Szociopatába szeretve (Kai Parker ff.)

7.rész: Don't fall for him!

Éppen egy kis whiskyt töltöttem magamnak, amikor belépett a partira egy újabb vendég. Fekete nadrág és fehér ing volt rajta, de hogy lazábbra vegye a figurát, felvett az ingre egy bőrkabátot.
Épp az arcát akartam megnézni az újonnan érkezettnek, amikor Damon megragadta a csuklóm és elhúzott a szobájába.

-Mi a franc Damon?-kérdeztem, de ekkor megpillantottam a másik testvéremet és a három másik lányt. Mindannyian gondterhelt arccal néztek rám, amit én egy "Wtf" arccal viszonoztam.
-Lisa tartsd nyitva a szemedet, mert az előbb toppant be Kai!-kezdte Bonnie, de én félbeszakítottam.
-Ki az a Kai?
-Kai Parker. Ő egy szociopata-felelt a kérdésemre a lány.
-Igazából csak ennyit akartunk, szóval vigyázz magadra!-intett óva a boszi.

Ahogy Bonnie befejezte mondandóját mindenki elhagyta a helyiséget, kivéve egy valakit.
-Hugi. Ígérd meg, hogy akármilyen jól is néz ki és akármilyen módon próbál elcsábítani az a szadista, nem fogsz beleesni!-szólt Stefan.
-Miért is esnék bele?!-kérdeztem hihetetlenkedve.
-Azért, mert ismerlek.-mondta, aztán el is tűnt.

Pár percig még sokkoltan álltam egy helyben, aztán elindultam sétálni az udvarba. Mikor kiértem kezemben még mindig ott volt a pohár és benne az ital. Szép lassan iszogattam sétálás közben. Kint viszonylag csendes volt, de a házból bömbölő zenét elég messze is hallani lehetett. Gondolataimba meredve mentem, amerre a lábam vitt, de valójában nem fogtam fel semmit.

Eszembe jutott sok minden, azok után amit Stefan mondott. 13 éves voltam amikor felfedeztem az erőmet. Akkor még csak a szabadban tudtam használni, a házban nem működött...

----Visszaemlékezés----

Éppen fára másztam. Egy gyönyörű, sértetlen cseresznyefára. A fa felénél járhattam amikor véletlen letörtem egy új ágat.
-Jaj, ne! Ne haragudj cseresznyefa!-mondtam és a letört területre tettem a kezem. A gally szép lassan elkezdett visszanőni.
-Azta, igazi boszorkány vagyok! Ezt elmesélem anyámnak.-örvendeztem, majd azzal a lendülettel lemásztam és futottam vissza a ház felé.
-Anyám! Anyám! Nem fogod elhinni mi történt!-kiáltottam nevelőmnek. Szívem mélyén reméltem, hogy most kedves lesz, hisz sokszor mondta nekem, hogy bárcsak meg sem születtem volna.De valahogy mindig eltekintettem ezektől.
-Mondjad Lisa!-válaszolt kissé mogorván, amitől lejjebb hervadt a mosoly az arcomról, de nem tűnt el. Ezt követően elmondtam, hogy mi történt. A nő undorral az arcán nézett rám, majd ezt mondta.:
-Neked professzionális segítség kell!
-Nem nekem csak egy anyára lenne szükségem! Egy anyára aki egyáltalán nem hasonlít rád!-emeltem meg a hangom, de könnycseppek cikáztak végig (akkor még) pirospozsgás pofimon.
-Szerinted én akartalak? Akartam egy ilyen abnormális, gyenge, semmirekellő lányt? Nem! Te csak egy hiba vagy! Bárcsak meg se születtél volna!-üvöltötte egy szemrebbenés nélkül. Azt hiszem itt eltört bennem valami. Könnyeim hihetetlen gyorsasággal áztatták el arcomat.
-Anya?!-mondtam félhangosan amire válaszolt is.
-Ne hívj így!

Amint ezt kimondta Stefan és Damon elrángatott onnan, majd vállukon hangos zokogásba kezdtem...

----Visszaemlékezés vége----

Ezen és ehhez hasonlókon gondolkoztam, amikor egy hang (elég sexy hang) szakított ki gondolataimból.
-Egy ilyen gyönyörű nő mit keres este, egyedül az erdőben?-kérdezte valaki...

Vajon ki lehet a titokzatos idegen?
Holnap a következő részben megtudhatod. Addig is, ha tetszett, kérlek jelezd egy comment-tel vagy vote-tal.

Lulkaaa, <3