The Leader [chanlix] ✓

PART FOURTEEN

Felix csak akkor mer a nadrágjának madzagjához nyúlni, mikor vacsora után azt mondja, pár szükségletes dolgot el kell intéznie. Persze a fiúk csak legyintenek, hogy nyugodtan menjen.

Fogalma sincs mit várjon Baekwoo üzenetétől. A férfi egy apró papírdarabot adott tenyerébe, amit a fiú a lehető legfeltünésmentesebben a nadrágjának madzagja alá rejtett.

Nem tudja, jól teszi e, hogy nem mutatja meg a vezérnek, de úgy gondolja, először Ő nézi meg, ha pedig úgy van, akkor megmutatja a férfinak is.

Kihajtja az apró cetlit, szemei kikerekednek az írást meglátva rajta. A bátyád érted jön, és kiment innen. A fiú nem tudja mit kezdjen ezzel. Hiszen a bátyja nem tartózkodott a palotában, mikor Ő elhagyta azt.

Már két éve az egyik szélső városban képzi az ifjú katonákat, hiszen lovagi címet kapott tizenkilenc évesen. A fiú talán másfél hónapja találkozott vele utoljára, mikor Anyja bált rendezett.

A legidősebb fiú már huszonöt éves, de nőtlen, ez pedig igen zavarja Anyja szemét, így minden évben bált rendezett, hogy fia találjon magának menyasszonyt, de mindig kudarcba fulladt terve, hiszen a férfit sohasem fogta meg egy hercegnő sem.

Nem fér a fiú fejébe, hogy kerülne ide a bátyja, de úgy dönt, nem mondja el Channak az üzenetet. Fél, fenyegetésként tekintené ezt az üzenetet, persze jogosan, de nem akar bátyjának keresztbe tenni. Hiszen Ő rá mindig is felnézett Felix.

Így a fiú visszamegy a többiekhez, és próbál úgy tenni, mintha nem tudna semmiről. Végülis, fogalma sincs hogy lenne kivitelezhető a fivérének bejutása ide.

- Jobban van a karod? - Jisung kérdését kapja el, amit Hyunjin felé intéz.

- Egy kicsit - húzza el a száját a hosszú hajú férfi - Holnap lehet újra kéne kötni.

A kisebb bólogat, szemeivel még mindig a férfit vizsgálja. A többi három fiú egymásra vigyorog sejtelmesen.

Felix egy darabig a fiúkkal marad, aztán amint lemegy a nap, a sátorhoz megy. Chan ma furcsán viselkedett vele a délelőtt, így nem tudja mit várjon tőle most.

A férfi még nincs bent, ennek pedig egy kicsit örül a fiú. Sejti, még lent van a tengerparton a másik, és mosakszik a többiekkel.

Az apró cetlit végül a hercegi ruhájába rakja bele, tudva, senki nem fogja megtalálni azt.

Mégis hogy jutna el ide a bátyja? Nem lépheti át akárki a határt, és nagy valószínűséggel hamar elkapnák, ha valaki sikeres kísérletet tenne erre. Nem beszélve a barbárok kegyetlen híréről. Éppeszű ember nem tenne ilyesmit.

Chan nem sokára bemegy a sátorba. Felix a pokrócon ül, és szinte várja a férfit, aki ezen felhúzza szemöldökét.

- Mi az? - kérdezi a nagyobb, miközben ledobja mellényét a ládára, és neki támaszkodik annak.

- Kérdezhetek valamit? - válaszol kérdéssel a kérdésre, mire Chan bólint egyet - Most igazából miért jött az a három férfi? - ujjaival játszik, nem néz a másikra - Én úgy éreztem, hogy fenyegetnek minket.

Chan komoly arccal nézi a kisebbet, aki mellkasához húzza lábait, amint nem kap azonnal választ. Nem akarja felidegesíteni a nagyobbat.

- Jól érezted - mondja végül a férfi, és a fiú mellé megy, majd leül tisztes távolságban - Anyád egy szélhámos.

Felix nem érti, hirtelen hogy kerül ide az édesanyja, de kicsit közelebb kúszik a nagyobbhoz, aki erre csak sóhajt.

- Szövetséget ajánlott nekik, hogy megszerezzék a területeinket. Csak azt nem értem, hogy mit ígérhetett nekik, hogy belementek ebbe.

A fiú halkan szipogni kezd, ami miatt a másik fujtat egyet. Rengetegszer látta sírni már a fiút.

- Most meg miért sírsz? - kéri számon erős hanggal, mire a kisebb összébb húzza magát.

- Csak félek - suttogja, mire a nagyobb megforgatja szemeit.

- Téged úgy sem bántanak - ránt vállat a férfi, de hamar lekerül az érzelem mentes arckifejezése, mikor a kisebb felé fordul és szemeibe néz.

- De titeket sem kellene bántaniuk.

Chan meglepődik a fiú szavain és annak könnyes szemein, tudja, hamar megtörne egy ilyen édes tekintet alatt, így elfordítja arcát.

- Mit számít az neked - mondja halkan a férfi - Nem magadtól jöttél ide.

A fiú lesüti szemeit. Nem tetszik neki a másik hangsúlya, de ezzel a mondattal nem tud ellenkezni.

- De ti jó emberek vagytok.

Chan csak sóhajt egyet a fiú szavaira. Legszívesebben megölelné a fiút, de nem teszi. Nem akarja, hogy a fiú tisztába legyen azzal, hogy milyen hatással van rá.

- A te királyságod emberei viszont egytől egyig rohadékok - morogja.

Felix erre nem mond semmit. Úgysem tud a másik véleményén változtatni, így lassan lefekszik háttal a nagyobbnak. Összehúzza magát, és lehunyja szemeit.

Chan sóhajt egyet mielőtt a fiú mellé fekszik. Felix felé fordul, a fiú hátát nézi, pont azt a helyet, ahol látszik a fiú bőrén a beleégetett szimbólum, hiszen a mellénye kicsit lecsúszott.

Legszívesebben megérintené a felületet, de nem teszi, ehelyett csak bámulja azt perceken keresztül.

Felix érzi magán a másik tekintetét, mégsem tud ezzel mit kezdeni. Kicsit reszket az éjjeli hideg miatt. Most jóval hűvösebb van a szokásosnál.

Egy darabig próbál jobban összegömbölyödni, illetve összehúzni magát, hogy minél kevésbé érezze a hűvös levegőt, de egy idő után nem bírja tovább, és megfordul, hogy így a férfival legyen szemben.

- Nagyon fázom - suttogja a fiú, nem néz a férfi szemeibe, tudja hogy a másik Őt nézi.

Chan nem mond semmit, csak feláll, majd a ládához megy. Kiveszi a köpenyét, amit a férfi az esküvőjük napján viselt.

A fiúra teríti a medveszőrből készült anyagot, majd visszafekszik mellé. Felix egyből jobban érzi magát, a méretkülönbségük miatt ha kicsit összehúzza magát, teljesen elfedi Őt a köpeny.

- Köszönöm.