Young // Vkook *BEFEJEZETT*

Nyár I.- Találkozás

Július 24-e volt mikor új szomszédok költöztek be a mellettünk lévő, fehérre festett, tölgyfa, családi házba, minek hatalmas, gyönyörű, virágokkal teli kertje volt. A szüleim izgatottak voltak, ugyanis ilyenkor szokás vinni valami ajándékot, esetleg meghívni a másik családot vacsorára. Tudom, régimódi, de belefért tizenkét évvel ezelőtt. Én az igazi, lázadó tinédzserek közé tartoztam, és nem is akartam üdvözölni őket, mégis mikor hacsak egy pillanatra is, amikor kinéztem az ablakon, megláttam egy pici, alig pár éves kisfiút, ahogy a kutyájukkal játszik a zöld, makulátlan gyepen, miközben a szülők hevesen pakolgatnak. Valami volt abban a gyerekben.

- Jössz?- nyitott be hozzám anyám, én pedig egy bólintás kíséretében szedni kezdtem a taposóimat.

Az új család ránézére kedves volt. Anyám szinte azonnal összebarátkozott a feleséggel, apám pedig hosszasan beszélgetett a férfival, míg én és a húgom csendben ültünk a ház kertjében, mellettünk a kisfiúval.

- Szerinted mi a neve?- hajolt a fülemhez Eunji, nehogy faragatlanságnak higyjék a szülei, hogy még megkérdezni se vagyunk képesek.

- Kérdezd meg a kicsitől.- biccentettem az apróság felé.

- Hé, kisfiú!- sétált mellé, így a fiatalabbik neki szegezte a figyelmét.- Mond csak, mi a neved? Én Eunji vagyok.- mosolygott kedvesen a testvérem.

- Gunk Kook.- válaszolt kissé nehézkesen.

- Jung Kook?- döntötte oldalra a fejét a húgom, mire Jung Kook bólintott egyet, majd engem kezdett el bámulni.- Tetszel neki!- kuncogott.

- Még csak az ké...- mondtam volna, de a kicsi anyja odajött hozzánk, majd felvette a gyerekét, azzal magyarázva, hogy ideje aludni mennie.

- Cuki kisfiú!- vigyorgott az arcomba.- Nem?

- Felettébb.- forgattam meg a szemeimet.

Végül nem a mi családunk, (hanem mint kiderült) Jeonék invitáltak meg minket egy vacsorára. Egész végig Jung Kookot néztem, ahogy az arca maszatos lesz a könnyű ételtől, ahogy mosolyog a szüleire és ahogy a lába egyfolytában jár. Szó mi szó még sosem láttam azelőtt olyan édes gyereket, mint ő.

Onnantól kezdve csak Nyuszi fiúnak hívtuk Eunjivel, mivel mikor mosolygott, hasonlított egy édes baba nyuszira.

- Taehyung.- szólított meg Mrs. Jeon.

- Igen?- tettem le a villámat és a kést, majd az asszonynak szögeztem minden figyelmemet.

- Nincs kedved bébi szittelni Kookie-t iskola után? Persze megfizetnénk és, ha a szüleid se bánják.- vetett egy pillantást anyámékra, akik mosolyogva néztek engem, jelezve, hogy nyugodtan elfogadhatom.

- Hát, nem is tudom.- vakartam meg a tarkómat.

- Étel, ital mindig lesz a hűtőben, ha esetleg ezen aggódsz. Meg itt is tudnál tanulni, Kookie elvan, ha bekapcsolsz neki egy mesét.

- Mese!- csillantak fel Jung Kook szemei.

A pénz mindig jól jön, a tanulás pedig megoldható. Végülis vonakodva, de elfogadtam, hiszen vesztenivalóm nem sok volt.

Pedig nem kellett volna...