Nina Madrigal vagyok. Bár...nem vér szerint. Még kis koromban kerültem ide. Bruno befogadott és mivel az igazi szüleimre nem igazán emlékszek apámnak tekintettem. De aztán eltűnt. Miután megmentették a varázslatot ő visszajött. Ennek már pár hete. D...
A fenti képet mindenképp nézzétek meg! Valahogy így kéne elképzelni Nina ajtaját.
Jó olvasást!<3
Reggel csak annyit éreztem, hogy valaki a hátamra ugrik-tudni illik hason feküdtem. Nyöszörögve nyitottam ki a szemeim.
- Antonio. Mássz le rólam.- morogtam fáradtan az öt éves kisfiúnak.
- KICSI A RAKÁS! - kiáltotta egy ismerős hang majd még több súly nehezedett rám. Camilo sem akart harmadik kerék lenni így ő volt az a kedves aki rám ugrott.
- Camilo Madrigal! Nem kapok levegőt! Szálljatok le rólam amíg szépen mondom! - emeltem fel hangomat, de mivel nem csináltak semmit az erőmet bevetve felemeltem őket majd a franciaágyam másik felére dobtam le a két fiút. Nyűgösen felültem és egy morcos pillantást küldtem a két jómadár felé.
- Keltegettünk mi szépen is, de arra nem reagáltál.- morogta durcásan legjobb barátom. Nem tudta sokáig fenttartani komoly tekintetét és végül kiült az arcára az a tipikus Camilo vigyor. Én mosolyogva megráztam a fejem, majd miközben kimásztam az ágyamból a képébe vágtam egy párnát.
- Akkor ennek örömére ki is mehetnétek, hogy felöltözhessek.- mondtam. Antonio illedelmesen kibattyogott a szobámból Camilo meg mögém sétált.
- Úgy csinálsz mintha nem lennénk legjobb barátok. Az ugye megvan, hogy fürödtünk már együtt? - súgta a fülembe mire kirázott a hideg.
- Igen. Hat éve.- forgattam meg szemeim. Ő csak ellépett mögülem és felnevetett.
- Csak ugrattalak nyugi.- mosolygott tovább majd az ajtóhoz sétált. Mielőtt kilépett volna visszanézett rám.- Öt perced van. Aztán gyere reggelizni.- ezzel a mondattal elhagyta a szobám. Vettem egy mély levegőt majd kifújtam és a szekrényemhez léptem.
Kivettem belőle a piros ujjatlan felsőmet és a citromsárga szoknyámat.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
(Kb így képzeljétek el a ruhát)
Miután felöltöztem megfésültem és összefogtam combközépig érő hajamat, majd kiléptem a szobámból. A lépcsőkorláthoz rohantam és felültem rá majd lecsúsztam a földszintig. Onnan sietve mentem a hátsóudvar felé, ahol akkor reggelizünk ha szép időnk van. Futva mentem az asztal felé. Ahogy megálltam egy kisseb széllöketet küldtem magam elé.
- Hehe bocsi.- Vakartam meg a tarkóm miközben a már összeborzolt hajú Isabela-ra néztem. Csak megrázta a fejét és kuncogott egyet. Leültem Camilo és apa közé. Ja igen! Miután megmentettük Casita-t visszajött. Vagyis igazából el se ment. Végig itt volt és a falak közt bujkált. Hát az biztos, hogy mérges voltam rá. De örülök, hogy újra velem van.
- Szedtem neked is.- tett elém egy tányért a fiatal srác. Csak bólintottam egyet, majd elkezdtem enni. Gyorsan megreggelizett az egész család, utána pedig indultunk le a faluba. Én előszőr a malomhoz mentem, hogy kicsit meghajtsam. Nagyobb szél keletkezett így egyből elkezdhettek dolgozni. Kb egy órája tevékenykedtem ott mikor egy földműves futott felém.
