Young // Vkook *BEFEJEZETT*

Ősz II.- Ki nekem ő?

Jung Kook hat éves lett az első napján az iskolában. Én kísértem be, kérése szerint. Láttam mennyire izgatott volt. Annyira örültem neki, hogy abba az iskolába iratták be ahová régen én is jártam.

- Be kísérsz?- kulcsolta össze a kezeinket, s éreztem ahogy remeg az apró kacsója, az én hatalmas, meleg ujjaim közt.

- Tudod, hogy mennem kell.- gugoltam le hozzá, hogy egy vonalban legyünk.

- De...- rándult össze a gyönyörű barcán a finom, puha bőre.

- Ügyes vagy! Igazi nagyfiú! Sikerülni fog. Sok-sok barátod lesz!- simogattam meg az arcát.

- De nekem te kellesz, Tata!- gyűltek könnyek a szemébe.

- Tudom.- vontam egy ölelésbe.

Milyen kis dolog és mégis mennyi jelentősége van annak, hogy már nem láthatom akkor amikor csak szeretném. Délután sem tudok már rá vigyázni, mivel az egyetem mellett, egy kávézóban dolgozok, egészen este kilencig.

- Ügyes legyél, Kookie.- adtam egy puszit a szájára, majd megadtam neki a kezdő lökést.

Kissé félve sétált be, de végül teljesen eltűnt a szemem elől. Mire feleszméltem, valaki megfogta a vállamat, én pedig szinte azonnal megfordultam, hogy lássam az egyént. Meglepetésemre az egykori osztályfőnököm mosolygott rám. Haja ősz tincsekben pompázott, az arca pedig ráncosodott.

- Mrs. Kim!- csillantak fel a szemeim.

- A kisfiadat hoztad iskolába, kedvesem?- kérdezte meg óvatosan.

- Nem!- kezdtem el nevetni.- Ő a...- gondolkodtam mit is mondjak, de őszintén szólva semmi se jutott eszembe.

Végülis mit mondhattam neki? Magam sem tudtam, hogy ki nekem. Szomszéd kisfiúnál több, fiamnak kevés... Mégis aggódok érte minden nap, mégis vele akarok lenni.

- Bonyolult.- zártam le.- Hogy van?

- Jól vagyok, köszönöm. Az unokámat hoztam. Tavaly nyugdíjba mentem. Tudod milyen ez az idős kor... Már nem bírom a sok stresszt.

Még egy kicsit beszéltem Mrs.Kimmel az iskola udvarán, viszont nem tudtam sokáig maradni, mivel mennem kellett az egyetemre, ami előtt Yoongi várt.

- Elvitted a kis szerelmedet suliba?- kérdezte, miközben mosolyogva fújta ki tüdejéből a füstöt.

- Fejezd már be! Nem vagyok pedofil!- csaptam tarkón.

- De valld be, hogy izgulsz rá.

- Nincs mit bevallanom!- gyújtottam én is rá.

- Tae, most komolyan. Mióta megismerted nincs barátnőd. Egyfolytában az a kis taknyos jár a fejedben. Ne meséld be nekem, hogy semmit nem érzel iránta.

- Ha éreznék is... Nem mindegy? Tizenöt évvel vagyok idősebb. Nem fogok egy ártatlan gyereket megrontani.

- Ha ő is beleegyezik akkor nem lenne bajod belőle.

- Te megvesztél?!- emeltem fel a hangomat.- Jung Kook még csak HAT éves. HAT!!!

- De tizennégy éves kora után már nem lehet túl nagy akadály.- vonta meg a vállát.

Szégyenemben elsüllyedtem volna. Yoongi nem fogta fel, hogy én nekem semmi ilyen tervem nem volt Kookieval. Mire tizennégy éves lesz, én húszonkilenc. Mindenki azt hiszi, hogy a gyerekem vagy az öcsém. Mekkora baromság.

Hiszen ő több mindennél.