Kísérlet (18+, Erőszak)

Feldagadt szemek

Viktor benyitott. Gyorsan elraktam a tollamat a könyvembe, és a könyvet visszaraktam szekrényemre.
-Egyél. - rakott oda elém valami moslékot Viktor. Én ehhez hozzá se nyúlok.
-Ne kelljen mégegyszer szólnom! - emelte fel a hangját, de én telibe tojtam. Nem fogom neki azt mutatni, hogy becsavarodok, és örülök a moslékjának. Nem fogok örülni neki, és nem alázkodok meg.
Nem szóltam, csak kifejezéstelen arccal ültem Viktorral szemben. Ő sóhajtott egy nagyot, majd arrébb rúgta a kajának csúfolt vacsorámat.
-Na ide figyelj. - lépett oda hozzám, majd kezével összeszorította az arcom. - Én nem hiszem el neked, hogy nem vagy éhes, szomjas, és magányos. Te is emberből vagy, ennyi idő után már meg kéne őrülnöd! - dobott le engem. Én megtöröltem a szám, és mormoltam magamban, hogy erősnek kell maradnom. Elképzeltem, ahogy kitöröm a pince rácsait, és kiugrok az ablakon, élőbe hallom a madarak csicsergését, még ezer ilyen sárga kis virág erős illatát érzem, és az eső alatt fekszem, teljesen szabadon. Bilincsek, és dohos pince nélkül.
Ez mindig erőt ad nekem.
-Elég volt. Mátol fenn alszol velem. - jelentette ki Viktor, mire nekem felnyíltak szemeim. Már el is felejtettem milyen a rendes napsütés!
Viktor eloldozta a kezem. Rögtön fejbe ütött az erős késztetés, hogy fussak, de uralkodtam magamom.
-Össze kötöm a kezünket, így nem futhatsz el. Nem kiabálhatsz, de ha kiabálsz is senki sem fog hallani, mivel tökéletesen szigetelt a ház, nem mellesleg a semmi közepén vagyunk.
Felálltam, majd rögtön össze is rogytam, mint valami újszülött őzgida. Hát igen. Meg sem lepődök, hiszen heteken át szinte fel sem álltam, nem ettem, nem ittam.
-Csak lassan, Chara. -  fogta meg derekamat Viktor, mire összeszorult a gyomrom, és elpirultam. Így vitt fel engem a házába.

Sok idő után először láttam tiszta, erős napfényt. Szinte kiégette a szemem, az égő fehér fénye, és melegséggel töltötte el szívem. A levegőbe szaglásztam, és végre nem éreztem azt a dohos szagot. Könnyek szöktek a szemembe, és legszívesebben elszaladtam volna, ezért csinálja ezt Viktor, így akar megtörni. Szemem elé rak mindent, amire szükségem van, és hozzá sem érhetek.
-Tetszik? - kérdezte, de nem szóltam. Csak lehajtottam a fejem, és álltam mellette, mint a falba vert szög. Ökölbe szorítottam a kezem, és próbáltam arra koncentrálni, hogy csak meg akar törni.
Körbenéztem a házba. Szépen berendezett, nagy, és letisztult. A szürke dominált minden felett, viszont rengeteg papír és jegyzet hevert mindenhol.
-Remélem tetszik a házam berendezése, mivel egy ideig itt fogsz lakni. Még mielőtt akármivel is megpróbálkoznál, szeretném leszögezni a szabályokat. Nem mozdulsz mellőlem, nem maradsz egyedül, és nem mész ki. Bár amúgy sem tudnál sehova jutni, mivel hektárokon keresztül minden az én területem - mondta nyugodtan, majd megsimogatta a fejem, és elvitt a szobájába. Meglepetésemre, ott nagy rendetlenség volt. Még több papír hevert mindenhol, a falakon rajzok, és mindenféle gyík dolog. Star Warsos és Gyűrűk urás könyvek díszelegtek a polcokon, és egy hatalmas világítós számítógépe is volt.
-Itt érezd otthon magad. -
Nem akarom. Innen el akarok menni.
Viktor elengete a kezem, én meg rögtön a lehető legmesszebb húzódtam tőle. Beálltam a szoba sarkába, és idegesen vártam mit tesz.
-Esetleg szomjas, vagy éhes vagy? -
-Nem. Pisilnem kell. - húztam össze a számat.
-Elkísérlek, gyere! - Viktor odalépett hozzám, és megpróbálta megragadni a kezem. Eltoltam őt magamtól, és megmondtam neki, hogy tudok egyedül is menni, de nen engedett. Mindenképpen fognia kellett.
A mosdó is egy elég tágas szoba volt, modern dolgokkal.
-Kimész? - kértem meg Viktort, de ő megrázta a fejét. Kikerekedtek a szemeim, és felment a pulzusom. Nem fogom lehúzni előtte a nadrágomat, az hétszentség. 
-Egy percre sem hagylak egyedül - mosolygott öntelten.
-Márpedig én addig nem fogok pisilni, amíg ki nem mész. -
-Hát, akkor itt fogsz bepisilni. Pont ugyan úgy, mint amikor múltkor csináltad. Emlékszel, Chara? - elvörösödtem. Nem gondoltam volna, hogy felhozza ezt az esetet, és teljesen kiakadtam.
-Csak nem gondolod, hogy egy férfi előtt fogok majd pisilni! Kérlek, könyörgök, legalább ennyire hagyj egyedül! Nem tudok sehova menni, semmit csinálni, hiszen az összes redőny le van itt húzva. Hova tudnék menni? Nem fogom kielégíteni az undorító fétiseidet! - kiabáltam rá, ami neki szemmel láthatóan nem igazán tetszett. Odalépett hozzám, és a nadrágomat kezdte kigombolni. Sikítozva és sírva rugdostam őt, de kigombolta a nadrágomat, és erőszakkal ültetett le a mosdókagylóra. Zokogva kérleltem, hogy fejezze be, de nem hagyott. A megbánás egy cseppnyi sugarát se láttam az arcán átsuhanni.
-Legalább fordulj el, kérlek - ordítottam rá.
-De ne próbálkozz semmivel! - engedett el, majd elfordult. Nem volt messze tőlem, ezért pont ugyan olyan kellemetlenül éreztem magam. Szipogva lehúztam magamról az alsóneműmet, és igazán kínosan elvégeztem a dolgom. Megmostam remegő kezem, és Viktor elé álltam.
-Megvagy? - mosolygott. Elegem van. Ezt nem csinálhatja velem.
-Hogy megvagyok-e? - nevettem. -Megvagyok? Szerinted hogy lennék meg? Mit csinálsz te velem, őszintén? Mondd el, mit csinálsz velem? Azt mondtad elvégzed rajtam azt az idióta kísérleted és békén hagysz! E helyett mit csinálsz? Bántalmazol, és megölsz! Elegem van, elegem van, elegem van! - kiabáltam, majd nekiugrottam Viktornak és minden maradék erőmmel próbáltam őt ütni. Viktor lefogott, és próbált visszatartani, ami sajnos sikerült is neki. Zokogva kapálóztam, de ő berángatott a szobába, és leült velem az ágyra. Átkarolva tartott engem, amíg le nem nyugodtam. Már csak a karjaiban tartott engem, és ott sírdogáltam. Elkezdte simogatni az arcom, amitől csak idegesebb lettem.
-Hagyd abba! - szóltam rá, de ő folytatta.
-A simogatásnak nyugtató hatása van, Chara, nem hagyom abba. -
-De én nem akarom - szipogtam. Viktor abbahagyta, ehelyett mégjobban átölelt, és ledőlt velem az ágyra. Kissé klausztofóbiásnak éreztem magam a folytonos szorításától, de valahol tényleg megnyugtatott. Befejeztem a sírást.
Viktor elengedett, és hozott nekem valami gyógyszert, meg vizet. A vízből ittam, de a pirulát nem vettem be. Gyorsan elraktam a zsebembe, és megittam a maradék vizet.
-Ügyes kislány. Kérsz még? -
-Nem kössz. -
Bebújtam a takaró alá. Nagy levegőt vettem, és behunytam a szemem.
-Esetleg nem akarsz lefürdeni? - állt fel mellőlem.
-De, lehet jól esne. -  majd én is felálltam, és közösen elindultunk a fürdőszobába.
-Most is elfordulsz? -
-El. De semmi próbálkozás! -
Levetkőztem. Beálltam a zuhany alá, és sok idő után először tudtam friss, meleg vizet magamra engedni. Megmostam magam a tusfürdővel, amit találtam, mikor hideg kezeket éreztem a hátamon. Ledermedtem.
-M-mit csinálsz? - kérdeztem halkan, és bepánikoltam.
-Segítek - majd belépett mellém a zuhany alá. Éreztem merevedő férfiasságát, és sírni kezdtem. Viktor továbbra is mosta a hátam, és egyre intimebb területekre tévedt. Rettegtem. Könyörögtem neki, hogy fejezze be, de nem csinálta. Mikor megfordultam volna, hogy kilökjem a zuhanykabinból, megragadta kócos, sötétbarna hajam, és a földre rántott.
-Ha fogazni mersz, megfojtalak - morogta.
Erőszakosan kinyitotta számat, én meg szorosan lehunytam a szemem. Próbáltam takargatni magam, de Viktor szétszedte kezeimet. Férfiasságát berakta számba, nekem meg rögtön irdatlan hányingerem lett. Öklendezni kezdtem, meg fuldokolni, és próbáltam eltaszítani magamtól, de a torkom mélyéig lenyomta. Sikítottam, és megcsapott. Éreztem az égető érzést az arcomon, majd ráharaptam. Mérgesen felordított, majd hajamnál fogva felemelt.
-Mit mondtam? - ordított, majd jéghidegre engedte a vizet, kiszállt a kabinból és rámengedte. Zokogva borultam le a hideg csempére, és meztelen testem mozdulni se bírt, pedig annyi mindent csináltam volna. Teljesen megalázva és kiszolgáltatva éreztem magam. Legszívesebben felálltam volna, és akkorát lebasztam volna neki, hogy kirepül a szobából. De nem bírtam semmit se tenni. Csak feküdtem a csempén mozdulatlan, és hagytam, hogy a jéghideg víz a hátamra csöpögjön.
Viktor elzárta a vizet, majd egy törölközőt rámterített. Becsavartam vele magam, majd a csaphoz rohantam és zokogva mostam a számat, amennyire tudtam. Az idegtől és az undortól egyfolytába öklendeztem, amint víz ért a torkomhoz.
-Gyere - utasított Viktor, majd remegve mellé léptem. Karomat rángatva vonszolt be a szobába, majd egy alsógatyát és egy szürke pólót hozzám vágott. Hezitáltam, hogy előtte neki kezdjek az öltözésnek, és Viktor ezt látva megfordult. Nem is értem miért tette ezt, amikor egy perce még kishíján megerőszakolt. Gyorsan felöltöztem, bár a ruhák hatalmasak voltak rám, ezért lógtak rajtam. Gyorsan bebújtam a takaró alá, és a falhoz bújva dideregtem, amíg álomba nem sírtam magamat.

Feldagadt szemekkel keltem, alig bírtam őket kinyitni. Hátamra fordultam, és a periférikus látásomban megláttam Viktor szőke haját. Összeszorult a gyomrom, és minden beugrott ami tegnap történt. Újra sírni kezdtem, amivel felkeltettem a mellettem alvó Viktort.