Szjg folytatás

Augusztus 17, hétfő

Már eltelt egy pár nap azóta, amióta Cortez szülei itt voltak. Bár Cortez próbált felvidítani, de még mindig nagyon szomorú vagyok.

Tegnap vettem magamnak egy könyvet, amiben sok mindent írnak a babákról és amikre nagyon kell figyelni. Azóta azt olvasgatom, mert szeretnék jó anya lenni. Legszívesebben úgy szeretném csinálni, mint anyáék. Cortez pedig pont nem úgy akarja, mint a szülei. Ez természetesen érthető.

Mára már beletörődtem, hogy Cortez szőlei már megint nem fogadnak el. De akkor még nem tudtam, hogy ma mi fog történni.

Mai nap nem volt más a többitől, de ez csak addig tartott, ameddig el nem kezdett remegni egy telefon. Rögtön elzártam a csapot, ezzel abbahagyva a mosogatást.

„Ki hív ilyenkor?", kérdeztem.

„Ezt el nem fogod hínni", válaszolta,„anyám."

És akkor ált meg bennem az ütő. Rögtön felfordult a hasam, hirtelen hányingerem lett.

„Szerintem vedd fel", feleltem remegő hangal,„nagyobb a kár, ha kinyomod."

Cortez vett egy mély levegőt és rábökött a zöld ikonra.

„Sziasztok", szólalt meg egy ismerös hang a telefonból,„szeretnék bocsánatot kérni tőletek. Csak mert nekünk egy baba nem fért bele az életünkbe, nem azt jelenti, hogy nektem sem."

„Remélem tudod, hogy nagyon megbántottaktok", felelte Cortez.

„Igen, tudom, nagyon nem számítottunk arra, hogy ennyire hamar nagyszülők leszünk. De nem is akarunk zavarni, csak szerettünk volna bocsánatott kérni.", ezzel a mondattal ki is nyomott minket.

„Hát, ez nem volt nagyon őszinte", mondta nekem Cortez.

Én még mindig lefagyva álltam Cortez mellett. Barátom felállt és megölelt. Nem tudom, meddig állhattunk így, de ez nagyon kellett nekem. Végül befejeztem a mosogatást, lefürödtem, megmostam a fogam és lefeküdtem az ágyba. Kicsit később Cortez mellém feküdt:

„Tudod, hogy nem érdekel, mit gondolnak rólam. Sokkal fontosabb nekem, mit gondol a nagymamám és a nagypapám. És ők támogatnak minket, ez a fontos."

Megpuszilta a nyakam és hátulról megölelt. „Szeretlek mindennél jobban. És a pici kis Natalienket is. Ti vagytok a családom és ezt senki és semmi nem tehet tönkre."

„Köszönöm, ez sokat jelent", éreztem ahogyan egyre gyorsabban ver a szívem,„én is szeretlek már oly rég óta."

Ekkora már a szívem majd felrobbant és a hasamban a pillangók egyre gyorsabban repkedtek. Majd erre történt valami, amire nem számítottam. Cortez kikelt az ágyból, elővett egy kis dobozt az éjjeli szekrényéből és letérdelt elém:

„Reni, hozzám jönnél feleségül?"

Hirtelen tele lett a szemem könnyel. Szívem annyira vert, alig hallottam a kérdését. Végül eljutott az agyamig, hogy kéne valami reakciót mutatni. Elkeztem bologatni. Szerintem abban a pillanatban nem tutdam volna egy hangot sem kiadni. Kivette a gyűrűt a kis fehér dobozkából és ráhúzta a bal gyűrűsujjamra. Ekkor már sírtam. Mindkettem felálltunk és megcsókoltuk egymást. Ez a csók olyan gyönyörű volt, mint azon a december 20-án tizenegyedikben.

Cortez anyja 5/1 – miért ilyen?

Lánykérés 5/10 – még mindig nem hiszem el

Virág 5/2 – jaj, elfelejtettem felhívni