Gyűlölve szeretni [CC.FF.]

ɴɪɴᴇᴛᴇᴇɴᴛʜ |ᴀ ɢʏɪʟᴋᴏꜱꜱáɢ ꜱᴢéᴛꜱᴢᴀᴋíᴛᴊᴀ ᴀ ʟᴇʟᴋᴇᴛ|

G Y Ű L ÖL V E  S Z E R T N I

19.

Felnőtt taralom! Gyilkosság és annak menetének részletes leírása!

Csak este ért be a városba, mikor a Nap már a horizont közelébe sem ólálkodott, s a Hold s annak csillagjai vették át az uralmat a kietlen égen. Meglátszott a városon, hogy hétvége volt. Az emberek zsúfoltságig megtömték a városcentrumot, zajt csaptak, részeges kiáltások hallatszottak a sikátorokból vagy a lepukkant kocsmákból. Sosem járt Forksban éjjel, de a látottak után nem is került fel bakancslistájára, hogy újra visszatérjen ide este, ám a mai nap eseményei úgy elvakították látását, hogy muszájnak érezte, hogy emberek között legyen. Nem félt attól, hogy ölni fog, tegnapelőtt evett, és éhséget egyáltalán nem érzett, így szabadon járhatott, kelketett a kicsapongani vágyók körébe. Azt az útvonalat követte, amit Rosalie-vel és Alice-el bejártak majdnem másfél hónappal ezelőtt, mást útvonalat amúgy sem ismert, és nem este akarta felfedezni a kevesebb, mint négyezer főt számláló város zegzugait. Megijesztették az ilyenkor lézengő emberek. Furcsálta, hiszen nappal Forks olyan barátságos volt, mintha mindenki barátságban lenne egymással, éjszaka meg mintha az egész elfelejtődött volna, és egy gonosz szellem irányítása alá kerültek volna az emberek egy része.

A főutcán sétált, egészen hideg volt már, ezért néhány szem megnézte magának, amiért egy kasmírpulóveren és egy fekete vékony nadrágon kívül nem volt rajta más. Az embereket amúgy is jobban érdekelte szépsége, s néhányan fel is fedezték benne a másfél hónappal ezelőtt futótűzként elterjedt pletyka főszereplőjét, avagy Carlisle Cullen barátnőjét, így páran oda is köszöntek neki, s Lia készségesen, minden erejét összeszedve köszönt nekik vissza a legbarátságosabban. Visszasírta azokat az időket, mikor még csakis, kizárólag hamisan, a férfi barátnőjeként volt tartva. Most a társa volt, de gyűlölte ennek a ténynek a léteztét. Gyűlölte, hogy szereti, leginkább azt gyűlölte, hogy gyűlölve szereti, s nem képes vele együtt élni. Hogy is tehetné, mikor neki emberi vérre volt szüksége a fentmaradáshoz!? Mégis hogyan legyen boldog életük, mikor, ha a Volturi megtudná azonnal közbe avatkozna, és nem csak a boldogan eltervezett életünknek lenne akkor vége, hanem az egésznek. Ezek a gondolatok mellé gúnyosan befészkelte magát az undor, amiért teremtője nem mondott semmit, nem figyelmeztette arra a tényre, hogy ő, Lia nem érez a férfi iránt mást, mint a köteléket, hagyta, hogy naivan beleszeressen abba, aki nem is a társa, s valódi társa, Carlisle ezért lelkileg szenvedhetett. Kiabálni akart, hegyeket arrébb tenni erejével, amiért vámpíri életében is ilyen kegyetlenül ellátta őt a sors temérdek mennyiségű problémákkal.

Szelte az utcákat, a végtelenségbe nyúló hepehupás járdavezetést, míg ezeken gondolkodva keseredettet el egyre jobban, gondolt vissza minden csókra, amit társától kapott, amire tudta, ha meghal az lesz az utolsó, amire emlékezni akar; a selymes ajkakra, melyek gyengéden és durván is szerették, de e kettőség adott Liának egy olyan élményt, melyet örökre a szívében hordoz majd. Félt az áprilistól is, mely rohamosan üldözte Liát, hiszen tudta, ha nem mutat érdekes képességet, akkor neki vége lesz, főleg, ha teremtője megtudja milyen mocskos dolgokat tett a Forksban eltöltött idő alatt. Liának fogalma sem volt, milyen mikor a férfinek összetörik a szívét, de az viszont biztos, hogy nem dicsérné meg Liát, amiért szenvedélyes éjszakéba fojtott hancúr részesévé vált, így vesztve el olyan régen tartogatott szüzességét.