Caseus-Foramen

II. Fejezet - Az ünnepség

Mikor odaért Martha és Rob a parkba, szó szerint a vörösszőnyeghez, Rob megállt, kiszállt a kocsiból és csak annyit vett észre hogy fények milliói akarják kiégetni a szemét. Rengeteg újságíró és riporter volt a helyszínen, persze elkerítve a vörös szőnyegtől. Rob ajtót nyitott Martha-nak aki kecsesen kiszállt az autóból és megköszönte Rob kedvességét. Egymás mellet elindultak a vörösszőnyegen (előszőr Martha lépett rá, majd Rob követte). Az ünnepség a szabadban zajlott hiszen nagyon sok meghívott volt. Az egyik riporter mikrofonját ellopta egy sirály. Rob ezt észrevette és odament az elkeseredett riporterthez és azt mondta neki:

-Hölgyem! Lesz másik mikrofon, ne aggódjon.

-Köszönöm Uram! Nagyon kedves, de nem hiszem hogy el tudják kapni azt a madarat.

-Nyugalom asszonyom, mindjárt szólok valakinek és kerítek magának egy mikrofont. - mosolyogva mondta majd tovább sétált Martha-val.

Éppencsak odaértek a kapukhoz de a tábornok már várta őket. Nagyon feldúltnak tűnt ezért Rob csevelybe kezdett vele:

-Jó napot Jackson Tábornok Úr!

-Tiszteletem Mr. Gaunt! Hogy ityeg ezen a csodaszép napon? - mondta a tábornok, erőltetett mosollyal az arcán.

-Nagyon örülünk hogy ilyen szép idő van, tökéletes ehhez az ünnepséghez. Na de maga is jól érzi magát itt ebben a csodás parkban?

-Persze... Minden rendben... Csak tudja a légierőknél van két zászlóaljam már 3 hete, egy titkos bevetésen amiről nem beszélhetek, de sajnos nem sok mindent tudok róluk. Tudja aggódom.

-Minden rendben lesz. Hadd mutassam be önnek a helyettesemet Ms. Martha Gonbert-et!

-Örülök hogy megismerhetem Tábornok Úr! - mondta a lány.

-Részemről a megtiszteltetés hölgyem! - kézcsókot adott Martha-nak, majd folytatta mondandóját - Sokat hallottam magáról! Híres a biológiai tanulmányairól az egész NASA-nal.

-Köszönöm Uram! - elvigyorodott a lány. - De most már menjünk be, kezdődik az ünnepség.

Mielőtt be mentek a kapun Rob odanyújtott a tábornoknak egy levelet, amin ez állt: BIZALMAS!! A tábornok azt is megjegyezte hogy milyen formás lány ez a Martha, Rob-nak lenne is egy minimális esélye nála, majd elvigyorodott.

Mikor beléptek a kapun, meghallották az ezredesek hangját akik éppen vezényelték a felvonuló csapatokat. Az énekkar vagy 50-60 főből állt és mindegyiknek egy nagyon speciális, sajátos hangszer volt a kezében. A nézők csakúgy tolongtak több ezren jöttek el megnézni ezt a hatalmas eseményt. Rob-nak jött egy SMS a telefonjára amit egyből meg is nézett hiszen egy tudós emberei bármikor üzenhetnek hogy baj van. Az üzenetben ez állt: MNEKE LUNOZSHUT LEMEKKLE!!!! Egy titkosított számról jött, Rob gondolta hogy majd a rendezvény után megpróbálja ki elemezni hogy mit jelenthet ez és utánanézni hogy honnan küldhették. Mikor éppen el akarta rakni a telefonját szélsebesen elsuhant mellette egy szürke ruhás alak aki ellopta a telefonját. Rob körbe kérdezett:

-Önök is látták?

-Igen, nagyon szépek azok a felvonuló kocsik! - mondta Jackson tábornok.

-Tényleg... Gyönyörűek... - mondta Rob feszülten.

A fiatal kutatót megrázkódtatta az előbbi gubanc, de ezt az érzést el kellett rejtenie, hiszen élete és munkássága eddigi legnagyobb eseményén vesz részt. Gyorsan odament a kapuhoz és felhívta a kutató csapatát hogy az ünnepség ideje alatt fokozottan figyeljenek a Caseus-Foramen naprendszerre, mert nagyon rossz érzések fogták el. A tábornoknak is mesélt hogy mi történt az előbb, de ő azt állította hogy nem látott semmit. Mindenesetre megnyugtatta Rob-ot és szólt az egyik legjobb századosának hogy álljanak rá az ügyre a katonákkal akik éppen nem ott masíroznak az úton.

Az elnök éppen a nyitóbeszédét mondta amikor hirtelen gyülekeztek a felhők, de a meteorológusok egy órája még azt állították hogy a csapadéknak 0% esélye van a mai napon hogy essen. Minden esetre gyorsan mindenki előkapott egy esernyőt és kinyitotta, egy egész szép látvány volt távolról nézve, sokféle esernyő volt az ég felé állítva hogy megvédje gazdáját az esőtől. De volt olyan is akinek nem volt akkor a keze ügyében egy esernyő, ők felhúzták fejükre a csuklyájukat vagy bementek egy napernyő alá hogy ne ázzanak el. Mark Adjef, az elnök azon szerencsések közé tartozott akik akkor is birtokoltak esernyőt, szóval ő fogott egyet és pár perc után folytatta beszédét. Nem kell egy komoly beszédre gondolni, egy átlagos elnöki beszéd volt. A szokásos dicséretekkel és a jövőbeli ígéretekkel fűszerezve. Mivel már öreg, volt ütötte a 80-at, bottal járt hisz a lába már nem a régi. Mikor ment vissza folytatni a beszédét akkor majdnem elcsúszott a vizes lépcső miatt, de szerencsére sikerült megtartania magát.

Majd mindez után jött a NASA elnöke Gary Horatio aki üdvözölte azt az óriásian nagy tömeget ami összegyűlt aznap, majd ismertette a programokat. Mindezek után jött Rob kitüntetése. A színpadra szólította Rob-ot eszméletlen nagy tapsvihar tört ki a világhírű tudós feltűnésekor. A közönségben látható volt több európai, afrikai és ázsiai ország zászlaja lobogni az erős szélben. Az NASA és az USA elnökével együtt aláírták az új szerződését. A meglepetés amiről még Rob sem tudott az az, hogy kapni fog egy becsületrendi kitüntetést amiért ilyen elszántsággal és odaadással dolgozott a NASA-nál. Szinte elsírta magát örömében a 30 éves kutató, de próbálta visszafogni a kamerák miatt. Az egész országban nyomon követhette bárki otthonról hiszen egy ilyen nagy volumenű rendezvényt a tévében is közvetítették. A kitüntetés és az új szerződések átvétele után Rob elkezdte a beszédét: -Üdvözlök Mindenkit ezen a rendkívüli napon! Remélem mindenki jól érzi magát. Köszönetet szeretnék mondani a... PUFF! Hirtelen lekapcsolódott az összes lámpa így a felhőktől alig lehetett látni valamit. Úgy tűnt hogy elment az áram hiszen még a hangszórók is kikapcsoltak. Egyszer csak egy nagyon erős fényre lett figyelmes a nagy tömeg az egész park felett egy hatalmas repülő jármű jelent meg óriási fénnyel. Rákapcsoltak a tartalék áramforrásra és elnézést kértek a tömegtől, de most mindenkinek el kell hagynia a területet. A katonák kiterelték az összes civilt a parkból és arra kérték őket menjenek haza. Gary arra kérte a miniszterelnököt hogy menjen haza és rendeljen maga mellé legalább egy tucat katonát vagy biztonsági őrt, mert lehet hogy bekövetkezett az aminek sose kellett volna. Rob gyorsan körbefutott a parkban de sehol nem találta Martha-t.