Eldarya eseményeinek gyűjteménye [Befejezett]

2022 Valentin nap - Lance

Akire, a succubus visszatért Eel békés földjére és magával hozta a... legyőzhetetlennek tűnő vágyat. Őrzőnk és a Főhadiszállás többi hölgy tagja mindent elkövet annak érdekében, hogy a csábító démon asszonyságot valahogy visszaverjék. Ehhez amuletteket készítenek. A kőszív amulettje a használóját ellenállóvá teszi a succubus ármánykodásaival szemben. A démonnal szembeszálló ifjú titánok, Lance, Nevra, Mathieu és Lefitan is kapnak egy-egy amulettet, majd elindulnak, hogy leszámoljanak a kéjenc démonnal. A küldetés napokig eltart, mi magunk pedig a főhadiszállás biztonságában várjuk egyre türelmetlenebbül szívünk választottját.

Késő éjjel hallottam először a főhadiszállás lakóitól, hogy a fiúk küldetése sikerrel járt és visszatértek. A lábaim remegtek a félelemmel vegyes izgalomtól. Összezavarodtak, felkavaró küldetés volt, legalább épségben vannak. Ilyen kifejezések ütötték meg a fülem, amiből nem sok jót lehetett sejteni.

Nagyon sokáig vártam az előtérben, hátha megpillantom Lance-t, szerettem volna mielőbb találkozni vele. Nem túl tolakodó módon, ezért nem szaladtam elé a kapukhoz, de a magam visszafogott módján igenis vártam a találkozást. Az eredménytelen várakozással és igzulással töltött hiábavaló órák után végül úgy döntöttem, hogy visszatérek a szobámba. Majd holnap felkeresem őt a saját szobájában.

A folyosón botorkálva észrevettem egy alakot a szobám ajtaja előtt. A fény ezüstös fényben csillant meg vállvértjének fém részein, és kék ragyogás vonta körbe az abból meredező tüskéket. Alig hallható sóhaj szaladt ki a számon. Ez Lance!

Alig hallható, de Lance meghallotta, ahogy felém fordult elvesztem kék szemében. Egy percnyi habozás nélkül vetette rám magát. Nagyon meglepett, erre egyáltalán nem számítottam. Lance kimért, kissé távolságtartó... olyan, aki tudatában van annak, hogy ő az egyik gárda vezetője és ennek megfelelően mindig vééééégtelen bölcsességgel mond mindent. Mintha az új énje egy szerencsesüti mondástárából állna. 

Ehelyett itt volt, körülöttem. Szorosan magához ölelt és forrón csókolt.  

– Hé! Jól vagy? Működött az amulett? – szabadítottam ki magam az öleléséből a folyosó közepén. Szokatlan volt ez tőle, azt hiszem nem akarta volna, hogy így lássanak minket. 

Az aggodalom árnyéka vetült a homlokára. – Elnézést – mormolta kimérten. – Működött az amulett. Eleinte. – A hatásszünet gyilkos volt. Az idegeim pattanásig feszültek. – Már majdnem végeztünk, mikor megsemmisült. Ez a démoni lény pedig – pillantott a mennyezet felé, azt hiszem azért is, hogy elrejtse mennyire zavarba jött. Vagy mert kereste a megfelelő szavakat. – Olyan különös késztetéseket ébresztett bennünk – fejezte be mondatát kissé mesterkélten, aztán elmosolyodott. – A végén nem mi húztuk a rövidebbet – zárta le különös csattanóval és közben a keze a derekam felé csúszott. Aztán megállt. 

Ajkai vad érzékiséggel tapadtak rám ismét. Apró sóhajok törtek elő belőlem harapásba hajló csókjai nyomán. Mígnem az érzelmek és a meglepettség hevében a kelleténél hangosabb lettem.

–  Szerintem elmegyek zuhanyozni, az egy kicsit lehűtene – mondta kijózanodva. – Esetleg lenne kedved csatlakkozni? – dobta be a kérdést mintegy mellékesen. 

– Ez elég egyenes kérdés volt –  mosolyogtam a nyakamat dörzsölve. 

A kék szemében megláttam a succubus bűvöletét. Megértettem, miféle hatalma lehet a démonnak mások felett. Lance szívéhez utat talált a succubus hatalma a kőszív amulett nélkül és teljesen felkorbácsolta benne ezeket a különös késztetéseket.