Nina Madrigal vagyok. Bár...nem vér szerint. Még kis koromban kerültem ide. Bruno befogadott és mivel az igazi szüleimre nem igazán emlékszek apámnak tekintettem. De aztán eltűnt. Miután megmentették a varázslatot ő visszajött. Ennek már pár hete. D...
A kép után indítsátok el a zenét és ha tudjátok így olvassátok. Nagyot dob a részen. (szerintem)
Furcsa. Úgy értem Camilo-nak eddig is voltak hasonló tettei, de akkor máshogy reagáltam le. Nem tudom hova tenni a dolgot. Egy pár percre az is eszembe jutott, hogy mi van, ha valami erősebb érzelmi kötődés van a képben. De gyorsan elvetettem az ötletet. Ugyan már.
Nem tudom mennyit forgolódhattam az ágyamban. Hirtelen azt hallottam, hogy valaki kopog. Elmormogtam egy "szabad"-ot és néztem, hogy ki lép be az ajtón. Dolores volt az. Kedvesen rám mosolygott és leült az ágyamra.
- Dolores... Neked most tetszik valaki, ugye? - kérdeztem félve.
- Igen. Mert? - nézett rám.
- És hogyan jöttél rá... tudod, hogy..- kezdtem zavartan.
- Hogy szeretem? - óvatosan bólintottam. Egy pillanatra elgondolkodott.- Amikor csak rá tudsz gondolni. Folyton csak Rajta jár az neszed. A gyönyörű szemein amelyben olyan könnyedén elveszel. A biztonságot nyújtó ölelésén ami melegséggel tölt el. A csodálatos mosolyán mely néhány nehezebb pillanatban is a világot jelentheti.- mondta teljes átéléssel. Minden egyes mondatnál Camilo jutott az eszembe. Azok a mogyoróbarna íriszek amik mostanság olyan könnyen elnyelnek. Az ölelése amit minden egyes pillanatban egyre jobban kívánok. A meleg mosolya ami megmelengeti a szívem.- És persze az, hogy ezeket sorolva mind Ő ugrott be.- nézett rám egy mindentudó tekintettel.
- Huh? - bámultam szemeibe kicsit meglepve.
- Én nem erőltetem, hogy elmond.- vont vállat a lány és felállt.- A többiek már várnak. Ideje jönnöd.- fel se tűnt, hogy így elszaladt az idő.
Hirtelen felpattantam és a szekrényemhez rohantam. Elővettem a kiválasztott ruhám és felöltöztem. Egy nagyobb, sárga szoknyát vettem fel és egy fehér felsőt.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Dolores segített felfogni a hajam és végül tíz perc múlva ketten léptük át a küszöböt. Egyből meghallottam a zenét. Kint már sok ember itt volt. Lesétáltunk a lépcsőn és elkezdtük keresni a többieket. Nem kellet sok, hogy kiszúrjam őket. Dolores összefutott Mariano-val így őket otthagyva mentem a család többi tagjához. Az asztaloknál álltak és beszélgettek. Amikor odaértem vettem egy kis sütit és megettem.
- Áh Nina! Örülök, hogy lefáradtál.- nézett rám Abuela. Én csak kínosan nevetve megvakartam a tarkóm. Hirtelen valaki megragadta a kezem és odébb rángatott.
- Táncolunk? - fordított maga felé egy csávó. Őszintén, fogalmam sincs ki lehet hisz elég egy antiszociális ember vagyok. Nem sok falusit ismerek a korosztályomból.
- Sajnálom már van partnere.- megéreztem egy kezet a vállamon. Az ismeretlen srác csak megrántotta a vállát és elment.
- Öhm köszi.. vagy mi.- néztem a legjobb barátomra.
- Ugyan.- kuncogott fel. Keze lassan lecsúszott az enyémre. Megfogta majd felemelve azokat lassan megpörgetett. Nevetve álltam meg előtte.- Szabad? - kérdezte mosolyogva. Bólintottam egyet majd a másik kezemet megragadta és így kezdtünk el táncolni.
A parti közben sokat nevettünk és hülyéskedtünk. Beszélgettünk a falusiakkal ezzel erősítve bennük a biztonságérzetet. Éppen újra a táncparkettre kerültünk a fiúval amikor hirtelen megragadta a derekam és engem a magasba emelve kezdett el pörögni. Reflexből megkapaszkodtam a vállában. A gyomromban ismét megjelentek a pillangók. Mintha csak lelassult volna az idő. Teljesen úgy éreztem magam, mint valami rajzfilmben. Miután letett kezeink nem mozdultak el. Mélyen belenézett a szemembe én pedig ismét elvesztem a barnáiban.
Ki tudja meddig maradtunk volna még így ha nem kerít hatalmába egy furcsa, nyomasztó érzés. A talajon keresztül szokatlan rezgéseket éreztem meg. Nem akartam feltűnést kelteni így próbáltam elrejteni az arcomra kilüt döbbentséget és félelmet, ám Camilo hamarabb észrevette.
- Nina minden rendben? - kérdezte aggódva. Mögé nézve azonnal megpillantottam Mirabel-t aki hasonló arckifejezéssel állt egy helyben.
- Mennem kell.- zártam le ennyivel a témát. Az értetlen fiút otthagyva siettem a lányhoz. Megragadva unokatestvérem karját behúztam a legközelebbi helyiségbe, ami mint utólag kiderült az egyik tárolónk volt.
- Te is érezted? - kérdeztem mire csak bólintott. Rajtunk kívül még maximum két embernek tűnhetett fel. Abuela-nak és talán Dolores-nek.
- Mi lehet ez? - kérdezte aggódva.
- Nem tudom, de jobb lenne egyelőre elhallgatni. Majd utána járok.- mosolyogtam a még mindig riadt lányra. Miután kicsit lenyugodott kimentünk. Mindketten úgy tettünk mintha mi sem történt volna.
Ezek után az ételekkel teli asztalokat vettem célba. Majdnem mindenből ettem egy keveset mire a gyomrom azt mondta ő már tele van. Még beszélgettem néhány emberrel és Camilo-tól is elnézést kértem, hogy csak úgy otthagytam. Persze az okát nem mondtam el.
Úgy éjfél körül a kisgyerekes családok leléptek és Antoniot is lassan ágyba kellett dugni. Láttam, hogy Papa mennyire jól érzi magát így elvállaltam helyette a fiú altatását. Bevittem a szobájába és fáradt tekintettel néztem fel a fára amire majd fel kell vigyem.
Úgy öt perc séta után be tudtam takargatni unokatestvéremet. Egy kicsit simogattam, hogy könnyebben elaludjon. Amikor úgy ítéltem meg otthagyhatom megszólalt.
- Nina, légy szíves bújj ide.- nézett rám fáradtan. Sóhajtottam egyet majd levettem a szandálomat és befeküdtem mellé. Hamar elnyomta az álom, de nem csak őt hanem engem is.
Eh ez jó rövid lett. Na mind1. Azért remélem tetszett.
