A nevem Hana. Kim Hana.
Egyedül élek Keszthelyen.
A szüleim egy balesetben elhunytak még amikor 16 éves voltam.
********************************
-Remélem egy másik életben találkozunk- ekkor összeesett. Utolsó képkocka amit látott az Jimin volt és a...
Néha az ember csak arra vágyik ,hogy egy nyugis élete legyen. Vannak akik ezt nem kapják meg, úgy mint Hana. Gyerekkorában már depressziós volt szülei és még sok más miatt. Köztük ez okozta, hogy nem akart kiköltözni Koreába. Hanaról tudni illik, hogy a kiskora zűrös volt. 6 éves koráig, koreában éltek. Ott volt minden barátja és elkellett hagynia őket. Ez után nem igazán mentek el szülő hazájába. Magyarországon kezdte a sulit. Próbálkozott barátokat találni ,de a 21. század nem így működik. Elítélnek ha ferde a szemed, ha duci vagy, ha bármi féle tanulási gondjaid vannak, vagy a legrosszabb, ha nevelt gyerek vagy.
Ezek voltak a legföbb okai, hogy már kiskorában tönkre ment az élete. Na meg ott van az amikor meghaltak a szülei. Akkor már nem volt pici hisz 16 éves volt. Könnyebben feldolgozta de így is nehéz volt neki mert mindent megtudott velük beszélni.
HANA SZEMSZÖG
-Jennie akkor indulunk?? Én kész vagyok!- igyekeztem le az emeltről -Én már csak rád vártam-kezdte nyitni közbe az ajtót
Majd elimdultunk. Útközben csevegtünk erről is arról is.
-És.... nem vagy szomorú a baba miatt-tette fel a kérdést Jennie -Őszintén nem tudom. Nem szeretném, hogy apa nélkül nöljön fel. Majd ha veszem a bátorságot és oda megyek hozzá akkor majd utána jöhet szóba a gyerek.- fejtettem ki érzéseim pár mondatba bele foglalva
Gondolataim elkalandoztak egy teljesen más irányba. Vajon én is eszébe jutok még? Érdemes tovább küzdenem?
Idő közben meg is érkeztünk a kijelölt uticélünkhoz.
-Aztaaaa, ez szebb mint emlékeztem-tátottam el a számat a gyönyörtől melyet a szememmel láttam
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
-Inenn az egész várost belátni... najó, csak egy részét - kezdtem el nevetni
Időközben beugrott egy ötlet. Ha az az idő alatt amíg távol vannak a fiúk szerzek annyi bátorságot hogy odaálljak Jimin elé, akkor lehet róla szó ,hogy még sem élem le magányosan az életem. Meg elöbb vagy utobb kiderülne, nem?
Ötletem gondolatából barátnőm telefon csörgése rezzentett ki
-Hallo?-szólt bele apró készülékbe -Ohh... Szia Jimin-köszönt -Jól van majd veszek....-mondta unott hangon -Jó át adom. Szia-zavarta le ennyivel a beszélgetést majd rá is csapta a telefont
-Naaaaaaaa?? Mit mondott? -érdeklődtem
-Csíra mi érdekel annyira?-kérdezett vissza -Az hogy mit mondott- ismételten fel tettem a kérdésemet - Sok mindent-nevetett fel gúnyosan
-De bővebben!- emeltem fel hangomat egy kicsit -Jajhhh... jól van elmondom. Szóval azt mondta hogy ha jön egy csaj akkor mondjam oazt neki hogy nincs itt és ne us keresse többet.-zárta le mondandóját -Na és mit kell venned?- szerintem kezdem az őrületbe kergetni ennyi kérdéssel -Vajat és kiflit-kezdett el nevetni -Tuti nem ezt mondta-durcuztam be rajta -Tényleg nem ezt mondta-sütötte le a szemét -De nem mondhatom el - váltott át egyik pillanatról a másikra szomorúvá -De ha úgy se hozzám köthető?- szontyolodtam el egy kicsit -VÁRJUNK!-ugrottam fel a padról majd elkezdtem futni a házig. Ami meglehetősen nem a legjobb ötlet volt megkell vallanom.
20 percel késöbb
-Miért....rohantál...úgy....el?- vágodott le a lány a kanapéra lihegve -Bocsii-ültem le mellé majd kezembe véve a telefont olvsatam utána valaminek
-Mi olyan fontos?- nézte meg ténkedésem -Jajj te lány-dőlt vissza az ágyra ,fejrázva
-Ez lesz a B tervem-álltam fel majd mentem a konyhába
-Hidegen hagy-hallattszott mögülem halk susogása
Na hogy tetszett ez a rész? Milyen B tervről van szó? Kicsit élveztem az írását de még se annyira. Nem egészen így képzeltem el ezt a részt. Mindegy, hamarosan jön a könyv vége. Addig csak pár rész van hátra. Szerintetek mi lesz a vége? Szerintem 2-3 héten belül befejezem🫧
