Részegek voltunk? Nem, csak idióták! (Marics Peti ff.)

Reggeli rohanás

- Életem, kelj fel - súgtam Bogi fülébe.

- Nem - jelentette ki majd átfordult a másik oldalára.

- De azt mondtad, hogy ma dolgozni mész - érveltem tovább.

- Miért, mennyi az idő? - kérdezte.

- 8:24 - feleltem a telefonomra pillantva.

- Basszus, elkések! - kiáltott fel.

Majd hírtelen kipattant az ágyból, ezzel a szívbajt hozva rám.

- Mit vegyek fel? - érdeklődött még a szekrényében turkált.

- Így is úgy is jól nézel ki. De mivel a suliba mész, ne vidd túlzásba. Valami ing és farmer szerintem jól állna - osztottam meg a véleményemet.

- Akkor ezt veszem fel - mondta majd elővett egy virágmintás felsőt és egy fekete nadrágot.

- Vagy vedd fel ezt - dünnyögtem félhangosan.

- Mit mondtál?

- Semmit. Csak azt kérdeztem mikorra kell beérned.

- Miért elviszel? - kérdezte, most már a fürdőből.

- Ha szeretnéd - kiabáltam vissza, de már elindultam felé.

- Azt se tudod, hol dolgozom - ordította.

- Nem, de gondolom, majd elmondod. Amúgy meg itt állok az ajtónál, úgyhogy nem kell ordítanod.

- De akkor elviszel? - tudakolta, most már normális hanggal.

- Persze, csak előbb még lezuhanyozok, ha neked is oké.

- Gyere, addig én eszek valamit - mondta kilépve az ajtón.

Én lezuhanyoztam ő pedig megreggelizett. Valamint adott nekem is egy almát, azzal a szöveggel, ha éhes vagyok, megehetem. És elmondta, hogy hova kell mennünk.

Elég érdekesen bámulták a fehér BMW a suli parkolójában, de őszinte leszek, pont leszartam. Bogi kapatant a kocsimból, megköszönte a fuvart, majd berohant az épületbe.

- Nők - dünnyögtem, miközben kifelé tartottam a parkolóból.