The Leader [chanlix] ✓

PART THREE

A hintó, amiben Felix utazik, egyre közelebb ér a határ kapujához. A fiú egyre jobban izgul, fogalma sincs mi fogja várni a másik oldalon.

Élőben még sohasem látott barbárokat, csupán rajzokat és festményeket látott róluk, és azokon is rettentően visszataszító külsővel rendelkeztek.

Az pedig, hogy a barbárok vezéréé lesz, eléggé összezavarja. Nem tudja milyen értelemben kell ezt feldolgoznia.

- Felix herceg - szól az inasa mellőle - A határnál vagyunk.

A fiú hatalmasat nyel. Díszes, fehér-világoskék hercegi öltönyét megigazítja, koronáját is megérinti, hogy rendesen helyezkedik e el fejének tetején.

Amint kinyílik a kocsi ajtaja, remegő lábakkal lép le a lépcsőkön, majd reszkető kezeit háta mögé rejti, mikor a kapunál megpillant jó pár csupán mellényt és nadrágot viselő férfit lándzsával a kezükben.

Az inasa Felixet derekánál megérintve irányítja előre, akinek igen nehéz megtennie a lépéseket a kissé ijesztő férfiak felé.

- Átadjuk a királynő legfiatalabb, de felnőttkorú gyermekét, Felix herceget, vezéretek kérésére.

Az inas ellép a fiú mellől, csak úgy mint a két katona akik idekísérték Őket. Felix tekintete ide oda ugrál, ujjai reszketnek, majdnem összeesik a barbárok kemény tekintetei alatt.

- Hozzátok - int egy alacsonyabb, de annál erősebb férfi négy barbárnak, akik azonnal Felix köré lépnek, majd az egyikük a fejével előre bök, hogy jelezze, ideje indulni.

A fiú visszanéz, mikor átlépi a határt. A palota, a gyönyörű kert, a hatalmas könyvtár rettentően fog hiányozni neki. De amint becsukják mögötte a kaput, ráeszmél, innen nincs kiút, soha többet.

A barbárok máshogy néznek ki, mint a festményeken. Nincs vér a szájuk sarkában, nincs zöld bőrük, és hegyes fogaik, vad farkasaik. Csupán nyersek, erősek, és néhányan félmeztelenek.

- Mégis hogy fog a Vezér betörni egy fiút? - teszi fel az Őt legjobban foglalkoztató kérdését Jisung, mire a herceg értetlenül nézi tovább a földutat, amerre mennek, nem meri felemelni a tekintetét.

- Egy férfit is be lehet törni - mondja Changbin, aki legelől megy, egy fákjával a kezében. Lassan teljesen sötét lesz.

- Aztán mégis hogyan? - értetlenkedik tovább Jisung, mire a tőle jobbra lévő Seungmin sóhajt egyet.

- Ugyanúgy mint egy nőt, ne kérdezz már baromságokat - rázza fejét a magasabb.

Felix értetlenül néz maga elé, próbál nem túlságosan pánikba esni, és bár nem érti az egész helyzetet, józan esze súgja, hogy miről lehet szó, mégis, próbálja elhessegetni a gondolatot.

Nagyjából egy-másfél óráig sétálnak, Felix lába már kezd sajogni, mikor végre elérnek a táborig. Ég a tűz a rét közepén, a legtöbben mellette ülnek, esznek, vagy éppen beszélgetnek. Mindannyiukon bőrmellény van.

- Chan hol van? - kérdezi Changbin az egyik férfit, miután intett a fiúknak, hogy álljanak meg egy kicsit távolabb a tűztől.

- Még nem jött vissza a vadászatról.

Mintha csak erre vártak volna, hét barbár szalad, két fákjával, kiabálva a tűz felé. Az első vigyorogva mutatja a három nyulat, amit lőttek a vadászat folyamán. Persze lelkesedés fogadja őket.

- Chan - kocog oda az egyedüli farkasszőrt viselő férfihoz Changbin - Megjött.

A vezér azonnal szétnéz, és szinte egyből megpillantja a világos színekbe öltöztetett fiút.

- Miért fiút küldtek? - kérdezi összeráncolt homlokkal, miközben megindulnak a herceg és a négy fiú irányába.

- Mert Ő a legfiatalabb, de felnőttkorú királyi sarj.

Chan kemény arckifejezéssel lép a herceg elé, aki már akkor az eszméletvesztés küszöbén volt, mikor a tizenöt méteres körzetébe ért a vezér.

- Neved? - kérdezi azonnal és szárazan a barbár, amint a fiú elé lép.

A herceg hatalmasat nyel. A férfi rettentően ijesztő közelről. A heg a homlokán csak ront a helyzeten, nem beszélve a sebhelyekkel tarkított felsőtestéről.

- Felix herceg - mondja halkan, majdhogynem suttogva, meg is lepődik magán, amiért nem dadog.

- Kötözzétek meg, aztán holnap készítsenek elő az egészre - mondja komolyan, majd sarkon is fordulna, ha nem hallaná Felix mély, de rendkívül bizonytalan hangját.

- Mit fogtok velem csinálni?

- Hamuvá égetünk, majd mindannyian eszünk a hamvaidból, hogy az isteneink megvédjenek minket.

Felix arca olyan fehér lesz akár a hó, akkor pedig majdnem összeesik, mikor a férfi nem mond mást, csak megfordul és elmegy Changbinnal együtt. Végül a fiú lábai feladják a küzdelmet, még pont időben nyúl Seungmin a herceg karja után, így az nem esik le a földre.

- Hé, nyugi - mondja azonnal - Csak viccelt.

- Biztos? - Felix hangja vagy három oktávval magasabb az eredetinél, mire Seungmin kedvesen elmosolyodik.

- Persze. Sohasem csinálunk ilyet.

- Meg amúgy sincsenek isteneink - ránt vállat Jeongin, majd az egyik sátorhoz lép, és kihoz onnan egy kötelet - Bocsi Felix, de meg kell költözünk téged.

A fiú elhúzza száját, de nem ellenkezik. Tudja, azzal csak magának keresné a bajt. Lábait és kezeit is egymáshoz kötik, majd beviszik egy kisebb sátorba, ott pedig annak tartóoszlopához is kikötözik.

- Itt fogok lenni mindig, megkötözve? - kérdezi elkeseredve Felix, mire Jeongin leuguggol elé.

- Nem, a vezérrel fogsz lakni utánna, csak míg nincs szentesítve ez az egész, addig nem bízhatunk benned.

- Mármint mit értesz 'ez az egész' alatt? - kérdez vissza azonnal, mire Seungmin is csatlakozik Jeonginhoz.

- Neked semmit sem mondtak el, mi? - mosolyodik el lágyan, mire a herceg értetlenül megrázza a fejét.

- Addig tiszta, hogy a vezéretek engem akart, de azt nem tudom, hogy minek.

Felix zavartan nézi a négy fiút, amint összepréselik ajkaikat. Seungmin halvány mosollyal rázza a fejét, majd sóhajt egyet, ez is jelzi a hercegnek, sokmindent nem tud.

- Holnap összeházasodtok.