You and Me (Camilo Madrigal x oc) {szünetel}

04.- Vörös sugarak

Reggel amikor felkeltem a saját ágyamban találtam magam. Nem tudom ki hozhatott át, de azt igen, hogy ma már nem kell semmire se készülnünk, így ugyanúgy megyünk le a faluba. Épp felültem amikor megpillantottam egy tálcát az éjjeliszekrényemen. Gofri és narancslé volt rajta egy levéllel. A papírt a kezembe vettem és elolvastam. Mosolyogva nyúltam a tálcáért amikor megtudtam, hogy Camilo hozta az ételt és, hogy most kivételesen nem muszáj annyira sietnem. Nyugodtan kezdtem elfogyasztani az ételt. Közben eszembe jutott a tegnap este.

Nem. Kivételesen nem Camilo-n járt az eszem. Hanem ami Mira-val és velem történt. Mégse lesz ma minden olyan nyugis.

Miután eltűnt minden a tálcáról visszaraktam azt a szekrényre. Utána elmentem lefürödni, majd felöltöztem. A hajamat kiengedve hagytam. Lementem, és meglepve láttam, hogy bizony csak néhány ember maradt itthon. Nekik köszöntem aztán indultam a faluba. Nyugodtan sétáltam le az úton amikor szembe futott velem egy falusi. Amint realizálta, hogy egy Madrigal vagyok lihegve megállt előttem.

- Ninah...sehgite...sehgitehned...kell.- mondta levegőért kapkodva. Kezemet nyugtatás képpen a vállára helyeztem. Úgy öt perc múlva már normálisan tudott beszélni.

- A falu szélén valami furcsa, vörös fényt láttam. Mirabel már odament, de a közelében rosszul lett így elhoztuk onnan.- mesélte egy szuszra. Arcom elkomorodott majd sietve indultam meg az említett terület felé, előttem a férfival. Ez csak az a tegnapi furcsaság lehet.

Kb tizenöt perc múlva megpillantottam Mirabel-t aki kicsit sápadtan ült egy farönkön. Mondtam a férfinak, hogy hívjon még ide néhány Madrigal-t aztán a lányhoz mentem.

- Jól vagy? - kérdeztem. Ő csak bólintott.- Arra van? - mutattam az egyik irányba. Ismét bólintott. Elindultam az említett irányba. Minnél közelebb mentem annál furább érzés kerített hatalmába. Mintha valami antivarázslathoz kerülnék egyre közelebb. Éreztem, hogy gyengülök. Persze ez sem állíthatott meg. Mindenképp tudni akartam mi ez. Hamarosan meg is pillantottam egy vörös aránytalan, gömbszerű akármit lebegni. Ahogy egyre közelebb mentem elkezdett szikrázni. A távolból már meghallottam a többieket. Mentem tovább. Érdekelt mi lehet ez. Egy hirtelen ötlettől vezérelve lassan felemeltem a kezem, hogy hozzáérjek.

Camilo sz.sz.:

Mikor odaértünk az erdőbe láttuk Nina-t. Egy vörösen fénylő gömb társaságában. Mutatóujja már csak centikre volt a furcsa energiától. Mind kiáltoztunk neki, de hiába. Ignorált minket. Amint hozzáért valami láthatatlan erő hátra lökte. Szerencsére épp időben odaértem és elkaptam mielőtt a feje találkozott volna a kemény talajjal. Miközben a kezemben tartottam tudatosult bennem, hogy legjobb barátom nincs eszméleténél. És a vörös bigyó is mintha elmenekült volna. Mindenki körénk gyűlt.

- Gyorsan vigyük haza. Nincs jól! - mondta határozottan Tía Julieta. Felkaptam az ölembe és a Casita felé vettem az irányt. Luisa-n és Isabela-n kívül mindenki jött utánunk. A két unokatestvérem ott maradtak felmérni a terepet.

Ahogy Nina-t cipeltem nekem is feltűnt, hogy romlik az állapota. A levegőt akadozva vette és az egész teste remegett. Arca kaméleonosat játszott. Az egyik perceben olyan sápadt volt mint Drakula a másikban egy paradicsomhoz lehetett hasonlítani. Egyre jobban kezdtem bepánikolni. Minnél gyorsabban el kell látni!

Hazaérve Julieta a konyhába vette az irányt, Mirabel-el az oldalán. Én felvittem az elgyengült lányt a szobájába. Leraktam az ágyára és betakargattam.

- Nyugalom nem lesz semmi baj.- suttogtam miközben arcát simogattam. Hol van már az a kaja?! Elég volt csak gondolnom rá. Úgy öt perc múlva Apa valami löttyel a kezében állított be.

- Ez gyümölcssaláta. Leturmixolva. Mivel ugye nem fogja tudni megrágni.- magyarázta a férfi. Odébb léptem így odasietett ahhoz az angyalhoz aki ájultan feküdt. Megitatta vele a turmix nagy részét. Mikor végzett ellépett Nina-tól ezzel helyet adva a nemrég belépő Julieta-nak.

- Jól van? - aggódtam.

- Jól lesz. Csak pihennie kell. Fel fog ébredni, de bizonytalan ideig még kómában lesz.- felelte nagynéném és biztatóan rám mosolygott aztán kisietett a szobából.

Egy széket az ágy mellé húztam és leültem rá. Egyik kezemet összekulcsoltam a lányéval. Hihetetlenül aggódok érte. Nemsokára Isabela lépett be a szobába. Az egyik puffot idetéve leült mellém.

- Hogy van?

- Kómában.- mondtam ki nehezen.

- És te?

- Ha felkel akkor leszek a legjobban.- néztem Nina kisimult arcvonalait. Már nem látszódott rajta, hogy fájna valamije.

- Ne aggódj. Anya főztje segít rajta.- tette kezeit vállamra. Tudtam jól hogy valakivel beszélnem kell Arról.

- Rettegek, hogy elveszítem. Amikor a Casita összeomlott és láttam a fadarabba kapaszkodó Nina-t megrémültem. Féltem, hogy nem marad velem. Hogy nem érek oda időben.- mondtam miközben újra lejátszódtak az események a fejemben.- Egyre csak a rosszabbnál rosszabb gondolatok lepték el az agyam. Rohantam felé, hogy megmentsem. Ám ekkor az én erőm is cserben hagyott. Miután földet értem ő se bírta tovább. Zuhanni kezdett. Ekkor rájöttem, hogy nem bírnám nélküle. A nevetése. A mosolya. Az illata. Mindene hiányozna. Szerencsére a rémképek a fejemben nem váltak valóssá. Hála az égnek megúszta.- meséltem halkan az én szemszögemből a történteket.- Amikor már a Casita utolsó ereje is elszállt és megpillantottam a kicsit ugyan koszos, de annál inkább bíztatóan mosolygó lányt megkönnyebbültem. Az a nyugodtság ami akkor átjárt az valami elképesztő volt. Nem tudom mi lenne velem ha elveszítenem. A hiánya teljes mértékben felemésztene. Akkor tudatosult bennem. Beleszerettem.- néztem még mindig a békésen alvó barátomat.- Persze eszembe sincs elmondani neki. Életem legnagyobb hibáját követném el, ha ezzel tönkre tenném a barátságunkat.

- Camilo..- nézett rám döbbenten unokatestvérem.- Nem is tudtam.

- Rajtad kívül senki se tudja. És ez maradjon is így.- utaltam arra, hogy nem akarom, ha bárki is rájönne. Ő csak bólintott jelezve, hogy vette a lapot.

- Jól lesz.- mosolygott rám ismét. Ekkor felállt és kiment. Még utoljára visszafordult.- Ha van valami azonnal szólj.

Ezek után magamra maradtam a gondolataimmal és a lánnyal akiért az életemet adnám.

Hohooo laza 4 hét késés. Végülis nem vészes. Ugye? UGYE? Khm na mindegy. Azért remélem tetszett.