Kereszttűzben
Athenry, Galway környéke, 1909
Hófödte be az Athenry-i, kis parasztház tetejét azon a Januári estén. Akkor épp szélcsend és bágyadt napsütés volt a birtok fölött. A földeken burgonya és búza aludt a jég alatt, a fákon, pedig fagyoskodó madarak pihentek. Síri csönd uralta az egész térséget, akkora, hogy szinte, már belesajdult az embernek a feje. A távolban épp lenyugodni készült a nap.
A kopott, megrogyott, fekete verandán, a tető árnyékában, három alak ült, csöndben, kezükben füstölgő szivarokkal. A ház fényei halvány fényt vetett rájuk. A szomszéd uraság, egy öreg, faragott, kis széken, az ablak alatt, arcán enyhe vigasz és fáradtság. Tőle balra az ifjú Fionn, ki a nyakába tekert, szürke, puha, rókabunda ellenére, reszketett a csípős fagyban. Velük szemben, a korlátnak támaszkodva, foglalt helyet az öreg lovász. Ravasz szemekkel tekintett ki a barna kalapja alól, saras csizmáival nem igazán törődvén. Már napok óta a házban voltak, hiszen a hatalmas hóviharokban, nem szívesen dugták ki az orrukat sem, az öreg kunyhóból. Odabenn se volt sokkal melegebb, de a kandalló körött egészen kellemes tudott lenni. O'Crowley-ék a teleket általában Dublin-ban töltötték, de idén, mégis máshogy döntöttek és Athenry-ben akarták átvészelni a leghidegebb évszakot, elzárva a buzgó világtól, egy köpésnyite, Galway-től, távol Dublin-tól és Cork-tól. Az asszonyság nem indokolta meg a döntését, viszont meglátszott rajta, hogy erősen szíven ütötte a hír, mely szerint, drága, egyetlen, édes leánya áldott állapotba került, ráadásul az apa elhagyta őket. Mindent megtett, hogy visszahozza Killian-t és hozzáadhassa Sinead-hez, de Killian először tisztelettudóan elutasította, majd kifogásokat talált ki, azután, pedig, már nem is érkezett válasz Mary Lou, Liverpool-ba küldött leveleire. Még maga, a passzív és elhúzódó, legidősebb fivér, Liam is kísérletett tett, de a legkedvesebb bajtársa, már hozzá is távolságtartóan viszonyult. Sinead viszont, mégis egy aranygyűrűt viselt az ujján, hiszen a szomszéd úriember felajánlotta, hogy elveszi őt és a születendő gyermekeket a sajátjaként fogja szeretni. Sinead nem érzett különös vonzalmat a férfi iránt, de gondolkodás nélkül beleegyezett a házasságba, hiszen ez volt az egyetlen megoldás, mely szerint, a kis utódót nem kényszerítik egy Római Katolikus árvaházba.
-Tetszett, már dönteni a mennyegző napjáról, McCann, jó uram? -kérdezett rá, az öreg lovász, miután egy jókora füstfelleget fújt a hideg szellőbe
-Február első hetében tervezzük, tudni tetszik, abban a kis templomban, Galway külvárosában, ahová az elmúlt, pár hétben jártunk, minden vasárnap reggel. -szólt a szomszéd uraság. -Legközelebb tessék velünk jönni, kedves, Joseph!
Kinyílott az öreg faajtó, mely egy hatalmas nyikordulás közepette a fehérre meszelt falnak ütközött. A benti fényből alakot öltött egy magas, daliás legény formája, fején kalappal. Conor, eként lépett ki a kis parasztház melegéből, hogy csatlakozzon fivéréhez, sógorához és a lovászhoz, hogy társalogjon velük. Titkon tervet eszelt ki, az előző éjszaka, mikor hajnalok, hajnalán álmatlanul forgolódott az öreg ágyon, a hűvös, nedves padláson, miközben egyik oldalán a bátyja horkolt, másikon, pedig Joseph. Tudniillik, a legény, éppen, hogy csak fölnőtt, már is el akarja hagyni a szülői házat, hogy Galway városába mehessen, ahogy Fionn tette ugyan ezt, csak Cork városában. Hiszen bátyja indult el először, hogy belevágjon, felnőtt életébe, így remélte, hogy ellátja őt, egy-két bölcs tanáccsal, mielőtt útnak indul. Miután a többi férfi befogadta őt társalgásukba, csak a tökéletes körítés után, merte, csak szóvá tenni.
-El kell áruljam, hogy Galway-be megyek és munkába állok, amint lesz rá lehetőségem. -jelentette ki, elszántan és büszkén
