Szociopatába szeretve (Kai Parker ff.)

29.rész: Beautiful disaster

Fájdalom. Ez az egyetlen, amit jelenleg érzékelek a világból. Masszív, szinte hallhatatlan testem minden porcikája remeg a fájdalomtól. Csak úszkálok a fájdalom hűvös medrében, és nem tudom, hogy ez az élet, vagy halál. Talán, a halál dermesztő csókja miatt fázom. Bár, ha halott lennék, nem éreznék ekkora mértékű fájdalmat, nem igaz? Hirtelen valaminek, a melegsége árad szét, a szervezetemben, és olyan hatása van, mint a drognak. Teljesen magába szippant, és úgy érzem, felfrissülök, és kiszabadulok az élet, halál közti állapotomból. Olyan, mintha ez a Valami, hozzám tartozna.

Pillanatokkal később, már érzem a testem minden részét. Hiába, a szívem nem dobog. Hát mégis meghaltam volna? És ez a halál megszabadító ereje? Nem az lehetetlen, hisz...hisz én vámpír vagyok! Pontosabban eretnek. De mi történhetett, ami engem ebbe az állapotba szállított? Nem emlékszem...de mégis dereng valami! A-az esküvő! És a szívdöglesztően szexi pasim gyilkossága. Emlékszem! Lassan kezd az erőm is visszatérni. Mázsásnak tűnő szemeimet megpróbálom kinyitni. Nem sikerül. Na, még egyszer. Ekkor már sikerül ugyan, de a vakító fényesség miatt rögtön vissza is zárom. Harmadik próbálkozásra teljesen ki is nyitom érzékszerveimet. Annak érdekében, hogy szokjam a fényt, sűrűn, gyorsakat pislogok. Ekkor meghallok egy hangot.

-Ez az kislány! Kelj fel szépen!-különös. Olyan, mintha buborékból beszélne az illető. Azonosítani még nem tudom ugyan, de a hangja egyre tisztább és tisztább. Fekvő helyzetemből megpróbálok felülni. Mivel még nem vagyok elég erős, valaki belém karol hátulról, és segít. Mikor sikerült felülnöm, megszédültem, ezért hirtelen belekaroltam a mellettem lévő vállába. Ahogy közelebb kerültem hozzá, férfias illata rögtön az orromba kúszott. De nem csak ezt az egy illatot éreztem, hanem a vér erős illatát. Amint megéreztem a mámorító aromát, érzékszerveim egy pillanat alatt kiélesedtek. Ahogy végleg kitisztul a látásom, rájövök, hogy aki mellettem van az nem más, mint Kai Parker.
-Te hogy-?-kezdtem bele, de az imént említett félbeszakított.
-Majd később megbeszéljük, most gyere!-húzott fel sietősen, hiszen a többiek is kezdtek éledezni. Az oltár mögött található ablakon kimásztunk, mert noha pár órája még túl giccsesen - kinek mi - vibrált a bámészkodók felé, most már ki törötten tengette a napját.

A parkolónak szolgált telek végébe siettünk, egészen a mellette lévő erdő határához, ott azonban valaki, nem akarok neveket mondani, - Alarick - megzavarta a menekülésünket, már ha lehet annak nevezni. Én ugyan semmi rosszat nem tettem, köszönöm szépen!
-Miért? Miért tetted?!-kérdezte bőgve Rick. Te jó ég mennyire kiábrándító, amikor egy férfinek taknya-nyála egybefolyik. Undorodva fel is húztam az orromat. Bleh!
-Mert megakartam ölni? És mert ha már az egyikünknek előbb vagy utóbb meg kell halnia az Ő, legyen!-mondta. Most nem azért, mert Kai-ba vagyok szerelmes meg minden, de hát most, na!....baj, ha azt gondolom, hogy igaza van? Mármint jó, oké! Nem volt a legszebb halála annak a rib- mármint Jo-nak, de legalább nem kell már félnie, hogy az ikre bántani fogja. Tök jó nem? Szerintem, tök optimistán állok a dologhoz! Nyilván, mivel nem az én halálom volt, meg nem is nagyon ismertem Josette-t, de ez csak részletkérdés.

Amíg ilyen nagy dolgokon törtem a csodaszép fejemet, Kai lerendezte Rick-et, majd megfogta a karomat és az erdő felé húzott, ahol a sötétzöldes-ezüstös fák lombjai között eltűntünk, a többi, addigra már kiszálingózott vendég elől.

Ha előre tudtam volna mi fog abban az erdőben Velünk történni, soha nem tettem volna be oda a lábamat!...

Na sziasztoook! Sajnálom, több részt ígértem, főleg így nyáron, valamint új irományokat, de hála a Vodafone-nak nincs itthon wifi...wordben sajnos nem tudom a story-kat folytatni, mert nem tudom megnézni, hol hagytam abba...De igyekszem behozni az elmaradásaimat!

Szeretlek titekeet, Lulkaaa<3