közé nem tudom miért de mellete biztonságban érzem magam annak ellenére hogy tudom bármelyik pillanatban megölhet.

-Mikor el ment Lisa te még az ajtóban álltál és néztél ki a fejedből majd mikor kezdtelek szólogatni aztán csak hirtelen el ájultál, amilyen gyorsan csak tudtam be hoztalak a kórházba.Az orvos azt mondta hogy túlságosan sok stressz ért az elmúlt napokban,az el következendő napokban elegendőt kellene pihened.De ne aggódj be pótoljuk a születésnapod én magam gondoskodok róla de most pihenj itt leszek melleted oké?-kérdezte majd adott egy puszit homlokomra amire azzonal el pirosodtam ő ezen egy jót mosolyot.Lassan vissza ment ahol eddig ült majd onnan figyelt engem amíg el nem aludtam újra.

~

Jungkook:

Mikor Jimin össze eset az ajtóban azt se tudtam, hogy még is mi történt hisz nem rég semmi baja sem volt. Mondjuk azok a rémálok is furcsák voltak tőle, de hála az égnek nincs semmi komolyabb baja csak kimerült szegény.
Most itt ülök mellete a széken hisz megint vissza aludt nem tudom hogy hanyadjára aludt vissza de nem is igazán bánom addig is pihen egy keveset. Mivel szegénykém le maradt a születésnapjáról ezért amint haza engedik meg ünnepelheti azt. Az ajándékját már réges rég meg vettem de nem gondolom hogy ezek után illő lenne azt oda adnom neki úgyhogy el kell majd mennem új ajándékot venni neki csak azt nem tudom hogy még is mit vegyek neki. Gondolkodásből az orvos szakított meg.

-Jó estét Mr. Jeon.-hajolt meg. Imádom az ilyen embereket akik nyaliznak nekem.
-Jó estét doktor úr.-álltam fel a székből.
-Csak értesíteni szeretném önt hogy holnap el hagyhatják a kórházat ha át estek a vizsgálatokon.-közölte. Akkor már most intézkedehetek az ajándék után.
-Rendben. - válaszoltam kisebb mosollyal az arcomon. Amint ki ment az orvos egyből hívtam is Yoongit.
Nem telt sok idő be mire fel vette a telefont.

-Szia mond. - szólt bele.
-Hello figyelj Jimint holnap ki engedik a kórházból és mivel át aludta a születésnapját így arra gondoltam hogy... - itt meg akadtam a mondatban mert mellőlem halk mocorogást hallottam mikor arra az irányba néztem Jimin ült az ágyon félig csukott szemmel. Nagyon édes volt így,hogy a világáról sem tudd.
-Hallo itt vagy? - rázott vissza Yoongi hangja a való világban.
-Igen itt vagyok de figyelj most le kell tennem. - közöltem vele.
-Hé várj má... - ki nyomtam a telefont így nem tudta befejezni a mondani valóját.

-Kivel beszéltél? - ült fel az ágyon.
-Nem ismered. - zártam le ezzel a beszélgetést. Furcsán kezdett el nézni rám.
-Van valami baj? - mentem oda hozzá. Csak meg rázta kis fejétakd vissza dőlt az ágyra.
-Miért vagyok még mindig álmos? - kérdezte nyűgösen. Muszáj voltam el mosolyodni rajta.
-Az infúzió miatta. - simítottam ki arcából a haját. Az idilli pillantott telefonom csörgése zavarta meg.
-Pihenj nyugodtan majd jövök. - hintettem egy apró csókot homlokára.

Jimin:

Amint el ment Jungkook egyből homlokomhoz kaptam. Még is mi ütött belé miért csinálja ezt velem mikor csak bántani akkar.
Annyira fáradtnak érzem magam de aludni már nem szeretnék eleget aludtam már.
Nagyot sóhajtva ültem fel az ágyon. Haza akarok menni nem érzel jól magam itt. Bizonytalanul kelek ki az ágyból majd a mosdóba vezet utam.Miután el intéztem dolgaimat vissza mentem a szobába ahol apával találtam szembe magam.Mit keres ő itt?

-Apa te hogy kerülsz ide?-mentem lassan az ágyhoz.
-Fel hivott a korház hogy be hoztak téged így hát muszáj volt haza utaznom miattad-mondta idegesen.Én csak le hajtott fejjel hallgatam végig.

-Sajnálom-suttogtam egyszer csak arra eszmélek fel hogy apa pofon vágott.Az érintett területre fogok majd rá nézek könnyes szemmekkel.
-A...apa.-mondtam ki névét sírást vissza folytva.De ő csak gúnyosan el mosolyodott rajtam majd még egy pofont adott.Most már nem tudtam vissza tartani sírásom.

-Remélem most már meg tanulod hogy soha többé ne okoz gondot van fontosabb dolgom is mint veled foglalkozak.-köpte felém a szavait ami halatára a szívem ha lehet még jobban darabokra tört.

-Meg érteted?-fogtam keze közé arcom.Csak bólintani tudtam mert ha meg szólaltam volna biztos,hogy el sírom magam.
-Nem hallom!-kiabált arcomba.

-Igen.-feleltem remegő hangom.Miután meg kapta válaszom el engedett majd ki viharzott a korteremből,egy nagy adag levegőt engedtem ki tüdőmből,már megint útban voltam számára pedig próbáltam nem bajba keveredni de úgy tünik nem sikerült.Sírásomat vissza tartva feküdtem vissza majd csak néztem ki a fejemből. Még is mi rosszat tettem a világ ellen,hogy ilyen életet kell éljék legszivesebben meg halnék úgy sem hiányoznék senkinek.