Young // Vkook *BEFEJEZETT*

Nyár II. - Tökéletes

- Kookie?- fagytam le.

- Mást vártál?- halványodott el a mosolya, én viszont szinte azonnal ajkaira tapadtam.

Olyan megnyugvás járta át a testemet, mint még semmi más az életben. Csomagjait leejtette a földre, majd szinte azonnal viszonozta a csókomat, beletúrva a hajamba, szorosan a testemhez simulva. Nem érdekeltek a testőrök akik a házam előtt néztek minket, de még a szomszéd néni sem.

- Annyira hiányoztál.- fogtam arcát a kezeim közé.

- Most nem akarok beszélni.- hajolt ajkaimra vadul csókolva, mintha soha többé nem lehetne rá alkalmunk.

Sietősen rúgta be cuccaival együtt az ajtót, majd elkezdett vetkőzni, de nem hagyta abba szám ostromát. Sosem volt még olyan erotikus estém, mint akkor.

•••

Reggel megbabonázva néztem a tökéletes arcát, mit olyan régen láttam már. Szavak sem voltak rá. A teste minden szeglete gyönyörű volt és kívántam őt. Nem éreztem egy kicsi bűntudatot sem afelé, hogy lefeküdtem egy tizenhat éves gyerekkel, miközben én harmincegy vagyok.

- Ne bámulj.- szólalt meg miközben mosolyra húzta az arcát.

- Miért ne?- simítottam homlokából ki egy tincset.

- Zavarba hozol.- dünnyögte.

- Nem érdekel.- pusziltam tarkójára, ugyanis hason feküdt.

Nem álltam meg, gerince mentén végigcsókoltam a hátát, miközben ő jólesően sóhajtozott alattam. Lassan fordult át a hátára, miközben én visszamentem hozzá, majd adtam neki egy csókot.

- Veled akarom leélni az életemet.- döntöttem homlokomat az övének.

- Gyere velem jövőhéten.- nyitotta ki a gyönyörű szemeit.

- Veled?- lepődtem meg.

- Élj az én házamban. Már most annyi pénzem van, hogy kényelmesen tudjunk élni mégha ki is lépek.

- Kook...- sóhajtottam fel.

- Miért is ne?- ült fel, egyenesen a szemeimbe nézve.- Gyere velem, élj velem, légy a jövőben a férjem. Azt akarom, hogy sose hagyj el.

- Sosem hagytalak el.- ültem fel, majd a nyakába csókoltam, ő pedig hátra döntötte a fejét, engedve, hogy folytassam.

- Gyere velehm... Kéhlek...

Vele akartam menni. Bár megtehettem volna. Viszont ott volt a kávézóm. És őszintén szólva, sosem akartam híres lenni. Miért lettem volna? Egy átlagos ember voltam. Annyi kivétellel, hogy Dél-Korea legnagyobb Idoljának a szerelme voltam akire nők/lányok sokasága féltékeny volt. Őszintén és menthetetlenül szerettem Jung Kookot, de nem volt merszem szembe szállni a megvető pillantásokkal amiket kaptam volna az egész országtól. Hogy néztem volna szembe azok után a szüleivel akik mit sem tudva szoktak felhívni és néha főzni nekem valamit, hálájuk jeléül, hogy milyen jó "barátja" vagyok a gyereküknek.

Azt hittem, hogy képes leszek Jung Kook nélkül élni.