Hold fény

Fontos a jó első benyomás

- Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Leralan Doombelly vagyok, a Holdfény királyság trónörököse.
- Értem már! Te vagy Leo és Lu bátyja!
Ler csak elmosolyodott, és innentől tegeződve folytatta a beszélgetést.
- Remélem jól bántak veled a testvéreim. Néha kissé... Hogy is fogalmazzak? Kezelhetetlenek.
- Nem panaszkodom.
- Bizonyára kissé meg vagy zavarodva. Talán azt gondolod, hogy álmodsz, de tévedsz. A valóságban vagy, csak éppen nem a te világodban. Van ötleted miért vagy itt?
- Mert beomlott egy barlang, én meg elájultam. Ez az egész a képzeletem játéka.
- Nem, ez egyáltalán nem képzelgés. Én, a testvéreim, a királyság, a palota, az emberek akikkel itt találkoztál nem a képzeleted szüleményei. Mi mind létezünk. És valaha, sok-sok évvel ezelőtt a te világod is hasonlóképpen nézett ki. Az emberek képesek voltak a mágiára, varázslásra, minden amit legendának hisztek, létezett, Milyen gyönyörű világotok volt... De az emberek telhetetlenek voltak és tönkre tették a csodát, majd megfeledkeztek róluk. Mi sose tennék ilyet. Őrizzük őket és vigyázunk rájuk. Bizonyára láttad mire képesek a testvéreim.
- Hát... Lunur farkaskutya volt...
- Pontosan! Alakváltók vagyunk. És van még egy tehetségünk. A barlang, amire azt hiszed beomlott, teljesen egyben van. Leonez hitette el veled, csupán illúzió.
- Illúzió?
- Pontosan. A koszorúdat elnézve össze futottál Nenzával is, jól mondom? Ő a növényekhez ért, mert tündér.
- Szóval.... Miért is vagyok itt? - Trif kezdett teljesen megzavarodni.
- A világaink össze köttetésben vannak. Hamarosan egy fontos nap érkezik, és szükségünk lenne a segítségedre.
- Mit tudnék tenni? Nekem nincs erőm.
- Nagyobb erőt birtokolsz, mint itt bármelyikünk, a hold erejét.
- A hold...? Tessék??
- A világunkat ez működteti. A Hold ötszáz évente könnyét hullajtja értünk. A könnyeinek nagy ereje van, gyógyító ereje. Az egyik legnagyobb kincsnek számít. De nem adja oda akárkinek, csak a kiválasztottnak, aki te vagy. A ceremónia három hét múlva esedékes, addig felkészítünk rá, megtanítjuk mit kell tenned, utána vissza térhetsz a világodba, vagy itt is maradhatsz, a döntés onnantól a tiéd. De nagyon kérlek, szánd ránk ezt a három hetet, ez nagyon fontos a népemnek.
- Én...
Trifin ijedtében lenyelte mondatát. Az ajtó hirtelen kivágódott és egy sötétbarna, rövid, tépett hajú lány rontott be rajta. Smaragd szemei valósággal szikráztak. Dühösen rácsapott a herceg asztalára, másik kezével pedig Trifre mutatott.
- Ez meg mit keres itt??
- Meluina - mosolygott Ler - Bájos mint mindig.
- Én mondtam, hogy oda lesz érte - szólt halkan az ajtóból Lu.
- Ne jó pofizz nekem Leralan! Válaszolj! Mit keres itt???
- Mel, kedves, bemutatom neked Trifint.
Trif félénken intett egyet, de Mel olyan gyilkos tekintettel nézett rá, hogy rögvest szoborrá dermedt.
- Nem kell bemutatni, ebben a kicseszett királyságban mindenki tudja ki ő! Azt kérdeztem mit keres itt!
- Ha tudod ki ő, akkor azt is tudod mit keres itt. Ő a földi kiválasztott.
- Frászt! Én vagyok a kiválasztott! Még csak a jel sincs rajta!!
- Rajtad sincs.
- Lehet, de rajtam volt mikor megszülettem, és két hét múlva újra rajtam lesz! Egész életemben erre készültem! Nem kaphatja meg a feladatott, főleg úgy, hogy nem is vagyunk benne biztosak, hogy ő a mi emberünk!
- Rendben. - Ler rendkívül higgadtan beszélt - két hét múlva kiderül, megjelenik a jel a kiválasztottakon. Ha nem lesz rajta, haza küldjük, ha rajta lesz, ő viszi végig a ceremóniát. Jó így?
- Nem!
- Márpedig így lesz. Most menj, keresd meg nekem Leonezt.
- Minek?
- Mert azt mondtam! De küldhetem érte Lut is, te meg megmutathatod Trifnek a szobáját.
- Jól van... - a lány fújtatva elhagyta a helységet.
Leralan kissé fáradtan fújta ki a levegőt. Általában nem zavarja Mel heves természete, sőt, gyakran elég szórakoztatónak tartja, de most, hogy alig látott ki a tennivalókból, nem igazán volt hozzá ereje, se türelme. Végül a még mindig az ajtóban álló öccsére nézett.
- Kérlek kísérd a kisasszonyt a szobájába, aztán beszélj Mel fejével. Trif, te utána ne hagyd el a szobád, vagyis hát egyedül ne. Ne érezd azt, hogy bezárva tartunk, csak nem szeretném, hogy eltévedj. Leonez hamarosan felkeres, és körbe vezet a kastélyban. Ha már tudod a járást, kedvedre kóborolhatsz. Ha most megbocsátotok, sok a dolgom - azzal elkezdett az asztalán kutakodni, Lu pedig intett Trifnek, hogy induljanak.
Amint elhagyták a legidősebb herceg irodáját, Trif ismét a melegséget árasztó fény felé fordult. Érdeklődve indult el annak irányába, Lu pedig szótlanul követte. A folyosó végén egy kétszárnyú üveg ajtó állt. Trif óvatosan kinyitotta azokat, amik egy erkélyhez vezettek. Kisétált, pont vele szembe volt a nap, ez okozhatta azt a meleg fényt. Körül nézett, maga előtt a falut látta. Fentről teljesen máshogy nézett ki, látta benne, az alig hangyának tűnő embereket. A falutól balra egy fenyves volt, előtte pedig egy kicsi ház, elszigetelve a többitől. A falutól jobbra szintén erdő volt, azonban Trif nem tudta megállapítani milyen, mivel nem ismerte fel a fákat. A falu mögött egy hatalmas völgy feküdt, aminek végét látni sem lehetett, és a két erdő ellenére ez tűnt a legtitokzatosabbnak. Kicsit kihajolt a korláton, hogy lássa mi van a patak kastély felőli oldalán. A hídnál két palota őr kő-papír-ollóval ütötte el az időt. A parton egy kisfiú unottan engedett útjára néhány papír hajót és sóvárogva nézett a falu irányába.
- Tetszik? - Lu halkan szólalt meg és a lány mellé állt - A szobádban is hasonló a kilátás.
- Tényleg? - Trif le se vette a szemét a fiúról.
- Igen, gyere, megmutatom.
Tifin a hercegre nézett, majd újból a fiúra, végül elindult. A szobája egy emelettel fentebb volt. Az ajtaján a királyság címere mellett egy másik jel is volt, amit nem igazán tudott értelmezni. Egy kicsi pont, egy nagy kör, még egy kicsi pont, és valami ami úgy festett mint egy oldalra fektetett homok óra, felül, alul egy-egy ponttal.
- Azt jelenti, a Hold ideje - Lu végig simított a mintákon. - Ősi írás, olyanok mint a rúnák. Már nem használjuk, hasonlóan írunk mint ti, de a kastély nagyon régi. Sok helyen még vannak ilyen feliratok. Ha érdekel, kérdezd Sallyt, ő ért hozzájuk.
- Ki az a Sally?
- Egy lány, Leo majd bemutatja. Nekem mennem kell. Le kell hűtenem egy felforrt agyvizet. Ne kóborolj el!
- Jól van. - Trif szem forgatva nyitott be a szobájába.
- Ó, még valami! - kiáltott vissza Lu - Hagyd, hogy a szoba ki ismerjen!