Szociopatába szeretve (Kai Parker ff.)

26.rész: Really?!

Egy ismeretlen kanapén keltem, egy szintén ismeretlen házban. Pár percig még álmosan, pislogva próbálta az agyam feldolgozni, hogy vajon hol is vagyok, mire leesett. A Parker házban vagyok. Ekkor eszméltem rá, hogy egy erős kar éppen átölel. Élesen szívtam be az oxigént az orromon és éreztem, ahogyan keresztül áramlik le a légcsövemen egészen a tüdőmig.

Átölel...egy kanapén fekszünk...alsó felem még gyenge...ez csak is egy dolgot jelenthet. Kai és én tegnap este...megtörtént! Úristen el sem hiszem! Szívem hevesen kezdett el verni, annak hatására, hogy eszembe jutottak a Parker-fiú szavai. Azt mondta, hogy szeret. Vajon tényleg igaz? Csak nem hazudna. Vagy mégis? Hiszen Ő Malachai Parker. Lehet, hogy megbánta? De akkor nem feküdne itt. Gondolatmenetemet egy hang szakította meg.

-Min gondolkodsz cica?-lehelte fülembe mondandóját, a mögöttem fekvő, reggeli, mély, rekedtes hangján, amitől jólesően kirázott a hideg és felállt a hátamon minden szőrszál. Na de, várjunk csak!
-Mégis honnan-kezdtem bele, de belém fojtotta a szót.
-Előbb fent voltam, mint Te, valamint a légzés szabálytalanságodból, nem volt nehéz megállapítani.-préselte hozzám meztelen testét, a pléd alatt, amibe belepirultam.

Apró csókokat hintett, a fülem mögötti, érzékeny területre, aminek hatására vele szembe fordultam. Hosszú perceken keresztül néztem íriszeit. Elvesztem szemeiben. Úgy éreztem magamat, mintha a kék tengerben úsznék, egy hajnali időpontban, ami nem hűvös, ugyanakkor nem is meleg...éppen kellemes.
-Amit tegnap este mondtál...azt tényleg komolyan mondtad?-kérdeztem meg-meg remegő hanggal, félve. Kai egyből elkomorodott, amitől egy kicsit megijedtem.
-Szerinted, ha nem lenne komoly, akkor mondtam volna?-kérdezte őszinteséggel és enyhén fellobbanó haraggal. Kétségtelen, hogy szociopata, de a tegnapot és az eddigi tíz percet nézve, úgy látom, vannak bipoláris hajlamai is. De a pszichológiát félretéve, őszintén megdöbbentett amit mondott. Mondandójára, csak egy gyors puszit adtam a szájára, majd elpirulva mellkasába fúrtam az arcomat és átöleltem. Ő is átölelt és egészen addig így voltunk, amíg meg nem zavart minket, a korgó hasunk, valamint az én vérszomjam.

Köszönöm a sok visszajelzést, nagyon aranyosak vagytok! Már 2 fajta változatot kitaláltam a végére, de elég valószínű hogy utálni fogtok<3

Lulkaaa, <3