Young // Vkook *BEFEJEZETT*

Ősz I.- Csak egy ártatlan puszi

Őszi szünetre a szüleim szerették volna (igazából nem volt választásom), hogy elmenjek velük egy négy napos útra, így az utolsó napomat Jung Kookkal boldoggá akartam tenni, viszont mikor meghallotta, hogy nem jövök egy pár napig, kikészült. Sírva rohant be a szobájába, én pedig ott maradtam a nappaliban Mrs. Jeonnal.

- Nagyon megkedvelt téged.- mosolyodott el.

- Én is őt, asszonyom.

- Menj be hozzá, hátha megnyugszik.- biccentett a szobája felé.

Kihúzva, kimért léptekkel sétáltam egyenesen hozzá, majd leültem az ágya szélére, míg ő a pàrnájába, hason fekve sírt. Lassan kezdtem el simogatni a hátát, mire megfordult, s beleült az ölembe. Vörös, kisírt szeme engem vizslatott, miközben finoman megtöröltem az arcát. Lágyan mosolyogtam rá, hiszen tudtam, hogy megnyugszik tőle.

- Hozok neked valami ajándékot, mit szólsz?- simítottam bársonyos tincsei közé.

- Milyen ajándékot, Tata?- szippantott fel.

- Amit csak akarsz.- suttogtam a fülébe, mire felkuncogott.

- Téged akarlak! Nye menj el, Tata!- rázta a fejét.

- Muszáj, Kookie. Nem szeretnék, de a szüleim nem engedik, hogy itt maradjak. Sajnálom, pici nyuszim.- döntöttem egymásnak a homlokainkat.

- Maradj!- sírt fel újra.

A szivem szakadt meg. Szomorúan ráztam meg a fejemet, hiszen nem volt túl sok választásom. Jung Kook csak sírt és sírt... Lehetetlen volt megnyugtatni.

- Hamar eltelik majd az a pár nap, ne félj!- pusziltam a hajába, mire ő a nyakamba hajolt és ott bújt hozzám.

Bizsergett az egész testem, annyira jól esett, hogy bújik. Ekkor realizáltam csak igazán, hogy mekkora hülyeséget tettem. Ide jöttem bébiszittelni Jung Kookot, egy már négy éves gyereket és képes voltam ilyen érzéseket táplálni iránta? Pontosan ezt tettem. A szemeim kikerekedtek, hiszen akkor még nem gondoltam bele mit is teszek. Lassan toltam el magamtól Jung Kook-ot, s óvatosan hintettem egy puszit a szájára.

A mellkasom fel akart robbanni, annyira vert a szívem, s annyira rettegtem a reakciójától. Szerencsére szinte egyből vidám lett. Ezek szerint szereti a puszikat. Hiszen ő is adott már nekem, csak én nem viszonoztam még.

- Tetszett?- kuncogtam fel.

- Finom volt!- kuncogott ő is.- Még!- tolta nekem a száját, így próbálva leutánozni a "csókomat".

Magamnak is féltem be vallani mindent amit tápláltam, ezért úgy döntöttem, hogy csak egy ártatlan puszitól nem lesz semmi sem rossz, nem fog tönkre tenni semmit.

Kookie lenyugodott a puszik után, s én nyugodt szívvel tudtam otthagyni, arra az apró időre, tudva, hogy még sok jó dolog fog velünk történni.

Egyszerűen csak boldog voltam. Boldogabb, mint bárki más a földön.
Jung Kook volt a fény, ami felemésztette a sok sötétséget, mi az életem hátralévő részében biztos voltam, hogy egyszer meg fog szűnni.

Bárcsak megszűnt volna, kedvesem.