Gyűlölve szeretni [CC.FF.]

ғɪʀsᴛ |Éʟɴɪ sᴢöʀɴʏᴇɴ ɴᴀɢʏ ᴋᴀʟᴀɴᴅ ʟᴇsᴢ|

~ G Y Ű L Ö L V E S Z E R E T N I ~

1.

Szerette a káoszt, ami minden délután uralkodott a reneszánszkori csarnokban. Élvezte a szenvedés hangjait, a törött csontok roppanásait, melyek zörögve érték el a márványpadló csillogó felszínét, az elhaló halálsikolyokat, mikor társai elvették az élet reményét valakitől, legyen az ember vagy vámpír.

Ő is odalentre vágyakozott, igazságot akart szolgáltatni, de a három vezető még nem látta jónak Lia eme vágyát. Így hát fent gubbasztott, könyökét a korlátra nyomta, és rátámasztotta öklére állát.

Hercegnőnek érezte magát, ahogyan a hatalmas vászonra pingált bibliai kép előtt állva (Ádám és Éva bűnbeesését ábrázolta a tiltott gyümölccsel) lenézett a kivégzettekre. Időközben visszanőtt hajából már csak egy tiara hiányzott, hogy tényleg hercegnőként fessen. Vörös haja édesen folyt szét kirívóan kivágott csipkés topján, a mélyen dekoltált fekete anyag éppen hogy csak takarta Lia dús kebleit, melyek közé szinte becsorgott a Volturi medálja. Lentebb se adott lejjebb; leopárd mintás nadrágja igézően kiemelte idomait és kis termete sem tűnt fel senkinek, hiszen állandóan magassarkúban flangált.

To-tá-li-san ellentéte, ahogyan halandó koromban öltözködtem. Merengett el a kivégzetteket nézve. És ez így nagyon is jól van. Gyűlöltem emberi életemet. A gyengeség, a kilátástalanság már a múltom, mostanra kőgazdag vagyok és sosem kell félnem, hogy egy szerencsétlen emberi nyavalya eltesz a Föld felszínéről.

A csarnokot újra megtöltötte a reménytelen könyörgés hangja, aztán teátrális csend után egy nyak roppant, egy fej gazdátlanul gurult a csempére. Lia szenvedélyesen belemarkolt a vaskorlátba, így legalább valamelyest érezhette, milyen elvenni egy bűnös életét.

A korinthoszi tartóoszlopokat, a törtfehér falakat átjárta egy látens erő, mely sugalltatta, hogy ebben az épületben a gonoszság uralkodik. Még a híres festők valódi képein lévő alakok is, mintha némán jajveszékeltek volna. A megrepedezett homlokzaton lévő öblös írás, mintha nagyobbak és kövérebbek lettek volna. Lia mellkasára nyomás nehezedett, aztán egy fuvallat megtáncoltatta vörös fürtjét és megkocogtatta vállát.

Sosem foglalkoztatta, mi lehet ez az erő, mely lelkiismeret-furdalást szeretett volna nála okozni. Lényegében azt is elfelejtette, mit jelent ez a szó. Szomorúság, fájdalom. Ezek a szavak lelkével együtt illantak egy testéből. Nem sok empátia maradt meg halála után, vámpírrá válása következtében a legtöbb érzelem kihalt belőle, Liát pedig taszította, hogy az érzelmeket újra megtanulja irányítani. Egyedül a szerelem, féltékenység és düh érzése maradt meg megállt szíve körvonalán.

Miután a Volturi végzett napi teendőivel, Lia lesétált a többiekhez. Barátságosan mosolyogtak rá, a gyermekkorban átváltozott szőke hajú Jane-nel összekacsintottak egyfajta baráti üdvözlésként. Nyolc hónap elteltével olyannyira lettek jóba, hogy Jane már fogadott húgának tekintette Liát, sőt Jane ikertestvére, Alec is kezdte megszokni, hogy újabb húgot kapott az élettől.