Eldarya eseményeinek gyűjteménye [Befejezett]

2022 Valentin nap - Leiftan

Akire, a succubus visszatért Eel békés földjére és magával hozta a... legyőzhetetlennek tűnő vágyat. Őrzőnk és a Főhadiszállás többi hölgy tagja mindent elkövet annak érdekében, hogy a csábító démon asszonyságot valahogy visszaverjék. Ehhez amuletteket készítenek. A kőszív amulettje a használóját ellenállóvá teszi a succubus ármánykodásaival szemben. A démonnal szembeszálló ifjú titánok, Leiftan,  Lance, Nevra, és Mathieu is kapnak egy-egy amulettet, majd elindulnak, hogy leszámoljanak a kéjenc démonnal. A küldetés napokig eltart, mi magunk pedig a főhadiszállás biztonságában várjuk egyre türelmetlenebbül szívünk választottját.

Késő éjjel hallottam először a főhadiszállás lakóitól, hogy a fiúk küldetése sikerrel járt és visszatértek. A lábaim remegtek a félelemmel vegyes izgalomtól. Összezavarodtak, felkavaró küldetés volt, de legalább épségben vannak. Ilyen pusmusokat hallottam, amiből nem sok jót lehetett sejteni.

Nagyon sokáig vártam az előtérben, hátha megpillantom Leiftant, szerettem volna mielőbb találkozni vele. Nem túl tolakodó módon, ezért nem szaladtam elé a kapukhoz, de a magam visszafogott módján igenis vártam a találkozást. A percek elnyúltak, órákba fordult a várakozással töltött idő, mialatt egy belső hangot kerestem. Reméltem, hogy én is tudom őt érezni, nem csak ő engem. 

Eszembe jutott milyen kellemes szobája van, aztán felvillanyozódtam és a szobájához siettem. 

Az ajtót nem zárta be. A szívem a torkomban dobogott. Ott állt előttem, kócosan, a ruhái egy része a padlón hevert, talán fürdéshez készült, de ahogy találkozott a tekintetünk minden megváltozott és rögtön a karjaimban találtam. 

A megnyugvás érzése elárasztott, meztelen mellkasához simultam, miközben Leiftan ujjai gyöngéden túrtak a hajamba.

– Gyengének tűnsz – suttogtam. – Működött az amulett? 

– Nem igazán, sajnálatos módon nem igazán – rebegte miközben egy nyugtató csókot lehelt a hajamra. – Összetört, még mielőtt sikerült volna legyőzni Akirét. Utáltam az érzést, amit az átkozott succubus keltett bennem...

Ahogy mesélte a történetet és elképzeltem mit érezhetett, mintha sikerült volna ráhangolódnom az érzéseire, elöntött a forróság. Leiftan ujjai kétségbeesetten kapaszkodtak a hajamba, a másik keze lefele vándorolt a testemen. Egy sokkal forróbb rész felé. 

– Éppen zuhanyozni készültem, reméltem, hogy az véget vet ennek a kínzó érzésnek. Viszont ha szeretnéd eltekinthetek ettől a szándéktól – hümmögte elhaló hangon, szája szélén mosoly bujkált és megcsókolt.

Éreztem a vágyódást, ami a szívében lobbant és ez a kínzó vágy elért engem is. Teljesen egymásra hangolódtunk.  

Ragyogó zöld szemében megláttam a succubus bűvöletét. Megértettem, miféle hatalma lehet mások felett. Akire olyan könnyedén csavarta az ujja köré a férfiakat, kihasználva a vágyaikat. Ez alól pedig Leiftan sem volt kivétel. Hiába mutatta, hogy mennyire higgadt, mennyire felsőbbrendű, hűvös... szinte isteni entitás. A vágyak démona még benne is különös érzéseket tudott kelteni.

Be kell ismerjem, volt ebben valami nagyon izgató. 

Újabb és újabb csókokat váltottunk, előbb csak finoman, éppen érintettük egymást. Aztán egyre hevesebben.

– Számomra te vagy a legfontosabb – fejtette le rólam a felsőmet –, mindig csak rád tudok gondolni. Te vagy az egyetlen, aki igazán számít, mindig is te voltál – csókolt meg újra. Hihetetlen szenvedéllyel szabadított meg a ruháimtól. 

Libabőrös lettem, ahogy mögém lépett és hirtelen megéreztem a bőrömön éjfekete szárnyainak cirógatását. 

Szorosan ölelt, de nem akartam elszaladni tőle. Nem féltem. Felé fordítottam a fejem, hogy egy újabb csókban forrjunk össze. 

Abban a pillanatban az övé akartam lenni. Azt akartam, hogy igazán önmaga legyen és igazán csak az enyém, még ha ez önző is csak erre vágytam. Ő pedig elengedte a saját félelmét – hisz azért fogott egy pillanattal olyan szorosan –, és átengedte magát az érzésnek.

Ahogy  a teste az ágyhoz ért, hirtelen mély álomba zuhant. 

A küldetés fáradalmai és a hatalmas, túlcsorduló érzelmek miatt lehet – gondoltam. Aztán nem is firtattam tovább, addig amíg a karjaiban tölthetem az éjszakát, mindegy...

(Ez egy alkalmanként igaz történet, az eseményben csak belső monológok és dialógusok vannak, de átiratként -sokkal- kevésbé átadható az egész. A történetvezetésében itt még jobb kihívásokkal szembesülhettem:

"Úgy döntöttem, hoyg meglátogatom a szobájában..."

Majd nem sokkal később jön az alábbi szöveg: 

Az ágyamba kerültünk, mikor Leiftan hirtelen elaludt.

De mikor is váltottak szobát? Az őrző szobája még a képeken is más. Ez abszolút Leiftané végig. Vagy az Őrzőnk belejött Leiftan kisajátításába, és már az ágykeretre is felírta tollal a nevét, hogy az is az övé...

Természetesen az illusztráción is Leif szobájában vannak, a plafonnak van ilyen csillagmintája :) )

Köszönöm a figyelmet,

LilyanaRed