Kísérlet (18+, Erőszak)

012-es alany

Nem tudom hova tenni hangulatingadozásait. Teljesen összezavar viselkedése, mert egyszer kedves, és védelmező, máskor meg agresszív és bántalmazó.
A bilincset rángatni kezdtem, de csak egyre jobban szorult csuklóimra. Egész testem iszonyatosan lüktetett, és fájt. Viktor kulcsra zárta az ajtót, majd fehér ingje első két gombját kigombolta. Egyszerű, fekete övét kicsatolta, és szúrós szemmel vizslatott.
Összeszorult a torkom. Most meg fog erőszakolni, én meg védekezni se tudok.

-Ne, kérlek ezt ne tedd velem, Viktor! Nem szökök el többet csak kérlek ne nyúlj hozzám! - könyörögtem zokogva, és Viktor felém lépett. Bevetette magát az ágyba, majd bekapcsolta a TV-t.

-Nyugi... - dünnyögött, és a csatornák között váltogatott.

Eltűnt a 18 éves Eva Floch 2024. 05. 07-én egy péntek esti buli után, és még mindig semmi nyomot nem találtak. A rendőrség azt gyanítja, hogy -

Viktor elkapcsolt. Felkaptam a fejem, és abbahagytam a sírást. Szóval keresnek. Nincs minden remény veszve, hiszen a nyomomban vannak.

-Látod, nincs semmi nyom utánam, kérlek engedj el, nem szólok senkinek! - könyörögtem, de Viktor idegesen elcsitított.
- Köpni fogsz a zsaruknak, és akkor annyi az életemnek, CHARA. Kell az alany a kísérlethez, ennyi. Már egészen egészséges vagy, holnap megcsinálom a műtétet - morogta, bennem pedig megfagyott a vér.

- Miért nem teszed máson? Én szeretnék életben maradni, és egészséges lenni, nem akarom a hátralévő életemet egy kerekesszékben tölteni, mert elrontottál valamit! - sírtam, de ezzel csak rontottam helyzetemen. Viktor ordítva érvelt, hogy ez a kísérlete utolsó lépése, és hogy ebből semmilyen károsodásom nem fog származni.
Kár, mert egy kicsit se bízom benne.

-Ebbe semmilyen beleszólásod nincs. Melegen ajánlom, hogy ma este semmi többel ne próbálkozz, és maradj csendben. Ha egy szót is szólsz, le foglak lőni, és most nem hezitálok, mint aznap este -
Tudományos csatornára váltott, ahol valami James Webb űrteleszkópról volt szó. Ez a név ismerősen dereng, mintha hallottam már volna.
Az este további felében próbáltam elaludni annak reményében, hogy nem kelek fel, és nem kell tovább sínylődnöm.

- 012-es alany fizikailag készen áll - beszélt felettem egy ismeretlen alak. Nem Matt volt, és nem is Viktor. Ez egy idősebb férfi volt, fekete hajjal. Pár ősz hajszálat véltem rajta felfedezni, és arca alkatához képest igen ráncos volt. Nagyjából az ötvenes évei körül járhatott.
Egy pohár vizet emelt a számhoz, amit szinte ösztönösen meg is ittam. Borzalmasan ki volt száradva, és cserepesedve a szám, ez a pár korty víz megváltás volt.
Csak, hogy ez nem csak víz.

A szúrós, fehér fény kiégette retináimat, majd minden egyre jobban kezdett kitisztulni. Lekötözve, megmosdatva, egy műtőasztalon vagyok.
Szívem torkomban dobogni kezdett, majd a pánik viharzó tengerként öntötte be testem minden pontját. A helység tele volt mindenféle orvosi eszközökkel, viszont egy lélek sincs jelen.
Ez nem sokáig maradt így, Viktor, Matt, és az az idős ürge beléptek a terembe.

- 012-es alany azonnali elaltatására utasítalak, Matthias - jelentette ki Viktor monoton hangon, közbe összetalálkozott tekintetünk. Az övé hideg, és eltökélt volt, szinte semmilyen érzelmet nem véltem felfedezni benne.
Viktor elkapta tekintetét, mintha szégyellné magát. Odalépett mellém, és az asztalon turkálni kezdett. Matt felém lépett, és leszögezett tekintettel beléminyjektált valami folyadékot.

-Nem kell ezt tenned, Matt. Mondj ellent Viktornak, nem kell, hogy ezt csináld. Kérlek - zokogtam, de ő mintha meg se hallana.

A világ lassan sötétedett el előttem, és tudtam, hogy most ez itt tényleg a vége. Itt vagy meghalok, vagy örökre megsebesülök, és majd kivégezve, bedobnak a legközelebbi folyóba. Soha senki nem fog megtalálni, és én sem fogom megtudni ki vagyok.