Elkezdett kihullani a hajam, a fésűmön ragadtak a szálak, itt az idő hogy a tükörtől odébb álljak.
Maradt a fejemen egy kopasz folt, egy ujjhegynyi, de szerencsére el tudom még rejteni.
Elkezdtek kiesni a fogak a számból, néhány az éjszaka során szorult a torkomba, vért köhögve köptem őket a padlóra.
Elkezdett romlani a látásom közelre, annyit néztem az arcodat hogy nem tudom elképzelni magam a jövőben.
Elkezdtem félni a magánytól, hogy itt hagysz engem, s nem húzol vissza a halálból.
Te szép, te minden, te megismételhetetlen csoda, te isten ostora.
