Vannak azok a pillanatok,
Mikor egy érdekes helyre vándorolok.
Amikor elképzelem
hogy itt vagy velem, s fogod kezem.
Néha talán meg is csókolsz,
Szorosan átölelsz és bókolsz.
Megadod azt az otthon-érzést,
Mitől nem kérdőjelezem életem létezését.
És hogy mi ebben a szomorú?
Az, hogy a ráeszmélés sanyarú.
Realizálni, hogy ez mind csak álom,
Hisz valójában személyedet sem látom.
Fogalmam sincs, te ki vagy
Úgy látszik a gondolataimmal van a hiba.
Szeretném, ha szeretnének
S téged végre meglelnélek.
Szeretném, ha mindez
Nem csak gondolat lenne, mint ez.
Ez a pillanat,
Mi most olyannyira elragad.
-2022.02.20.-
YOU ARE READING
verseim
PoetryEbben a kis gyűjteményben a "költeményeimet" osztom meg veletek, amelyek a legrandomabb helyzetekben pattannak ki, buksim óriási káoszából, s ezeket valamilyen okból kifolyólag úgy érzem le kell írnom. Jó olvasgatást!♡
