The Real...First Love? [Yunho Short Story]

Chapter 5 (End)

Ahogy vissza értünk az osztály elé, kiözönlöttek az osztálytársaink, majd a lányok felvilágosítottak, hogy testnevelésen szabad foglalkozás lesz kint.

-Csinim, gyere velem. - fogta meg a kezem Shin és rángatott el.

-Mi olyan sürgős? - kapta el a másik kezem Yunho. Ahogy megfogta a kezem elfogott a biztonság érzet.

-Megbeszéltük, hogy együtt lógunk most. - mondta Shin.

-Yeongja? - nézett rám kérdően Yunho. Ekkor Shin a fenekemre csapott.

-I-igen. - dadogtam. Ez után elrángatott. Egy elkülönített folyosóra.

-Yah! Te kurva. - vágott erősen a falhoz. - Hol voltál? - rúgott belém. - Ha? - tépte meg a hajam. - Yunhoval, mi? Neki egyből odadobod magad, mi? - a földre kerültem elég hamar. - Én is eljátszadoznék veled ám. - súgta a fülembe majd felhúzott és az ingemhez nyúlt. Ekkor már ellenkezni kezdtem, de kezeimet a falnak nyomta.

-Jó ég! - hallottam meg Yunho hangját. Egyből lelökte rólam és a földnek csapta és bele rúgott egyet, majd még egyet és még egyet. - Egyen meg a rák. Te szemét, gecci! - megfogtam Yunho kezét, mire abba hagyta. - Túlzás? - nézett rám. - Abba hagyjam? - megráztam a fejem, majd bólintottam. - Nem túlzás, de hagyjam abba? - bólintottam. Shin felállt és mi elcseverésztünk Yunhot akarta fejbe vágni, de elhúztam előle. - Kösz, babe. - kacsintott. Shin jóval gyengébb mint Yunho. Ne is kérdezzétek ki adta fel előbb és lépett le. - Fuss, csak te rohadék. - mondta, majd nevetni kezdett. Megfordult és már is nem volt olyan mosolygos. - Jól vagy? - ölelt át. Vissza öleltem. - Miért nem szóltál előbb? Ki kéne találnunk egy jelzést? Nem akarok, pont most flörtölni, de ez neked minden napos? Ugye nem? Mert olyan gyönyörű vagy.

-Befognád? - mondtam pirosan. - Nem minden napos. Ő csak egy tiszteletlen.... pöcs... - mondtam.

-Hívjuk mostantól Shin a pöcsnek. - mondta megsimogattam a haját.

-Olyan hülye vagy. - kuncogtam.

-Jobban érzed magad? - kérdezte.

-Mondhatni. Megígéred, hogy sosem érsz így hozzám? - dünnyögtem mellkasába.

-Soha? - kérdezte.

-Soha. - mondtam. Nyelt egyet.

-Hát jó... - simogatta a hátam szomorúan. Felkuncogtam. -Te ezen nevetsz?

-Igen. Mert aranyos vagy. - mondtam.

-Szeretnél kimenni levegőzni? Kérsz vizet? - kérdezte.

-Nem, de jó lenne kimenni a levegőre. - bólintottam. Megfogva a kezem húzott ki. Kiérve egyből Shin haverjaival találtuk szembe magunk, majd mögöttük Shinnel. Nyeltem egyet. Yunho nagy ívben kikerülte őket. Shin csak szarkasztikusan felnevetett.

-Mindig szólj, ha bántanak. Jó? - ültünk le egy padra.

-Jó. - mondtam.

-Megígéred? - nyújtotta kisujját. Bólintva kulcsoltam össze az ujjunk lepecsételve.

-Szuper. - adott egy puszit. Elpirultam, de bennem volt még a szánalom érzése.

-Sajnálom. - mondtam, ahogy könnyek gyűltek a szemembe és messzebb hajoltam tőle. Ekkor valaki hátulról megölelt.

-Kishúgócskám! - hallottam meg Hongjoongot. - Hogy vagy? - ült le mellénk. Nem tudtam, hogy tűntessem el könnyeim, így meglátta őket.

-Seonghwa? - kérdezte Yunho.

-Itt vagyok. - ült le a másik oldalunkra.

-Yeongja? Te sírsz? - kérdezte Hongjoong kezébe véve arcom.