Van még benned fény

XXVII. A megújulás kezdete

Aizawa behívott az irodájába, mondván, hogy fontos dologról van szó. Semmi kedvem nem volt csevegni, ugyanis helyet kerestem a képeknek. De, hát mit volt mit tenni, ha hívnak, akkor menni kell.
- Gyere be. - szólt ki a férfi, miután kopogtam.
- Aizawa. - nyitottam be, biccentve.
- Szia Izuku. Kérlek foglalj helyet. - mutatott az előttem álló székre.
- Miről szeretett volna beszélni? - kérdeztem, mikor helyet foglaltam.
- Megjöttek a röntgen eredményei. - itt egy kis szünetet tartott. - Találtunk egy chip-et a jobb pitvarodnál. Találtunk egy amerikai orvost, aki kisebb-nagyobb áldozatokkal, de el tudná távolítani a szervezetedből.
- Mik az áldozatok? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Vagy halál vagy rövidebb élettartam.
- Nem fogok meghalni. A rövidebb életbe meg szintén nem halok bele. Vállalom! - jelentettem ki határozottan.
- Gondoltam, hogy ezt mondod. Két órád van lelkileg és fizikailag felkészülni. Mehetsz. - intettem és kimentem. Mūtét, mi? Sok sikert.

*Aizawa nézete*

Nagyot sóhajtottam, miután Izuku elhagyta az irodát. Tisztában van vele, hogy mire vállakozott.
- Hello Aizawa! Izuku nagyon elégedettnek nézett ki, amikor összefutottam vele a folyosón! Yeah! Gondolom akkor belement a mūtétbe! - rontott be Hizashi.
- Nem tévedsz. Valóban elfogadta a beavatkozást. - sóhajtottam egyet ismét.
- Valami baj van?
- Rossz megérzéseim vannak a dologgal kapcsolatban.
- Szóval félted. - vigyorgott szélesen.
- Persze, hogy féltem! Senki nem nőtt még úgy a szívemhez, mint ez a fiú. Aranyos, kedves és jóképességū. Kár lenne érte.
- Szereted?
- Hogy? - kaptam rá értetlen tekintetem.
- Szereted? - ismételte meg a kérdést.
- Azt hiszem...
- Szerelemből? - hatalmasra tágultak a szemeim a kérdés hallatán.
- Te hülye vagy?! A diákom! Nem vagyok belé szerelmes! Hagyjál már a hülyeségeiddel! - álltam fel az asztaltól idegesen.
- Rendben, bocsánat! Nem kell így felkapni a vizet! - emelte fel a kezét.
- Ekkora hülyeséget kérdezni! - hallottam egy ismerős nevetést az ajtóból.
- Izuku! - kiáltottunk fel egyszerre Hizashival.
- Itt hagytam a telefonom. Gondoltam visszajövök érte. - lépett beljebb.
- Oh. - és ekkor megpillantottam a székben hagyott telefont. - Parancsolj! - nyújtottam át neki a szóban forgó tárgyat.
- Köszönöm! - már indult volna kifele, mikor utána szóltam.
- Mennyit hallottál?
- Maradjunk annyiban, hogy eleget. - húzta gonosz mosolyra ajkait, majd elhagyta az irodát.
- Te fogsz előbb megölni vagy ő? - nézett rám kínosan mosolyogva a szőke férfi.
- HIZASHI!!!! - kiáltottam teli torokból.

*Izuku nézete*

Amikor a koli felé tartottam, összefutottam Present Miccel. Mivel érdekelt, hogy miről beszéltek (és amúgyis ott hagytam a telefonom) így visszamentem és végig hallgattam a beszélgetést. Miért hiszi azt, hogy Aizawa szerelmes belém? És, ha így is van... Miért nem mondta el?! Jó, oké! Tudom, hogy hülyeséget kérdeztem, mert ez nem ilyen egyszerrū, de akkor is zavar. Mármint... Tudja, hogy mennyire bízom benne és nem hinném, hogy ezt nem viszonozná. Áh! Lehet, hogy hülyeség volt megbízni benne? Lehet, hogy nem is kellett volna bele mennem ebbe az egészbe? Vagy csak Present Micnek ment el az esze... Aizawa válasza megnyugtatott.
- Ekkora hülyeséget kérdezni! - nyitottam ki az iroda ajtaját nevetve.
- Izuku! - kiáltotta a két férfi egyszerre, ami meglepően vicces volt.
- Itt hagytam a telefonom. - mutattam a székben heverő tárgyra.
- Oh. Parancsolj! - adta oda a keresett tárgyat.
- Köszönöm. - már épp indultam kifelé, amikor Present Mic megragadra a karom.
- Mennyit hallottál? - nyugtalan volt a tekintetük és a hangjuk, ami ismét mosolyt csalt az arcomra.
- Maradjunk annyiban, hogy eleget! - nevettem fel jóízūen és gonosz mosolyra húztam ajkaim.
- HIZASHI!!! - ennyit hallottam, mielőtt ismét elindultam. Most nem a koli, hanem az egyik bolt felé vettem az irányt, hogy vegyek egy kisebb parafa táblát, amire kitūzhettem a három képet, amit kaptam.

Miután beértem a koliba, kerestem egy helyet a falon, ahová feltehetném a szerzeményem és rá a képeket. Végül az ágyam fölé akasztottam, mert máshol nem mutatna jól. Tevékenységemet telefonom rezgése szakította félbe. A mūtét! Teljesen megfeletkeztem róla! Rohanva kapkodtam össze a cuccaimat és ilyen tempóban mentem a koli bejáratához. A kocsi, ami a kórházhoz visz minket már ott volt, Aizawával és Present Miccel együtt.
- Elnézést a késésért! - álltam meg lihegve a kocsi mellett.
- Szállj be és induljunk. - beszáltam és elindultunk. Én ültem középen, a két oldalamon meg a két tanár.
- Present Mic? - fordultam a megszólított felé, aki érdeklődve nézett rám.
- Igen?
- Ha én megmentek valakit azáltal, hogy türtőztetem magam és nem ölöm meg, akkor az fejlődésnek számít? - kérdésemet hallván hatalmasra kerekedtek szemei.
- Ha rólad van szó, akkor igen... Amennyiben másról, akkor az vagy normális vagy visszafejlődés. De miért érdekel?
- Ja csak kíváncsi voltam. - vontam vállat.
- Megjöttünk. - állt meg az autó egy kórház előtt.
- Elfognak altatni? - néztem fel Aizawára.
- Valószínūleg.
- Oké, miről nem tudok? - értetlenül nézett rám. - Tudom, hogy van valami, amit nem mondtatok el. Ennyire ne nézzen hülyének. - forgattam meg szemeim.
- Nem fontos.
- Akkor biztso meghalok. Remek. - sóhajtottam fel fáradtan.
- Én ilyet nem mondtam.
- De azt sem, hogy életben maradok.
- 50-50% esély van mindkettőre. Nem tudjuk, hogy mi lesz...
- 50-50%? Szóval akkor leállítják a szívem. - estem egy pillanatra gondolkodóba.
- Honnan tudtad?
- Hahó! Profi gyilkos vagyok! Nem rémlik?! Mindent tudok az emeberi testről! - lengettem meg a kezem a szeme előtt.
- Jól van. Csak kérdeztem.
Hamarosan elértünk a mūtőbe, ahol már az orvos várt.
- Jó napot! - köszönt vígan az orvos. Mivel angol az anyanyelve, így volt egy ilyen fura akcentusa, ami enyhén viccessé tette a beszélgetést.
- Napot. - köszöntem vissza flegmán.
- Á! Hát itt a gyermek. - mosolygott rám kedvesen. - Dr. Watch vagyok.
- Midoryia Izuku. - biccentettem egyet.
- Kérlek ülj fel az asztalra. Szeretnék egy rutinvizsgálatot végrehajtani a mūtét előtt.
Miután ezzel megvoltunk kezdődhetett a mūtét. Flefeküdtem az asztalra és az arcomra tettek egy maszkot, amibe altatógáz volt. Lassan elálmosodtam és lehunytam a szemem.

EikoSaki oldalán megtaláljátok a történet leírását valamint az első 26 fejezetet!

Ha valami problémád van a könyvel, esetleg kérdezni szeretnél, írd meg commentben!Hamarosan folyt. köv.
Egyetek sok zserbót és puszi a pocitokra!