Hold fény

Királyi vacsora

- Gyere velem! - karon ragadta a lányt majd oda futottak az egyik fali szőnyeghez.
A szőnyeget arrébb húzva egy ajtót találtak. Haidi ki nyitotta, be lökte rajta a lányt, majd kezébe nyomta a ruhát és rá csukta az ajtót.
- Semmit se látok! - kiáltott ki Trif.
Haidi kidugta fejt a szőnyeg mögül, majd körbe nézett.
- Kinek van hold kristálya?
Leonez kotorászott egy kicsit belső zsebében, majd elővette azt a kristályt amivel a barlangban csinált fényt és oda dobta a lánynak. Haidi ügyesen elkapta, majd be adta Trifnek. A kiválasztott így már látott mindent, azt is hogy egy kisebb szertár szerűségben van. Volt bent egy olyan kis kocsi mint Haidié, kis polcok, ágyneműkkel, takarító eszközök, seprű, portörlő, és lógott ott egy Haidiéhez hasonló köpeny. Trifnek nem volt kedve sokáig időzni a szertárban, gyorsan bele bújt a ruhába, aminek váll része bő volt, de le tudta egyenlően csúsztatni, mint ha úgy tervezték volna, a ruha maga elég hosszú volt, hogy eltakarja, a hozzá nem illő sport cipőt, így a lány szinte kifogástalan külsővel lépett ki az ajtón. Haidi fontoskodva el kezdte körbe mérni, végül megálapította, hogy valamit kezdeni kell a rakoncántlan első tincsekkel, amik eltakarják a lány arcát. Így hát magát zseninek tartva oda rohant Dextonhoz, egy gyors mozdulattal kihúzta azt az egy tincsét össze tartó hajgumit, és nem törődve a fiú felháborodásával, vissza rohant az értetlenkedő lányhoz. A haja felső részét össze kötötte, ám az alsót szabadon hagyta, igen, Trifin végre valóban kifogástalan állapotban indulhatott el a vacsorára.

Egy emelettel feljebb egy kétszárnyú ajtóhoz értek. Leo nagy levegőt vett, belső zsebéből elő húzott egy tiara szerűséget, majd a fejére illesztette, le porolta ruháját, végül kitárta az ajtót. A helység viszonylag tágnak tűnt, többnyire azért, mert csak egy nyolcszemélyes asztal állt benne. Az asztalfőnél egy Leralanhoz hasonlító, ám jóval idősebb férfi ült, ezüst koronával a fején, minden bizonnyal ő volt a király. Jobbján egy vele egykorú nő ült, Leonezhez hasonló mogyoró barna haja volt, mibe már ősz szálak vegyültek, amiket ki emelt az ezüst tiara, azonban tenger kék szemei még úgy ragyogtak, akár egy eleven fiatalnak, aki előtt még ott áll az élet. A király balján Leralan ült, ezúttal nem rejtette el fáradtságát. Vagy nem tudta vagy már nem is akarta. Ő mellette Lunur ült, hófehér haján nagy jól állta a kis ezüst korona. Lu mellett Mel foglalt helyet, a jégkék ruhájához, egy ezüst fejdíszt viselt, zafír virágokkal és egy félhold alakú ezüst nyakláncot, ami eddig is rajta volt, csak Trif nem láthatta, mert a ruhája alá rejtette. Körülöttük egy szőke pincér fiú serénykedett.
- Késtetek - szólalt meg kissé szigorú hangon a király.
- Öhm.. - köszörülte meg a torkát Leo - Trifin, bemutatnám a szüleimet... Ízé... Szóval az uralkodóinkat Dillon királyt, és Oceana királynőt. A többieket pedig ismered.
- Örvendek! - bár életében nem csinálta korábban, Trif bemutatott egy szerény pukedlit.
- Ez meg... Mi? Mit csinálsz? - Dillon király zavartan és értetlenül nézett a lányra.
- Egy pukedli... Tudja, az én világomba így szokás köszönteni az uralkodókat. Egy fajta tisztelet jel.
- Oh, micsoda szép és érdekes gesztus! - jegyezte meg kedvesen, zavart nevetéssel a hangjában Oceana királynő, miközben Leo és Trif is helyet foglaltak.
Leo az anyja mellé, Trif pedig Mellel szembe került, azonban a lány úgy tett mint ha senki se lenne vele szembe. Tényleg komolyan vette azt a dolgot, hogy tudomást se vesz a földi kiválasztottról. Trifet nem zavart annyira ez a dolog, aznapra bőven elege lett a lányból.
A vacsora elég csendesen telt, Trif még véletlen se akadt fent a holmi etikettes apróságon, ugyanis Leo folyamatosan figyelt rá, és mutatta mit hogyan kell tenni. Nem mint ha a lány nem lett volna alapjáraton illemtudó, de azért a világok közti etikett teljesen különbözik. Nem beszélve az evő eszközökről. Bár a saját világában lévő összes evőeszközzel tudott enni, de igen csak meghökkent, mikor a desszertje mellé egy olyas féle tárgyat kapott, ami hasonlított egy dugóhúzó és egy csavarhúzó szerelem gyerekére. Azonban kiderült, hogy bár a süteménye ránézésre puhának tűnt, a csoki máz valójában olyan keményre volt fagyva, hogy csak ezzel az eszközzel lehet áttörni, és hozzá jutni az alatta lévő krémes finomsághoz.
- De hát nem lenne egyszerűbb megvárni, míg fel enged? - érdeklődött Trif- Mármint az én világomban elég hamar megolvad a csoki.
- Persze, mert nálatok már nincsenek sárkányok - felelte Leo.
- Miért? Itt vannak?
- Csak a Csillag Fény királyságban. Ott honosak. De onnan származik a kakaó bab, ami így megedződött és eléggé ellen álló lett, hogy a sárkányok tüze ellenére is teremhessen. Azért nem tudjuk megvárni míg kiolvad, mert 40°c a fagyás pontja.
A lánynak nagyon ízlett ez az édesség és a helybéli csoki, bár kicsit nehezen sikerült megtörnie a burkot, mert, mint utólag kiderült, nem mindegy hol fúrja meg az ember. A vacsorát egy jeges, ezüstös, zavaros anyagú itallal zárták, amit mirchienek neveztek. Állagra nagyon hasonlított a likőrre, bár az íze beazonosíthatatlan volt, Trif még sose ivott ilyet korábban, azonban érezhető volt, hogy bizony tartalmaz alkoholt. Lernél ebből egy sokkal nagyobb adag volt, majd miután mindenki végzett, ő hagyta el leghamarabb a helységet, tekintve, hogy mennyi dolga volt még. Az apja azonban rá szólt, mielőtt el ment volna, hogy az éjszaka közepén ne keverdjen a személyzet étkezőjébe. Utána a királynő távozott, majd Lu állt fel Meluinával együtt.
- A kiválasztottak maradnak! - szólt a király - Beszédem van velük. - két gyermekére nézett. - Kint várjátok meg őket.
Apjuk parancsának eleget téve Lu és Leo kiment, Dillon király pedig egy Titkok Tára lapot dobott az asztalra.
- Magyarázatott várok!
- Mégis mire? - Meluina most először türtőztette indulatát - Jól tudja, hogy egy ujjal se értem hozzá!
- Így igaz uram! - helyeselt Trif - Hazugság ami az újságban szerepel!
- Tisztába vagyok vele - felelte ridegen az uralkodó - Azonban minden pletyka szárnyra kell valahogy. Úgyhogy, úgy érzem, minimum egy vitatkozás esett köztük.
- Nem is egy... - motyogta Trif.
- Persze, hogy vitázunk. - Mel nyugodt hangja sokkal ijesztőbb volt, mint az a hangnem amivel Trifhez szokott beszélni.- Nem vagyunk egyek, nem is érthetünk mindenben egyet.
- Én ezt megértem, de azt is tudom, hogy a hír azon része, hogy Meluina kisasszony féltékeny, igazságon alapul. Nyilván érthető az indulata, de ne feledje, nem véletlen állnak összeköttetésben a világaink és nem véletlen van szükségünk Trifin kisasszonyra. Úgyhogy kérem önöket, hogy mellőzzék a vitákat és összetűzéseket, amennyire csak lehet. Legalább addig míg rá nem jövünk ki az író és honnan szerzi az információkat. Ha a nép, akár csak felét elhiszi annak ami az újságban van, akkor az elég rossz fényt vethet önökre, a ceremóniára és nem utolsó sorban a királyi családra. Nem kell nekünk még több bonyodalom. El mehetnek.