Részegek voltunk? Nem, csak idióták! (Marics Peti ff.)

Egy elcseszett Valentin nap

Éppen hazafelé tartottam, mikor megpillantottam egy fehér BMW-t az autópálya külső sávjában. Félreálltam, hogy megnézzem tudok-e segíteni. Mikor megláttam, hogy a jármű tulajdonosa nem más, mint Marics Peti, akkor kicsit elámultam, viszont hamar magamhoz tértem és odaléptem.

- Szia. Tudok segíteni? - kérdeztem tőle.

- Szia. Ami az illeti kiszúródott az egyik gumi, viszont nincs nálam pótkerék. Ha tudnál adni egyet, azt nagyon meghálálnám - hadarta el.

- Milyen kerék kell?

- Pirelli.

- Szerencséd van, pont van nálam egy - mondtam, miközben a kocsim felé vettem az irányt.

Kivettük, majd odavitte a kocsijához. Elkezdett szerelni, én pedig nekidőltem az autónak és vártam.

- Tényleg, köszi, hogy nekem adtad - hálálkodott miközben szerelt. Amúgy, hogy hívnak?

- Nincs mit, nekem most nincs szükségem rá, ellentétben veled. Boglárka, de mindenki Boginak hív.

- Nem akarlak feltartani Bogi, nyugodtan menny haza.

- Köszi, de megvárlak. Úgy is tartozol nekem.

- Igen? Mármint, igen. Ömm, mire gondoltál?

- Nem tudom, de kitalálok valamit.

Ő tovább ügyködött az autón, még én azon tanakodtam, hogy mit kérjek tőle. Közben Bence is elhaladt mellettünk. Kicsit fura volt, de nem lepődtem meg. Pár percre rá pedig Tomi parkolt le mellénk.

- Hát te? - kérdezte Petitől a kocsiból.

- Hagyjad, menjél! - intett a kezével.

Tomi végrehajtva a parancsszót visszagurult a másik sávra. De még jóformán el se tűnt, máris megcsörrent Peti telefonja.

- Nem hiszem el, hogy nem hagyják az embert lerobbanni - motyogta az orra alatt, majd felvette a telefont.

Összesen pár percig tartott a hívás, de többször is elhangzott: a nem, az igen és a kocsi szó.

- Ki volt az? - kérdeztem miután letette.

- Bence, megkérdezte mi van velem - felet, de közben visszafeküdt a betonra.

- Aha.

- Amúgy te tudod, ki vagyok? - kérdezte, kis idő elteltével.

- Persze. De amúgy ki az a 10 és 20 közötti lány, aki nem tudná?

- Nem tudom.

- Speciel, mondjuk én, de az most mindegy - nevettem.

- Miért, hány éves vagy?

- 21, megkérdezném tőled is, de tudom a választ.

- Még a végén kiderül, hogy egy őrült rajongóval futottam össze.

- Kitudja? - húztam fel a vállamat.

Majd mindketten röhögő görcsöt kaptunk.

- Amúgy én kész vagyok, és ha neked is oké, akkor mehetünk - mondta, miközben felült.

- Hova?

- Hova szeretnél? - kérdeztem vissza.

- Leginkább haza, de gondolom, te máshova szeretnél.

- Nekem, rendben van, ha hozzád megyünk.

- Akkor mutatom az utat. De az előre leszögezem, hogy semmi szex.