Keringünk az atmoszférában, pontosabban te keringsz, de nem is ott hanem a fejemben.
Késként vágsz belém egy csíkot, de nem is bőrömbe hanem egy gomolyfellegbe.
Artikulátlanul beszélsz velem, vagy egyedül, kizárólag kettesben.
Felejtsük el a múltat, ez a jelen mégis izgalmas ahogy a ködfelhő a homlokomat perzselte.
Volt az a nap, novemberben, oly nagyon régen, azt éreztem igazán vagyok szeretve.
