Tizedik rész <3

1K 51 9
                                    

-Miért nem hagysz semmit fizetni? - néztem fel rá, amíg vártuk hogy meg álljon és új kör induljon

-Mert mostmár a barátnőm vagy és mindent meg akarok neked adni - nézett rám cukin, mire meg öleltem ő meg vissza és addig ölelkeztünk amíg fel nem ülhettünk.

-De nekem még most se a pénzed kell - bújtam oda hozzá és közben a várost figyeltem

-Tudom de úgy se tudnám semmi értelmesre költeni és te vagy a legjobb dolog amire felhasználhatom - karolt át és magához húzott. Nem tudtam rá sok mindent mondani, de nagyon jól estek a szavai.

Amikor fel értünk a tetejére, akkor az álam alá nyúlt és maga felé fordítva megcsókolt, mire át karoltam és úgy csókoltam vissza. A pillangók a hasamban elő is jöttek...

-Mostmár akármikor meg csókolhatlak igaz Szépségem? - motyogta a számra

-Eddig is ezt tetted - újra megcsókoltuk egymást végül össze kulcsolta a kezünk és vártuk hogy meg álljunk és ki szálhatssunk.

Amikor ez meg történt segített kiszállni és beszélgetve vissza is mentünk a kocsihoz, pontosabban a házba mentünk be.

-Ez lenne a mi kis otthonunk - körbe vezetett, legutolsó volt a szobája ahol le is ültünk.

-Nagyon szép ház - mosolyodtam el

-Köszi - nevette el magát - Adok egy pólót és akkor le tudsz fürdeni - állt fel és ment a szekrényéhez

-Jössz velem? - rám kapta a tekintetét mire én teljesen zavarba jöttem és a földet néztem

-Hova? - éreztem kíváncsi tekintetét magamon

-Fürdeni - néztem fel rá óvatosan

-Nem hiszem hogy akkor vissza tudnám magam fogni - túrt a hajába

-Nem baj - álltam fel

-Biztos? - lépett közelebb

-Teljesen - bólintottam és nyakát átkulcsolva megcsókoltam, ő fel vett az ölébe és úgy csókolt vissza.

-Ezt még nem kéne - el vált és levegőt kapkodva mondta

-Miért? - kulcsoltam át a derekát a lábammal

-Hát mert nekem nem csak erre kellesz - annyira aranyosan mondta

-Nekem se a pénzed még is fizettél - túrtam a hajába lassan és úgy húztam újra egy csókra, amit viszonzott és a fürdőbe sétált velem együtt

-Megőritesz ugye tudod? - ültetett a csap szélére

-Reméltem - kuncogtam

-Igen? - vette le a pólóját és újra közel lépett hozzám - Mennyire remélted? - csusztatta fel a szoknyám alját így a combom kilátszodott

-Amennyire te őritesz meg engem - hagytam hogy szép lassan lehúzza a ruhát, majd arrébb lépve teljesen végig mért és egy hucut mosoly ült ki az arcára

꧁Az életem a zene és Ő꧂Onde histórias criam vida. Descubra agora