The Leader [chanlix] ✓

PART TWELVE

Chan a fiút karjánál fogva húzza a sátor felé, persze ellenkezni akar, de tudja, azzal csak rontana a helyzeten. Szíve torkában dobog, nem tud felkészülni a fájdalomra.

A sátorban a férfi a pokróchoz irányítja a fiút, majd kezeivel leveszi annak mellényét. A kisebb zavarba jön, és karjait összefonja maga előtt.

Changbin lép be, kezében egy vasrúd van, minek nyele fából készült. Nem érti a fiú, mit akar azzal hirtelen, de hamar megvilágosodik, mikor meglátja a vasrúd végén lévő három részre osztott kört.

A fiú már a forró vas látványára megijed, és tudat alatt kapja el Chan karját, hogy abba kapaszkodjon. A férfi éles tekintete miatt elveszi onnan a kezét, amint realizálja, mit is csinál.

- Én ezt nem fogom kibírni - suttogja a fiú, mire Chan megforgatja szemeit, majd lenyomja Felixet a pokrócra.

Hasra fordítja azt, aki bár halványan ellenkezik, összeszortja fogait, és szemeit félve a forró vas érzésétől. Chan lefogja a fiú nyakát és derekát, így szabad teret engedve a fiú háta tetejének.

A herceg remeg, rettentően fél, a vezér érzi kezei alatt a másik pulzusszám növekedését, illetve a testének reszketését.

Mikor Changbin a fiú hátához érinti a forró vasat, Felix rájön, hogy a fájdalom sokkal nagyobb, mint hitte. Ajkain fájdalmas nyöszörgések jönnek ki, artikulálatlan szavak, míg szemeiből megindulnak könnycseppjei.

Testét elemelné, ha Chan nem fogná szorosan. Az idősebb egy kissé sajnálja a fiút, az apró test nehezen bírkózik meg a fájdalommal.

Amikor az alacsony elveszi a vasat, a herceg száján a sírás és a fájdalmas kiáltás keveréke szabadul ki. Chan nem tudja hirtelen mit csináljon, így a fiú hajába túr, hátha azzal elveszi figyelmét a fájdalomról.

- Jólvan már - mondja lágyabban a szokásosnál - Mindjárt jobb lesz. Changbin hoz vizet.

Felix nyöszörög és sír. A bőre rettentően fáj, nem érti, hogy miért kell ilyen fájdalmas formában megpecsételni Őket.

Changbin nem csak egy kulacs vizet hoz, hanem egy textil darabot is, amit bevizezve Felix égési nyomára rak. A fiú sziszegő hangokkal válaszol, de kicsit enyhül neki a fájdalom.

Chan int a másiknak, innentől megy neki egyedül is, így az alacsony férfi egy bólintás után magukra hagyja Őket. A vezér a fiút nézi, amint alig kap levegőt a sírás és a fájdalom miatt.

- Nyugalom - mondja halkan a férfi, a hangszine egész kedves - Innen már csak jobb lesz - Egy kicsit felemeli a fiút, akinek arca vörös de mégis sápadt egyben, illetve nedves a könnyeitől - Igyál.

A fiú remegve veszi kézbe a kulacsot, de az kicsit nehezebb mint képzelte, így a férfi segít neki megemelni azt. Jó pár kortyot iszik, utánna halkan megköszöni a másiknak.

- Feküdj vissza - helyezi le a fiút a pokrócra megint.

Felix nyöszörög ahogy mozog, de próbálja mély levegőkkel kordában tartani magát, és nem hangosan szenvedni. Ajkait összepréseli, valószínűnek tartja, Chan ideges lenne, ha hangoskodna, így csendben sír és tűri a fájdalmat.

Visszagondol a tegnapra, csak hogy elterelje saját figyelmét. Tehát tényleg megsebezte a férfit.

- Sajnálom - nyögi ki sírva, mire Chan értetlenül néz a fiú remegő testére.

- Micsodát?

- Hogy megvágtalak tegnap - a férfi sóhajt erre - Tényleg nem akartam, csak tetszett a kés gravírozása.

A nagyobb erre nem válaszol semmit, csupán megigazítja a vizes anyagot a fiú hátán. Nem haragszik a kisebbre, mégsem szeretné, ha az túlságosan is elkényelmesedne.

Talán egy órán keresztül ott ül Felix mellett, egy szót sem szólnak egymáshoz, csak akkor, mikor az idősebb felveti, hogy menjenek bele a tengerbe, hogy a fiú egész teste le legyen hűtve. A kisebbnek nem tetszik a mozgás, nem segít az égett terület érzékenységén.

- Chan - kocog oda hozzájuk Changbin egy lándzsával a kezében - Akkor indulhatunk?

A vezér megtorpan, így a herceg is megáll, hiszen a nagyobb egyik kezével fogságban tartja a fiatalabb csuklóját.

- Menjetek nélkülem - mondja pár másodperc habozás után - Te vagy a főnök, mindenki épségben visszaér napnyugtáig, rendben? - az alacsonyabb bólint, majd visszamegy a többiekhez, hogy induljanak.

Felix szemei összeakadnak Seungmin és Jeongin szemeivel, akik szomorú mosollyal intenek neki oda, amire a fiú csak egy bólintással tud válaszolni.

- Gyere - húzza a fiút a vízhez a férfi.

Felix nehezen oldja el nadrágját, de sikerül neki, majd kilépve abból megy a vízbe, majd pár lépés után le is ül, hogy nyakig fedje a víz, de ne kelljen állnia.

A vezér a fiú mellé ül. Nem tudja miért maradt itt. Egyszerűen csak Felix fájdalmakkal teli arcán megesett a szíve.

- Mit jelent a szimbólumotok? - kérdezi a fiú, próbálva olyan hangszínt elővenni ami nem idegesíti fel a nagyobbat.

A másik a távolba bámul, majd csak a szavak hallatán néz a fiú arcára, amin még mindig lefolyik néhány könnycsepp. Arca még mindig kicsit sápadt.

- Három részre van osztva, tehát a föld, a víz, és a levegő - mondja komolyan a nagyobb - Azok a dolgok, amik nélkül nincs élet.

Felix bólint, egészen tetszik így neki a szimbólum, bár elég nagy árat kell fizetni azért ha viselni akarod.

Chan a fiúra sandít, aki elmerül a kék víz szépségében. A fiú gyönyörűbb mint a tenger, erre hamar rájön a férfi. Persze nem mondja ki, talán sohasem fogja.

- Csak hogy tisztázzuk - köszörüli meg a torkát a férfi - Mostmár ez a te szimbólumod is.