Ott ültem magányosan,
a vízcseppes ablak előtt,
és csak néztem,
újra gyülekeznek,
a nagy, borús felhők.
Szívemre bánat telepedett,
immárom sokadszor.
Árulásod újra megtör,
de kérdem én:
Hányadszor?
-2019.04.12.-
YOU ARE READING
verseim
PoetryEbben a kis gyűjteményben a "költeményeimet" osztom meg veletek, amelyek a legrandomabb helyzetekben pattannak ki, buksim óriási káoszából, s ezeket valamilyen okból kifolyólag úgy érzem le kell írnom. Jó olvasgatást!♡
