Az a furcsa alak és a kutyája

71 6 2
                                    

Trifin gondterhelten kavart egyet kávéján, közben agya folyamatosan kattogott. Halvány lila gőze sem volt hogyan zárhatná le művét, a határidő meg egyre csak közelgett. Ha nem adja le időben a főnöke teljesen ki lesz akadva. Ki kell találnia valamit. Hogy elterelje egy kicsit gondolatait a gondjairól elnézett a kávézó ablaka felé. Legjobb barátjának, Izeneznek lassan lejár a munka ideje és megérkezik. Viszont eddig még nyoma sem volt. Egyedül egy hófehér farkaskutyát látott, ahogy az ablakra támaszkodva ugatott gazdájának. A férfi, mint ha csak értené mit mondana a kutyája, az ablaknak támaszkodva, hogy jobban lássa mi van oda bent, tekintettével körbe futott a helységben, Trif ezt érdeklődve figyelte, míg véletlen össze nem találkozott a tekintetük. Trif gyorsan újra kávéjával foglalta el magát, míg a férfi elmosolyodott, majd össze nézett kutyájával és mindketten egyszerre bólintottak. Egy arra járónak, ez puszta véletlennek tűnhetett, de valójában a kutya és gazdája így jelezte egymásnak, hogy ugyan arra gondolnak. A férfi elindult a kávézó bejárata felé, de az ajtóban véletlen bele ütközött egy hölgy.
-Bocsánat! - szabadkozott a hölgy miközben szemüvegét illesztette vissza a helyére - Nem akartam magának menni, csak sietek, mert várnak rám... Hűű! A maga kutyusa? Szabad? - és már nyújtotta is kezét a kutya felé.
- Öhm... Hogyne. Barátságos, azt szereti ha a füle tövét vakargatják. - a hölgy boldogan cirógatta és vakargatta a kutyust, aki gyilkos tekintettel nézett gazdájára.
- Nagyon aranyos kutyusa van! Szép, egészséges, de tanácsolnék neki egy fésülködést, hullik néhol a szőre.
- Úgy látom jól ért az állatokhoz - a férfi hangja olyan volt mint ha megpróbálna lenyelni egy nevetést.
- Oh igen, bocsánat, szakmai ártalom. Állat orvos vagyok. Most viszont mennék, várnak rám. Viszlát! Szervusz kis haver!
Ahogy bement a kávézóba, szinte rögtön kiszúrta Trifet, kikérte a kávéját, majd leült hozzá.
- Ne haragudj hogy késtem, csak..
- Kitalálom: össze futottál valami aranyos kis állattal - vágott mosolyogva barátja szavába Trif. Igen jól ismerte a lányt és tudta, hogy ki se tudja tenni a lábát az utcára anélkül, hogy ne barátkozzon össze az összes szembe jövő állattal. Ez mindig is így volt, Izenez már gyerekkorában is nagyon szerette az állatokat. A sérült kis jószágokat mindig haza vitte és vigyázott rájuk míg jobban nem lettek. Így élete során már rengeteg kisállatnak adott otthont, többek közt kígyóknak, gyíkoknak, madaraknak, macskáknak és kutyáknak. Trif mindig csodálattal figyelte ahogy ezekkel az állatokkal bánik, mint ha megértené őket.
- Nos igen - felelte zavartan a lány - Bár ez most nem volt olyan kicsi. Mindegy is! Hogy haladsz a regényeddel?
Trif nem válaszolt csak bele ivott a kávéjába. Szíve szerint újra kezdené az egész írását, de arra nincs idő. Sőt, talán még az utolsó fejezet se lesz időben kész. Tragédia az egész.
- Ugyan már, nem lehet ennyire szörnyű, hisz mindig fantasztikus történeteket írsz!
- A történet még rendben is van, de a határidő, na az borzalmas. Nem leszek kész időben.
- Ne légy ilyen pesszimista.Eddig minden szoros határidőt teljesítettél, most se lesz másképp!
- Azt mondod?
- Azt! - Izből csak úgy áradt a magabiztosság és az optimizmus, ez valahogy mindig megnyugtatta Trifet.
Valójában, a lány nélkül Trif nem lenne most ott ahol, soha egyetlen könyvét se adta volna ki. Sőt, talán soha egyet se fejezett volna be. Izenez viselkedése, stílusa sok ihletet adott neki, és a lány gyakran a történet szálak elsimításában is segített. A legelső könyvének kiadása is neki köszönhető. Trif sose mert volna felkeresni egy kiadót, ezért egyszer Iz elcsente az egyik munkáját és elvitte egyhez. A kiadó egyenesen rajongott a történetért, ezért Izen elvitte az eredeti írót, akivel azóta szerződésben vannak, és aki most éppen emiatt stresszel. Most viszont újra érezte a lelkesedést és a pillanatok záporoztak fejében. Most már tudta hogyan zárja le a történetet, már csak azt kellett kitalálnia hogyan fogalmazza meg.
- Látom! - kiáltott fel a semmiből Iz - Látom a szemedben! Már tudod mit fogsz csinálni!
- Csak... Csak van ihletem - felelte zavartan a lány.
- Akkor mire várunk!? Menjünk hozzád és segítek befejezni! - azzal egy húzásra megitta a kávéját.
- Ezért pörögsz te annyira. - nevetett Trif, majd elindultak.
Kifele menet elhaladtak a férfi és a kutyája asztala mellett. A kutyus békésen szundított, de a lányok érkezésére felkapta a fejét. Feltápászkodott, majd oda ment Trifhez, hozzá dörgölte fejét, arra kérve, hogy simogassa meg. A lány csak értetlenül pislogott a kutyára, majd lehajolt, hogy megsimogassa. Haladtak volna tovább, de a kutya újra megakadályozta őket. Trifet kezdte kicsit bosszantani a dolog, de Iz láthatólag odáig volt érte.
- Lunur! - szólt végül rá gazdája - Hagyd békén a hölgyeket!
- Hagyja csak! Nem baj! - vágta rá Iz, majd tovább gügyörészett a kutyusnak. Trif elnézte egy darabig, és a kutyus gazdája is csendben figyelte, ahogy Lut cirógatja a lány. Aztán Trifnek eszébe jutott, hogy miért is indultak el valójában. Be kell fejeznie a könyvét.
- Iz.. Mennünk kéne..
- Mindjárt!
- De ha el száll az ihlet..
Izenez olyan tekintettel pattant fel, mint ha most jutott volna eszébe, hogy valójában a világ megváltásán dolgozik.
- Miért nem szóltál?? Be kell fejezni a könyvedet!! Indulás!!
- Könyvet? - a kutya gazdája oda ment hozzájuk és Trifre nézett - Tán író?
- Én...
- Nem ismeri?? - Iz egyből legjobb barátjába fojtotta a szót - Ő Trifin Wraith! Korunk legnagyobb írója!
- Iz... Túlzásba esel.. - Trifin zavartan próbálta lekapcsolni a lányt. Valóban sokan olvasták már a könyveit, de vannak nála jóval nagyobb írók, sőt, csak olyanok vannak.
- Ne szerénykedj! Na várjon.. - Iz kutatott egy picit a táskájába, majd elő vett egy papír darabott és a férfi kezébe nyomta - Tessék, ezen rajta van Trif összes megjelent műve! Válasszon egyet és olvassa el!
A férfi nevetve elvette a papírt és tanulmányozni kezdte.
- Látom, magának a reklámért se kell fizetnie. Cím alapján nem tűnnek rossznak. Trifin Wraith? Majd jelzem hogy tetszett. Leonez vagyok.
Trif csak bólintott. Ilyenkor nagyon zavarba tud jönni. Intett egyet, jelezve, hogy távozik, és barátja társaságában elindult haza felé. Fejében története maradék részleteit próbálta a helyére illeszteni, hogy otthon már csak le kelljen írni.Pár pillanatig csak behunyt szemmel sétált, hogy maga előtt láthasson mindent. Már majdnem minden részlet tiszta volt. Iz csendben várta míg barátja fejében minden össze áll, s közben figyelte, hogy nehogy valami veszélybe sétáljon a másik. Biztos hatásos csukott szemmel gondolkodni, közlekedni mondjuk már nem annyira. Trif ezt már sűrűn tapasztalta, volt hogy kis híján elütötte egy autó, biciklis, vagy neki ment fának, kerítésnek, villanyoszlopnak, mégse tudott leszokni róla. Az ilyen sétálások nagyban segítik a történetei letisztítását.
Már majdnem minden kép a helyére került mikor valami fellökte, és egy kiáltás csapta meg a fülét.
- Lunur!!!
Ekkor már muszáj volt kinyitnia a szemét, és nem sokkal messzebb a nemrégiben megismert kutya fordult le a sarkon. 

Hold fényWhere stories live. Discover now