Eldarya eseményeinek gyűjteménye [Befejezett]

2022 Valentin nap - Nevra

Akire, a succubus visszatért Eel békés földjére és magával hozta a... legyőzhetetlennek tűnő vágyat. Őrzőnk és a Főhadiszállás többi hölgy tagja mindent elkövet annak érdekében, hogy a csábító démon asszonyságot valahogy visszaverjék. Ehhez amuletteket készítenek. A kőszív amulettje a használóját ellenállóvá teszi a succubus ármánykodásaival szemben. A démonnal szembeszálló ifjú titánok, Nevra, Lance, Mathieu és Lefitan is kapnak egy-egy amulettet, majd elindulnak, hogy leszámoljanak a kéjenc démonnal. A küldetés napokig eltart, mi magunk pedig a főhadiszállás biztonságában várjuk egyre türelmetlenebbül szívünk választottját.

Késő este volt, mikor hírt kaptunk a fiúk visszatértéről. Azt pletykálták, hogy épségben - bár kissé összezavarodva tértek vissza a küldetésről. Sokáig strázsáltam az előtérben, hátha felbukkan Nevra, de a várakozásom nem hozott eredményt. Már majdnem éjfélt ütött az óra, mikor úgy döntöttem, hogy a hiábavaló várakozás után visszatérek a szobámba. 

A kihalt folyosón hirtelen egy sötét alakot pillantottam meg a szobám ajtaja előtt. Egy pillanat elég volt, hogy felismerjem. Ébenfekete haja és hegyes fülei bármikor elárulták. A szívem majd kiugrott a helyéről meglepődöttségemben, Nevra a szobám előtt várakozott. 

Egy apró, megkönnyebbült sóhaj tört elő belőlem és gyorsan átöleltem. Nevra szíve erősen dobogott, mélyen beszívtam bőrének férfias illatát. Reszketeg ajkaival nyakam legeldugottabb zugát is érintette milliónyi csókjával.

– Hogy érzed magad? Működött az amulett? – kérdeztem csendesen.
– Nos... Eleinte igen – felelte a vámpír fülig pirulva. – Már majdnem legyőztük a succubus démont, mikor az amulett hirtelen összetört.

Egy pillanatra elhallgatott, majd szorosan magához ölelt. Milliónyi zavarba ejtő kép jelent meg lelki szemeim előtt, de Nevra mintha olvasott volna a gondolataimban. – Ennek ellenére mindannyiónknak, sikerült felülkerekednie a démon által keltett vágyódáson – súgta a fülembe megnyugtatólag. 

Nagy kő esett le a szívemről, aztán libabőrös lettem. Nevra hegyes szemfogát éreztem a torkomon, a vámpír élesen beszívta a levegőt, majd felegyenesedett. – Gondolom jobb lenne, ha vennék egy hideg zuhanyt, hogy észhez térjek, aztán... visszatérhetünk erre – hangja kissé megremegett. És bizony a szívem is beleremegett. Elmosolyodtam, gyorsan kinyitottam a szobám ajtaját, ujjaink összefonódtak és az ágyamhoz vezetettem őt. 

A vámpír hirtelen elhátrált tőlem, a szemében láttam a beszűrődő holdfényt várzslatosan megcsillanni, gyorsan megszabadult a ruháitól. 

– Szeretnélek a karjaimban tartani! Szeretném érezni a bőröd az ajkaim alatt – rebegte.

A tekintetét látva azt hiszem sikerült megértenem, hogy miféle hatalma lehet a démonnak mások felett. Nevra szívéhez utat talált a succubus hatalma a kőszív amulett nélkül. Egy belső hang, talán a saját belső démonom egyre izgatóbbnak találta a helyzetet. 

Száját a combom belső felére tapasztotta, hirtelen egy apró sikoly tört elő a torkomból, olyan régóta vártam már erre a pillanatra. 

Szabad utat hagytam Nevra vágyainak, azt akartam, hogy újra az övé legyek... De ahogy testeink egyesültek, Nevra egy pillanat alatt megváltozott és... elaludt.

A küldetés fáradalmai és a hatalmas, túlcsorduló érzelmek miatt lehet – gondoltam. Aztán nem is firtattam tovább, addig amíg a karjaiban tölthetem az éjszakát, mindegy...

(Ez egy alkalmanként igaz történet, az eseményben csak belső monológok és dialógusok vannak, de átiratként -sokkal- kevésbé átadható az egész. Kb annyi érzelem lenne itt, mint egy home stúdióban szinkronizált NDK-s hangalámondásos filmben, ahol a késő ötvenes Pista bácsi volt a szinkronja a tizenéves lánynak és a lány szívszerelmének is. És néha belehallatszik, ahogy Ica néni a kutyával játszik...

Hogy mennyire kínos vagy sem a sztori azt mindenki döntse el maga. Sajnos nem volt olyan opció, hogy a lány oldalba böki a romantikus vámpírt, hogy ne tessék már bealudni)

Köszönöm a figyelmet,

LilyanaRed