The Real...First Love? [Yunho Short Story]

Chapter 1

Hellobello world! Yeongja vagyok, aminek a jelentése bátor gyermek. Na mindegy. Tizenhét éves vagyok és egy szörnyű gimnáziumba járok! A tanárok jók, az épület érdekes, de ami szörnyűvé teszik azok a fiúk. Elmondom mi van! Ez az iskola szeretettel vár külföldieket és félvéreket...mint én... Ez a része is szuper, de ahogyan átveszik a fiúk az amerikai szokásokat a lányokkal való flörtölésben... Van pár idióta, akit nem kedvelek, de a lányokkal jól kijövök. Tényleg! Barmikor kérhetek tőlük bármit és ez fordítva is így van. A másik érdekesség az iskolánkba, az az hogy megélte a háborúkat és én a régiségeket imádom! Igen szóval ez lennék én. Iskolába gyakran halkabb vagyok, de minden próbálok mosolyogni, emelett imádom a történelmet és a hasonló öltözetet, de nem csak az ázsiai tradicionálisra értetendő, hanem az Európaira és Amerikaira egyaránt.

Na jó, átmegyek az érdekesebb részekre, tudom, hogy mindenki Yunhot várja. Yunho az osztályunk egyik kedvenckéje. Vicces, helyes izmos és...hát mondhatni kedves. Nem beszéltem vele eddig szinte egyáltalán. Van egy legjobb barátja, aki eggyel alattunk jár, Jonghonak hívják.

Elfelejtettem mondani, hogy mi folyik az iskolánba. Három négy stílus fut és mindenegyiknek van egy vezetője, illetve kettő. Első, Hiphop, Wooyoung és San. Második, tradicionális, Hongjoong és a drága bátyjám Seonghwa. Negyedik, motoros, Yunho és Jongho. Végül pedig a két különcről a suliból sem szabad megfeletkezni, akik szinte nem tartoznak sehova. Az egyik az új fiú Mingi, aki a legjobb barátommá vált, mióta itt van. A másik Yeosang, akinek a szülei gazdagok és nagyon jóképű, csupa szív fickó. A hab a tortán, hogy mind a nyolc fiú jó barátok. Mingit úgy érzem lassan elveszik.

De vissza térve a lényegre! Itt volt az alkalom, hogy beszéljek Yunhoval és nem ártott volna jól kijönnünk hisz még egy fél évig vele kell majd dolgoznom. Mert a padtársam lett! És tessék, Yeongja megmerte tenni az első lépést. Köszönt!

-Szia. - mondtam.

-Oh, hali. - mosolygott.

-Hogy vagy? - kérdeztem.

-Jól és te? - kérdezte. Felcsillantak a szemeim mikor panaszkodás nélkül válaszolt és vissza is kérdezett.

-Én is. - mondtam. Nem volt most rögtön lehetőségünk tea partit tartani mivel folyt a matek óra. Kicsöngetés után le kellett mennünk az aulába vagy az udvarra, de mint mindenki én is az aulát választottuk. Az iskola belseje jó meleg. Tűrnöm kellett a fiúk tekintetét magamon, ahogy végig megyek a folyóson. Alig vártam, hogy Seonghwához és Hongjoonghoz érjek.

-Hé csini baba. - kacsintott rám az egyik külföldi. Alaposan végig mért, amiért össze húztam a pulcsim kényelmetlenül. Ekkor magam előtt megláttam Mingit. Ahogy megláttuk egymást vigyorogva ugrottunk egymásnak.

-Yah! Miért nem szóltál, hogy újra itt vagy? - szorongattam meg kuncogva.

-Meglepi! - vont vállat majd elnevette magát. Utána végig dumáltuk az utat a bátyjámék felé. Főleg ő, folyt belőle a szó. Humoros volt mint mindig. Meglátva a bátyjám elmosolyodtam. Eléérve ő kezdett egy öleléssel. Majd Hongjoong felkapott és megölelt.

-Ahh Seonghwa. Még mindig irigylem hogy ilyen cuki húgod van. - kocolta össze hajam Hongjoong. Felkuncogtam.

-Tudom. - mondta Seonghwa. - Ezerszer mondtad. - forgatta meg a szemeit.

-Na ne légy ilyen ribis. - kocoltam össze a haját.

-Kiégek rajtad. - mondta Seonghwa elnevetve magát. Leültünk melléjük Mingivel és hallgattam amiről beszélt a három fiú. Körbe néztem és láttam San és Wooyoung bandáján még az ő csapatukba volt egy fiú, aki egyfolytába engem méregetett. Ismertem már, vagyis a nevét tudtam. Próbáltam mindig figyelmen kívül hagyni, de nehéz volt főleg ha évfolyamtársunk és vannak órák, amik össze vannak vonva.

-Mingi, elmegyek inni, jössz velem? - löktem vállba halkan mikor Hongjoong beszélt.

-Baj lenne, ha maradnék? - megráztam a fejem mosolyogva, majd mentem is az autómatához.

-Hey, cicuskám. - hallottam meg Shin hangját. Olyan idióta neveket ad, szinte már nevetséges. Figyelmen kívül hagytam. Amikor beejtettem volna a pénzt az autómatába, akkor kivette a kezemből és a magasba emelte kezét, nálam pedig több pénz nem volt.

-Vissza adnád? - kérdeztem fáradtan.

-Egy menetért biztosan. - kacsintott.

-Ne hülyéskedj, add vissza. - húztam le a dzsekijénél és próbáltam volna kivenni a kezéből, de ő előre hajolt megpróbálva lesmárolni, de időben hajoltam így kikerülhettem. Kibillentem az egyensúlyomból, plusz még lökött rajtam egyet, amiért teljesen azt hittem esek egy nagyot háttal a talajnak. Ám helyette valakinek az izmos hátába hátaltam majd a lefejeltem. Ez a fiú megfordult és elkapott, én pedig néztem mint egy új szülőtt bárány és pislogtam Yunhora nagyokat. Felállított és maga mögé rántott, csak kinyújtotta a kezét előre szigorúan. Shin egyből a kezébe adta az érmém.

-Kösz. - mondta nevetve. - Milyet kérsz? - mosolygott rám.

-Csak egy vizet. - mondtam, még nem fel ébredve a történtektől.

-Jó. - adta a kezembe egy perc múlva nevetve.

-Melyik édességet szereted? - kérdezte ragyogó mosollyal.

-Mindegy. - mondtam. - Mindegyiket megeszem. - vett egy epreset a másik automatából és felém nyújtotta.

-Tessék. - mondta.

-Köszönöm. - vettem el és megvártam.

-Merre mész? - kérdezte.

-Ömm...azt hiszem a bátyjámhoz vagy a könyvtárba. - nyögtem ki nehezen.

-Oké, elkísérlek. - mondta. - Bár nem szeretek olvasni. - nevetett fel. Könyvtárban olvastunk, nagy meglepetés mi? De elég furán. Egymás kezébe nyomtuk a viccesebbnél viccesebb jeleneteket, így egymáson keresztül feküdve nevettünk.

-Ezt még olvasd el. - mondta egy kis csend után, mivel lecsesztek, hogy ki leszünk tiltva. Yunho hozzá rakta, hogy amúgy is ki van tiltva.

-Nem. - ráztam a fejem még mindig mosolyogva.

-Na.~ - mondta.

-Kiolvasom a könyvet. - vettem ki a kezéből.

-Ha bírod. - mondta.

-Te meg ezt. - vettem a kezembe egy másikat.

-Nem olvasok, biztos nem. - rakta fel a kezét. Kikölcsönöztem azt az egyet, aztán elmentünk az osztályunkba. Órákon nagyon elvoltunk Yunhoval. Nem tud megülni két órát nyugodtan, szóval utána sokat viccelődtünk. Úgy éreztem jobb padtársam nem is lehetne és végre valakivel az osztályomba közel fogok kerülni. Nem fog elülni mellettem és a közös munkákat nem egyedül fogom csinálni.

-Milyen órán vagyunk? - kérdezte.

-Sose tudod?

-Soha. - rázta a fejét.

-Irodalom. - ráztam a fejem rosszalóan.

-Képzeld nem is volt olyan rossz olvasni veled. - súgta ezzel a tanárnő agyára menve, mivel egyfolytába csak dumál.

-Örülök neki. Amúgy próbálok figyelni az órára. - mondtam.

-Értem. - mondta. Azt hittem csendben lesz, de ő nem. Dudolászni kezdett.

-Hol a kikapcsoló gomb? - nyomtam a homlokát. Erre felnevetett.

-Itt. - mutatott a szájára. - Ha megcsókolsz elhallgatok. - csücsörített.

-Haha. - löktem ki a székéből.

-Nem tetszenek ezek a póénok?

-Nem nevetettnek meg annyira. Egy jó szó vicc jobb.

-Mi történénik, ha elütnek egy matematikust. Nem számít. - mondta. Kicsit elnevetettem magam. Ezek után sorolta a vicceket pár ivó szünettel.